Sötét szerelem

Szabadnap 2.

Leérve Roxmortsba az első utunk a Három Seprűbe vezetett, egy jó meleg vajsörre. Draco kikérte az italokat, majd leült mellém egy kevésbé látható asztalhoz. Kezét automatikusan a combomra helyezte és elkezdtünk beszélgetni. Rengeteget nevettünk és szinte mindenről szó esett.

-Na és mi a helyzet most anyukáddal? – kérdezte, miközben ujjával letörölte a habbajszomat.

- Nem igazán változott a helyzet. Nate és apa sokszor próbáltak segíteni és beszélni a fejével, de eltökélten utál téged és engem is. – mondtam szomorúan vállat vonva. Draco átkarolta a vállam és adott egy puszit a homlokomra. – Látod? Nézd meg milyen édes vagy! Hogy tud téged valaki utálni?! – értetlenkedtem, mire felnevetett.

- Rosie, nem mindenkivel vagyok olyan mint veled. – mondta nekem pedig egyből eszembe jutottak a közös pillanataink.

- Hát ajánlom is Malfoy! Kedves lány vagyok de nem szeretek osztozkodni. – nevettem

- Te az enyém, é a tiéd Ro. Nyugi. – mosolyodott el. – De azért remélem hamar rendbe jönnek a dolgok nálatok. –

- Én is. Bár nem hiszem, hogy valaha meg tudok neki bocsátani teljesen. Soha nem volt egy kimondottan jó anya, de ezt nem vártam volna tőle. – mondtam

- Hát rossz szülőkről én is bőven tudnék mesélni. – grimaszolt keserűen.

- Apád még mindig olyan elviselhetetlen? – kérdeztem.

- Egyre rosszabb. Mindig talál valamit ami miatt üvölthet velem vagy éppen pofon vághat. Jelenleg mindent megtesz, hogy rávegyen hogy, hal... - mondta, majd hirtelen elakadt a szava és tágra nyílt a szeme.

- Hogy? – kérdeztem.

- Hogy, haza költözzek. Sosem szerette ezt az iskolát és nem akarja, hogy továbbra is itt tanuljak. – mondta viszonylag magabiztosan, de éreztem, hogy nem ezt akarta mondani elsőre. Az igaz, hogy az apja utálta a Roxfortot, de nem hagyta volna tanulatlanul a fiát. Ennek ellenére inkább annyiban hagytam a témát és nem kérdeztem meg mit hallgat el előlem. Később elmentünk sütit enni, majd leültünk egy padon. Draco elővett egy könyvet és olvasni kezdett, én pedig belefeküdtem az ölébe és úgy döntöttem lerajzolom a szerelmem. Már egy ideje ilyen pozícióba voltunk és feltűnően sokat néztem Dracora, hogy a lehető legpontosabb legyen a rajzom.

- Csak nem engem rajzolsz, Blackwood? – kérdezte anélkül, hogy rám nézett volna.

- Lehet. – haraptam bele a számba, hogy elrejtsem a szám sarkában bujkáló mosolyt. Draco becsukta a könyvet és rám nézett.

- Na mutasd. – mondta.

- Jajj dehogy, még nincs kész. – pánikoltam be. Mindig is féltem megmutatni másoknak a rajzaim, mert soha nem voltam teljesen elégedett velük, de a fiú nem engedett.

- Ugyan már Kedvesem. Több rajzodat is láttam már, nem kell aggódnod, hogy nem fog tetszeni. Na mutasd. – mondta én pedig felé fordítottam a füzetet. Draco arcára kiült a döbbenet, aztán rám nézett.

- Rosie, ez gyönyörű lett. Tökéletesen ábrázoltad, hogy mennyire jól nézek ki. – mondta egy pimasz vigyorral az arcán mire felnevettem. Imádom, hogy ekkora egója van. Draco fölém hajol és megpuszilta a homlokom, majd elindultunk vissza az iskolába.

- Drágám, még el kell intéznem pár dolgot, de kilencre gyere fel a toronyba, ahogy megbeszéltük. –Mondta és elviharzott. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, de úgy gondoltam kicsit kicsípem magam estére. Úgy is van két órám addig, szóval elmentem tusolni és hajat mosni, majd felvettem egy zöld, combközépig érő egybe ruhát, ami a combjánál fel volt hasítva egy kicsit. Felvettem a tőle és Fredtől kapott ékszereket, a hajamat pedig kivasaltam. Magamra fújtam a tőle kapott kölniből és elindultam a toronyba. Kilenc után pár perccel értem fel és a lélegzetem egyből elállt. Kikerekedett szemekkel néztem körbe a teremben, ahol vagy kétszáz gyertya égett. A fölre rózsaszirmok voltak szórva, középen pedig egy pokróc. A mennyezeten keresztül látni lehetett a csillagos eget aminek hatására minden olyan volt mintha egy álomba csöppentem volna. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor megéreztem erős kezeit és hideg gyűrűjét a vállamon.

- Tetszik? – súgta a fülembe, amitől hideg futott végig a gerincemen.

- Tökéletes. – ámultam még mindig és körbe fordultam a szobában. Draco csillogó szemekkel nézett rám és karját felém nyújtva vezetett a pokróchoz. Ahogy leültünk, megláttam a kis kosarat amiből előhúzott egy üveg pezsgőt és rengeteg csokis epret.

- Draco ezt mind te csináltad? – kérdeztem.

- Nos, be kell valljam segítséget kellett kérnem. Mivel ma reggel teljesen váratlanul kihagytuk az egész napod megkértem a bátyádat és a Weasley ikreket, hogy kezdjék el a tervezést és a díszítést. Egészen jó fejek. – vont vállat szerénykedve. – Biztosan tetszik? – kérdezte.

- Draco ez tökéletes! Több mint tökéletes. Imádom. – néztem a szemébe könnyes szemmel. – De miért csináltad ezt? –

- Elgondolkoztam valamelyik nap, hogy még egyszer sem vittelek el egy hivatalos és rendes randira. Szóval megszerveztem ezt. – nézett rám félénken.

- Köszönöm. – mondtam és oda hajoltam hogy megcsókoljam. Kicsit szenvedélyesebbre is sikerült a dolog mint vártam és mire észbe kaptam a fiú már fölém hajolva csókolgatta a nyakamat. Elkezdtem kigombolni az ingét és finoman letoltam róla. Draco beleharapott az alsó ajkamba, majd letolta a ruhám vállát és elkezdte harapdálni a kulcscsontomat. Finoman felkuncogtam, mire elmosolyodott és adott egy puszit a homlokomra.