Sötét szerelem

Feszültség

- Természetesen, igen. – mosolyogtam és gyorsan adtam neki egy puszit. Piton erőszakosan megköszörülte a torkát, mire kezeimet feltartva jeleztem hogy befejeztem. Az óra további részében senki sem mert megszólalni, mindenki szorgosan igyekezte elkészíteni a bájitalt. Draco és én viszonylag gyorsan befejeztük és plusz 5 pontot is szereztünk a házunknak. Ezzel ellentétben Saemus felrobbantotta az üstöt, Neville elfelejtette a hozzávalók felét, Pansy pedig semmi másra nem figyelt csak rám és a velem dolgozó szőke fiúra. Ennek következménye képen rossz sorrendben pakolta az összetevőket és a folyadék lyukat égetett az üstbe, az asztalba és Zabini talárjának aljába is. Az óra végére szinte mindenki az idegösszeroppanás szélén állt, amikor meghallottam a nevem.

- Rose! – szólt Harry – Rose kérlek beszélj velem! – suttogta. Még volt nagyjából 2 perc a Piton kínzásából, így nem lehetett volna beszélni.

- Ti nem beszéltetek velem eddig! De amúgy sincs mit mondanom neked. – válaszoltam rá se nézve

- Rosie, kérlek! Muszáj beszélnünk. Én ezt nem bírom már, nem akartam hogy ez történjen. –

- Nem hallottad hogy nem akar veled beszélni, Potter? – kapta fel a vizet a mellettem álló szőkeség.

- Nem hozzád beszélek Malfoy. – válaszolta flegmán

- 10 pont a Griffendéltől. Tájékoztasson ha tévedek, Potter, de tudtommal még nincs vége az órának és NEM engedélyeztem a beszélgetést. Továbbá, kifejezetten hálás lennék, ha nem vonná el a két legjobb tanulóm figyelmét. – mondta Piton, halálosan nyugodt hangon. Az utolsó mondatára Hermione egy látványos grimaszt vágott mire megforgattam szemeimet. Ránéztem Dracora, aki magához húzott és a fülembe súgta hogy ne is foglalkozzak velük.

- Elmehetnek. – mondta a professzor, mire mindenki felkapta a holmiját és szinte kirohant a teremből.

- Nos, mivel holnap lesz a karácsonyi szünet első napja, így meg kellene beszélünk a bál részleteit. – kezdte Draco

- Ohh igen. Van egy feltételem. – mondtam mintha mi sem történt volna

- És mi lenne az Kedvesem? –

- El kell jönnöd velem ruhát venni. És mivel egy hét múlva karácsony, a bál pedig előtte van egy nappal, ezért holnap megyünk vásárolni. –

- Honnan tudod mikor van a bál? – képedt el a fiú

- Jajj ugyan már, nem csak a Blackwood események híresek a varázsló világban. Apám mindig is el akart menni az egyik bálotokba, Narcissával gyermekkori barátok voltak és szeretne vele találkozni. –

- Nahát ezt nem is tudtam. Küldök egy baglyot még ma Anyámnak, hogy hívja meg az egész családodat. – mosolygott

-Tényleg megtennéd? – kérdeztem vigyorogva

- Természetesen. Érted bármit. – nyomott egy puszit az arcomra. Ezek után annyira sok mindent nem kellett megbeszélnünk a bálról. Holnap amint haza értünk hopponálunk az Abszolútra és veszünk nekem egy báli ruhát. Aztán a bál estélyén a szüleimmel érkezem pontban nyolckor.

A nap többi részében az órák unalmasan teltek. Mindenki az ebéd utáni kviddics próbát várta. A mardekár csapata igen erős lett ebben az évben, remélem jövőre engem is bevesznek. Bár nem biztos, hogy olyan jó lenne a bátyám és... nos a fogadott bátyáim ellen játszani. Ebédnél boldogan ültem Draco mellé, amikor valaki megragadta a karomat. Hermione.

-Azonnal engedj el. – mondtam. A levegő megfagyott körülöttünk. Draco felpattant a helyéről, de nem akart megütni egy lányt, így segítségkérően nézett bátyámra, aki egyből mellém keveredett Fred és George társaságában.

- Mégis kinek képzeled te magad? – Süvített élesen. Szemem sarkából láttam hogy a fiúk akcióra készen mozdulnak, amikor megjelent Harry és Ron nem értve mi történik.

- Mi a szarról beszélsz már megint? És komolyan ha nem engedsz el pofon váglak. – néztem rá gyilkosan.

- Hogy gondolod hogy azok után amit tettél... Harry csak beszélni akart veled, de te... te meg a gonosz kis halálfaló ivadék...- kiabálta – egy hálátlan dög vagy Rosalie Blacwood. Mi befogadtunk, és szerettünk. A barátom voltál és elárultál minket emiatt! – csak úgy köpködte szavait Draco felé, a szorítása egyre erősödött karomon.

- Megmondtam, hogy engedj el. – sziszegtem a fogaim között. Halkan hallottam ahogy a többiek mind a kettőnket próbálnak leállítani, de a fejemben zsongtak a gondolatok. És én a barátomnak tartottam ezt a libát. Hihetetlen...

- Különben mi lesz? Melyik pasidat uszítod rám? Vagy jössz a hülye sötét mágiáddal? Végül is a véredben van a gonoszság. Hahh, nem csoda hogy egy ilyen gonosz emberrel álltál össze. – nevetett a képembe, de mire feleszmélt volna, az öklöm már betalált. Hatalmasat ütöttem a képébe, ami következtében egyből vérezni kezdett az orra. Azt hittem ezzel le is rendeztük, de azzal a lendülettel kaptam egy hatalmas pofont. Sosem hittem volna hogy Hermioneval fogok verekedni a nagy terem közepén, de mégis megtörtént. Újabb ütésem talált be, amikor elkezdte tépni a hajamat, ennek következtében gyomorszájon ütöttem. Ő újabb és újabb ütéseket kapott és osztott is ki, amikor a fiúk végre észbe kaptak. Ron és Harry lefogták a több sebből is vérző lányt, engem pedig Dracó és a Nate fogtak le. Közénk álltak az ikrek akik mind a két irányba üvöltöttek. Még sosem hallottam őket ilyen mérgesnek. Miután Georgie kiosztott engem, ő is a másik lány felé fordult.

- Te nem vagy normális. Egyáltalán minek avatkozol bele abba ami nem a te dolgod. Semmi rosszat nem tett ellened Rosie. Semmit! – kiabáltak.

- Mégis mi történik itt? - hallottam meg McGalagony vékony hangját. Na most bajban vagyunk. Gyorsan kiszakítottam magam az erős szorításokból és letöröltem a vért a számról és az arcomról.

- Semmi tanárnő, a lányok elestek és felsértették magukat. - Füllentette Fred

- Értem Mr. Weasley, és éppenséggel egymás öklébe estek bele? – nézett ránk szigorúan. – Beszélek az igazgatóval és Piton professzorral. Most menjenek fel a gyengélkedőre és ha végeztek várom magukat az igazgatói irodában. – mondta majd elment.

- Draco, - kezdte Nate – én felkísérem a húgomat a gyengélkedőre, te pedig kérlek maradj itt és figyelj, hogy Harry semmi képen ne jöjjön utánunk. – mondta ellenkezést nem tűrő hangon. Draco bólintott egyet, majd a szemüveges fiú felé fordult.

Egy ideig csendben sétáltunk a gyengélkedő felé, de tudtam, hogy Nate éppen erősen próbálja visszafogni magát, hogy ne szólaljon meg. A harmadik hümmögése után már én sem bírtam tovább.

-Na jó. Mond mi van- forgattam meg a szemem