Sötét szerelem

Menjetek szobára!

Na hát arról a fogadtatásról tudnék én mesélni. A két amerikai fején alig volt rajta a süveg, az egyből felordította a kígyós ház nevét. Azok ketten kissé érdekes arckifejezéssel ültek le hozzánk. A fiú velem szembe, a lány pedig a fiú mellé.

-Üdv! – nézett a szemembe a fiú és felém nyújtotta a kezét. Éreztem, hogy Draco megfeszül mellettem én pedig unottan nyújtottam a fiú felé a kezem. – Nicholas vagyok, ő pedig Maeve. – A fiúnak göndör sötétbarna haja volt és világoszöld szeme. Kicsit alacsonyabb volt Draconál de egyáltalán nem alacsony. A lánynak fekete egyenes haja volt, ami a vállánál kicsit hosszabb volt. Szeme ugyanolyan fekete mint a haja. Alacsony volt és vékony, enyhén szeplős arccal. Jobban megnézve észrevettem, hogy a fiún is vannak szeplők, sőt egy vékony heg is volt a szemöldöke felett.

- Igen tudom, hallottam. – mondtam és elhúztam a kezem. Pár perc kínos csend után megszólaltam újra. – Rosalie Amelia Blackwood. – mutatkoztam be. – Ők itt a barátaim. – mutattam a többiekre, mire mindenki bemutatkozott a két amerikainak. Végtelenül furcsa akcentusuk volt, bár én sem vagyok annyival különb náluk, mert a több évnyi francia miatt nekem is vagy egy kis akcentusom. Nicholas és Maeve csodálkozva figyelték, ahogy az asztal megtelik étellel majd mindenki arra fókuszált, hogy tele tömje magát. Én egyáltalán nem is figyeltem a körülöttem zajló beszélgetésekre, amíg desszert közben valaki meg nem kocogtatta a vállam. Kissé mérgesen tettem le a fánkomat és megfordulva láttam, hogy a híres hármas jött az asztalhoz.

-Mit akarsz itt Potter? – kérdezte Draco idegesen. Most tűnt csak fel, hogy a fiú semmit nem evett a vacsoránál, csak tologatta az ételt és maga elé meredt.

- Rosiehoz jöttem. – mondta.

- Én viszont nem akarok most veled beszélni. – mondtam visszafordulva a fánkomhoz és Draconak is vettem egyet. Láttam, hogy a két külföldi érdeklődve figyeli az eseményeket, mire halálos pillantásokat vetettem feléjük.

- Figyelj, Rosie. Én csak szerettem volna elmondani, hogy...- ekkor Draco idegesen felpattant a helyéről.

- Nem hallottad, hogy nem akar veled beszélni? – kérdezte elmélyült hangon. Meg kell hagyni igazán szexi volt a fekete öltönyében. Harry még egyszer rám nézett, majd a többiekkel együtt elindult az asztalához.

- Ron! – szóltam a fiú után, mire az megállt és visszafordult. – Sajnálom, téged nem akartalak megbántani. – mondtam, mire ő rám mosolygott és biztosított, hogy nem haragszik.

- Hát ez? – kérdezte Draco a tányérján bujkáló fánkra pillantva.

- Valamit neked is enned kell, Merlin szakállára! – mondtam, mire elmosolyodott és csendben elmajszolgatta az ételt.

-Megkérdezhetem miért nem akartál velük beszélni? – Merlinre mondom ez az új fiú aztán igazán kotnyeles.

- Nem. – mondtuk Dracoval szinkronban.

- Blackwood testvére meghalt pár hónapja és a szemüvegest okolja érte. – köpködte a szavakat Pansy, mire a kezemben lévő kést hegyével az asztalba állítottam.

- Nem megmondtam, hogy fogd be a kibaszott szádat? Ha még egyszer a bátyámról mersz beszélni nem az asztalba fogom állítani a kést, hanem a kurva nyelvedbe! – sziszegtem és éreztem, hogy felforr bennem a düh. Draco finoman megérintette a kezem, jelezve, hogy ne menjek bele a játékba. Kifújtam a levegőt és visszafordultam az új fiúhoz.

- Na megvan az infó? – kérdeztem.

- Őszinte részvétem a testvéred miatt. – mondta és lesütötte a szemét.

- Mi történt vele? – kérdezte a lány.

- Morgana szerelmére! Öt perce se ismerlek titeket, nem fogom az orrotokra kötni. – nevettem el magam és visszafordultam a tökéletes szőkeséghez aki még mindig szomorúan ült mellettem de legalább már evett.

Szegény fiú, több hónapja viseli gondomat és szenteli nekem szinte minden percét. Több hónapja alig történt közöttünk valami, mert mindig sírni kezdtem. Gyengéden rácsúsztattam kezem a combjára amíg ő evett és egyre feljebb csúsztattam. Draco torkán kissé megakadt az étel meglepettségében, mert köhintett párat.

- Mit művelsz, Blackwood? – kérdezte a fülemhez hajolva. Hangja megváltozott, lehelete libabőrössé tett.

- Én ugyan semmit. – mondtam és elkezdtem simogatni a nadrágján keresztül.

- Édesem, nem fogok tudni kimenni az étkezőből, ha ezt csinálod. – mondta még mindig a fülembe én pedig elpirultam, ahogy éreztem, hogy kezd megkeményedni. Finom csókot adtam a nyakára.

- Menjetek szobára, te jó ég! – kiáltott Zabini.

- Szíves örömest! – mondta Draco és hirtelen felállt, engem pedig a vállára dobott és elindult velem a közösségi szobába. Még visszapillantva észre vettem, hogy az új fiú minket néz.

- Draco mindenki minket néz! – nevettem.

- Had nézzenek csak. Ha minden a terveim szerint fog menni, akkor hallani is fognak téged. – mondta és rácsapott a fenekemre. Viszonylag gyorsan odaértünk a körletünkbe és a fiú egyből a szobája felé vette az irányt. Bezárta az ajtót és ledobott az ágyra.