Sötét szerelem

Sütemény csata

- Fred! George! Megmondtam, hogy nincs hopponálás az átkozott házon belül! – kiáltotta Molly amint megérkeztünk. Fakanállal a kezében felbőszülten fordult hátra hozzánk, majd döbbenetében sikoltott egyet.

- Rose! Draco! Micsoda meglepetés kedveskéim! Nem tudtam hogy jöttök. – köszöntött minket a nő és szorosan megölelt engem és Dracot is.

- Sajnálom Molly, otthon bonyolult a helyzet és nem bírtam már ott maradni. – szabadkozott Draco, mire a nő kedvesen megsimította az arcát.

- Ugyan, Drágám. Tudod, hogy mindig szívesen látunk! – ölelte meg még egyszer. Lábak dobogását hallottam meg a lépcsőn és azonnal tudtam, hogy kik közelednek felénk.

- Miért kiabáltál velünk amikor nem is csináltunk semmit? – jött be fejcsóválva George, majd végignézett a szobán és döbbenten rántotta be Fredet is az étkezőbe. Fred szeme elkerekedett a látványunktól, majd mind a ketten széles mosolyra húzták a szájukat.

- Na mi van, nem kapok ölelést? – nevettem el magam és kitártam a karjaimat. A két fiú azonnal odaszaladt hozzám és szorosan magukhoz öleltek, majd egymásnak adogattak, hogy még szorosabban tudjanak ölelni.

- El sem hiszem, hogy itt vagy. – mondta Georgie és nyomott egy puszit az arcomra.

- Tilos ilyen sokáig nem találkoznunk. – szólalt meg Freddie is és még egyszer szorosan megölelt. A két fiú töretlen lelkesedéssel ugrott Draco felé és őt is szorosan megölelték. Draco döbbenten nézett felém és Molly felé.

- Kösz, hogy vigyáztál rá. – veregette meg a hátát Fred.

- Nos, inkább ő vigyázott rám. – nevette el magát kínosan Draco, mire mindannyian nevetni kezdtünk. Molly szokásához híven megetetett minket, majd megkérte Dracot és az ikreket, hogy vigyék fel a csomagjainkat. A nő leült velem szembe az asztalhoz és gondterhelten nézett rám.

- Hogy vagy Drágám? Beszéltél apáddal mióta elment? – kérdezte, mire szomorúan megráztam a fejem.

- Nem írt semmit azóta. Én pedig nem tudom hova is kellene levelet küldenem. – Molly megértően megszorította a kezemet. Téma terelés gyanánt bedobtam egy Molly számára is kedvező témát.

- Molly, gondolom idén is rengeteg süteményt tervezel sütni az ünnepekre. – mosolyodtam el, mire kikerekedett a szeme és egyből a sütő felé ugrott. Kikapta a bent égő kekszeket és legyezgetni kezdte a levegőt.

- Jajj Kedvesem, már vagy egy hete a sütéshez szedem össze a hozzávalókat. Holnap lesz Karácsony és én még csak öt féle ételt készítette. – csapta össze a tenyerét, mire felajánlottam, hogy segítek neki. Molly boldogan elfogadta az ajánlatomat és adott rám egy kötényt. Előkaptam a pálcámat és mugli karácsonyi dalokat indítottam el, hogy meglegyen a jókedv a sütéshez. Nem sokkal később az ikrek, Draco és Ginny is lejöttek a konyhába és velünk együtt énekeltek.

- Gyerekek, nekem ki kell szaladnom a kertbe. Ha a gnómok is úgy akarják gyors leszek, addig ne törjetek szét semmit. – hadarta Molly és gyorsan kiszaladt a konyhából. Én tovább készítettem a sütemény tésztáját, amikor megszólalt egy mindenki számára ismerős dal a rádióban.

- Freddie hangosítsd fel! Imádom ezt a dalt. – állt fel a székéből Ginny és teli torokból énekelni kezdte a Last Christmas című dal szövegét. A fiúkkal kicsit megrökönyödve néztünk egymásra, de nem sokkal később engem is átjárt a karácsonyi szellem és énekelni kezdtem a dalt. Na jó, igazság szerint teljesen belefeledkezünk a koncertünkbe. Egy egy fakanalat vettünk a kezünkbe és egymás felé fordulva énekeltünk torkunk szakadtából. Ugráltunk és forogtunk és amikor vége lett a dalnak kifulladva hajoltunk meg a fiúk előtt.

- Hát ez... - kezdte George.

- Borzalmas volt. – temette arcát a tenyerébe Fred és elnevette magát. Kérdőn Draco felé néztem, aki védelmezően emelte a kezét.

- Sose mondtam, hogy az énekhangod miatt szeretlek. – válaszolta a fiú, mire az ikrek vörös fejjel próbálták visszafogni a kitörni készülő nevetést.

- Jajj menjetek a fenébe. – mondtam és belenyúltam a lisztes zacskóba, hogy megdobjam őket. A három döbbent fiú egy pillanatig mereven nézett rám, fehér, lisztes fejjel, majd egymásra sandítottak és támadásba lendültek.

- Ti akartátok. – mondták mind a hárman egyszerre és egy-egy tojást felkapva kergetni kezdtek minket.

- Én nem is csináltam semmit! – nevetett Ginny és felkapta a lisztes zacskót, hogy ne fogyjon ki a munícióból.

- De nem avatkoztál közbe. – mondta George és telibe találta egy tojással. Ginny hitetlenkedve nézett vissza testvérére és ő is tojásokra váltott. Fred és George közben bekerítettek engem a sarokba és ördögi mosollyal néztek rám.

- Ne, ne kérlek! Megadom magam! – nevettem, de semmi hatása nem volt. A fiúk kezében lévő tojások mind a hajamban és az arcomon landoltak, én pedig csupán annyit tehettem, hogy az arcukba szórom az összes lisztet ami a zacskóba volt.

- Szentséges Merlin! – kiáltott fel Molly az ajtónál és elszörnyedve nézett végig rajtunk. Mérgesen elmondott egy takarító bűbájt, majd mindenkit kiterelt a konyhából. – Mostantól csak akkor jöhettek be, ha kész az étel. – bosszankodott, de mi nem tudtuk komolyan venni. Igyekeztünk visszatartani a nevetésünket, de amint beértünk a nappaliba, mindenkiből egyszerre tört ki a röhögés.

-Hát ez eszméletlen volt. – nevettem.

- Láttátok anya arcát? Szegény teljesen sokkot kapott! – nevetett Ginny. Mindannyian elterültünk a földön és a kanapékon és próbáltunk levegőhöz jutni.

- Mázlisták vagytok, hogy ilyen családotok van. – mondta Draco a semmiből, mire a Weasley gyerekek némán gondolkodóba estek.

- Tudod Malfoy, hiába voltál egy pöcs velünk az évek során, már szinte te is a családunkhoz tartozol. – nézett rá Fred, a többiek pedig bólintottak. Draco hálásan nézett vissza rájuk, én pedig könnyes szemmel néztem végig rajtuk.

- Légyíves játszunk valamit mielőtt elsírom magam! – kiáltottam fel, mire Ginny elnevette magát és társasokat hozott a szőnyegre.

- Te bőgőmasina. – csúszott mellém Draco és nyomott egy puszit az arcomra. Ezek után hajnalig tartó Monopoly háborút vívtunk és rá kellet jönnöm, hogy Draco nehezebben tőri a vesztést, mint én. Hihetetlenül sokszor próbált csalni, Fred pedig mindent elkövetett, hogy visszafogja magát, de többször is felborította az egész játéktáblát. Később Molly és Arthur is beszálltak a játékba egy-egy üveg bor társaságában és mindenkinek, még Ginnynek is jóízűen töltögették újra a poharakat. Hajnali 3 körül mindannyian kimerülten és kicsit ittasan feküdtünk le a szobáinkba, bele sem gondolva, hogy eljött a Karácsony.