Sötét szerelem

Barátságok születnek

- Oké következő kérdés. – mondta Nicholas. – Maeve, kivel kavarnál innen a leginkább? – fordult a fekete hajó lányhoz, aki gondolkodás nélkül rávágta Zabini nevét. A fiú kacsintott a lányra, mire az ájulást színlelt. Már fájt a szám a nevetéstől és szerintem a többiek is hasonlóan érezték magukat.

- Jó-jó, én jövök. – emeltem fel a kezem. – Pansy, hány évesen vesztetted el a szüzességed? – kérdeztem, mire a lány is és én is ittunk egyet.

- Rosie! Neked nem kell innod! – nevetett rám Draco.

- Jajj, nekem ez a játék nem megy. – csaptam a homlokomra. De tetszett, hogy Draco ennyit nevetett. És az is tetszett, hogy én is kikapcsolódtam egy kicsit.

- Jöhet egy kicsit komolyabb kérdés? – kérdezte Nicholas, nekem pedig összeszorult a gyomrom. – Rosie, hogy halt meg a bátyád? – kérdezte. Draco keze ökölbe szorult.

- Ember, te nem vagy normális. – mondta Blaise.

- Semmi baj. – fogtam le Draco kezét, aki döbbenten nézett rám, de összekulcsolta ujjainkat. – Ideje beszélnem róla. – mondtam és Fontaine felé fordultam. – Tavaly volt egy csoportunk, mivel az akkori főinspektor nem engedett varázsolni minket. Titokban jártunk össze és védővarázslatokat tanultunk. Év vége fele jártunk már, amikor egy nap a gyengélkedőn kötöttem ki a crutiatus átok miatt. Harry akkor jött be és a segítségünket kérte, mert a keresztapja bajba került. – mondtam és a többiek lesütött szemmel hallgattak. Ők sem hallották még a teljes történetet, de sosem akarták megkérdezni. – Később kiderült, hogy Voldemort átvert minket és halálfalók támadtak ránk. A küzdelem során aurorok jöttek segíteni nekünk, de Sirius, Harry keresztapja meghalt. A fiú teljesen összetört, és mi utána rohantunk, hogy segítsünk neki. Amíg ő Voldemorttal harcolt úgymond a fejében, Nate egy halálfaló után ment, aki gyorsabb volt nála, és megölte. – mondtam. Néma csend volt a szobában. Draco finoman megszorította a kezemet én pedig letöröltem egy könnycseppet az arcomról.

- Sajnálom, Rose. Tényleg nem kellett volna erről kérdeznem téged. – mondta Nicholas.

- Egyáltalán miért érdekelt ez ennyire? Miért érdekellek én ennyire? – kérdeztem tőle.

- Nem tudom, én csak szeretnélek megismerni titeket. És sosem tudtam miért vagy ennyire ellenséges velem, aztán megtudtam mi történt a testvéreddel és kíváncsi voltam a teljes sztorira. Sajnálom. – mondta szomorúan.

- Semmi baj. – mondtam mindenkinek a legnagyobb meglepetésére. – Már mindannyian barátok vagyunk. Nem haragszom rád, de legközelebb ne erőltesd ennyire a dolgokat. Elmondom majd amikor úgy érzem eljön az ideje. – mondtam neki, mire mindenki sóhajtott egyet.

- Kell valami más játék. – csóválta a fejét Maeve. Elővettem a pálcám és varázsoltam egy zenelejátszót, amin egyből szólni kezdett a zene.

- Uram? Szabad egy táncra? – nyújtottam a kezem Draco felé, mire a lányok felálltak és Maeve Blaise felé, Pansy pedig Nicholas felé nyújtotta a kezét. A fiúk kissé zavarba jöttek, de elfogadták a felkérést és hatan vadul ugrálni kezdtünk a szobában, miközben szájról szájra járt a whiskys üveg.

A hangulat kissé lelapult amikor már mindenki az alkohol tűrés határához érkezett. Komoly, nagyon komoly témákról beszélgettünk a földön kiterülve.

-Apám utál engem. – mondta Maeve.

- Dettó. – szólalt meg egyszerre Draco, Pansy, Blaise és Nicholas.

- Engem az anyám utál. – mondtam. – Mindig Nate volt a kedvence és ezt nem félt a tudtomra adni.

- Nem haragudtál ezért a bátyádra? – kérdezte Blaise.

- Dehogy. Nekem amúgy is apa volt a kedvenc szülőm. Meghagytam őket egymásnak. – nevettem halványan.

- És amúgy. Mi van veled meg a Weasley tesókkal? – kérdezte Nicholas.

- Már mondtam, ők olyanok nekem mint a testvérek. –

- Azért az elején nehéz volt eldönteni kit is akarsz igazán. – mondta Draco bennem pedig nőni kezdett a bűntudat.

- Igen tudom. Igazság szerint az elején én sem tudtam kit akarok. Fred volt az első szerelmem. Az első csókom. És egészen addig szerelmes is voltam belé amíg meg nem ismertelek. – fordítottam a fejem Draco felé. – Utána az irántad való érzéseim nagyobbak és komolyabbak lettek és ezt ő is tudta. –

- Hálás vagyok neki, hogy lemondott rólad. – mondta Draco mire mindenki meglepődve nézett rá. Draco Malfoy hálás egy Weasleynek. Hihetetlen.

- Szereted még Fredet? – kérdezte Maeve.

- Persze. Mindig szeretni fogom. – mondtam. – Mindig fontos lesz nekem az a fiú, de már nem úgy szeretem, mint egy éve. –

- Én is szerelmes voltam valakibe nem olyan régen. – mondta a lány. – Csodálatos volt. Egy igazi herceg. Egy évig voltunk együtt, majd szakított velem és közölte, hogy csak egy fogadás volt az egész.

- Mi van? – rökönyödtem meg.

- Igen... - sóhajtott. Pansyvel egymásra néztünk.

- Hogy hívják? Megkeressük és megverjük! – mondtuk mire mindenki felnevetett.

- Én mondtam. Minél alacsonyabbak, annál agresszívabbak. – mondta Draco mire rácsaptam a karjára. Újra nevetni kezdtünk és szépen lassan elaludtunk a földön fekve. A másnap reggel azonban már nem volt olyan kellemes mint az előző este. Draco mellkasán ébredtem hatalmas fejfájással.

- Hol van Maeve? – kérdezte a többieket.

– Úgy 10 perce kirohant hányni. – nyögte Nicholas.

-Ne ilyen hangosan. – fordult meg Draco még mindig csukott szemmel.

- Én is megyek hányni. – kapta a kezét szája elé Pansy. Halványan felnevettem, de egyből abba is hagytam a fájdalomtól. Hála Merlinnek, hogy hétvége van. Dracoval egész nap az ágyban szenvedtünk, míg a többiek a saját szobáikban aludták át a napot.

- Tudod, hogy nagyon szeretlek? – kérdezte Draco.

- Igen tudom. Én is szeretlek. – mondtam mosolyogva ésálomba szenderültem.