Sötét szerelem

Az évforduló

Hatalmas összejövetelt szerveztünk a Weasley család kertjében. Diákok, tanárok, szülők és gyerekek. Egy éve pontosan ezen a napon lett vége a háborúnak és azóta a varázslóvilág békében és csendben él. Voldemort halála után az élet visszatért a környékbe. A boltok újra kinyitottak, az emberek újra ki mertek menni az utcára. Az ikrekkel hárman együtt újra megnyitottuk az üzletüket és mit ne mondjak, hatalmas sikert arattunk. Az üzlet minden nap tömve volt. Segítség képen fel kellett vennünk még két embert, hogy ne szakadjunk meg a munkában. A két ember voltaképpen két lány, Aurora és Emma és amint beléptek az ajtón, láttam az ikreken, hogy fülig szerelmesek lettek. Fél éve élnek boldog és stabil kapcsolatban.

Draco jelenleg velem és apámmal él a házunkban. A fiú megbocsátott édesanyjának, de apjával nem volt hajlandó szóba állni, ezért úgy döntött jobb lesz, ha nem megy haza egy ideig. Narcissa többször is ellátogat hozzánk egy héten, hogy találkozzon vele.

Anyámat azóta nem láttam szerencsére. Elnyelte a föld és nagyon reméltem, hogy soha többé nem kerül elő. Szülőkről jut eszembe, sikeresen rávettük az új minisztert, hogy a mi oldalunka átállt, volt halálfalóknak kegyelmezzen meg. Így maradhattak közöttünk Draco, Maeve és Nicholas szülei. Blaise nem volt ilyen szerencsés, az ő szülei nem adták fel elveiket és saját fiukat is kitagadták, így ő most Maeve és Nicholas társaságában él egy kis lakásban.

Mindannyian sikeresen végeztük el az iskolát a háború után és Dracoval egy hónap múlva indulunk Romániába. Charlie mellett fogok dolgozni a sárkányokkal, míg Draco jelentkezik a romániai minisztériumba.

-Draco! Rosie! Végre itt vagytok! – kiáltotta Maeve és odarohant hozzám, hogy megöleljen.

- De jó újra látni téged! – öleltem meg a lányt, majd a mellette álló fiúhoz fordultam.

- Szia Blaise. – öleltem meg őt is, majd mosolyogva figyeltem, hogy Maeve megfogja a fiú kezét és ad neki egy rövid csókot.

- Örülök, hogy tudunk találkozni mielőtt elmentek. – szólt Blaise Draco felé nézve.

- Ugyan Zabini ne csináld ezt. Úgyis szinte minden héten beszélni fogunk. – nevette el magát a barátja elérzékenyültségén.

- Fred! George! – kiáltottam amikor megláttam a két vöröset, oldalaikon a barátnőikkel.

- Húgi! Azt hittük már nem jöttök. – sétáltak oda hozzánk és megöleltek engem és Dracot is.

- Készen áll minden? – fordult hirtelen Fred felé Draco. Összezavarodottan forogtam kettejük között, mire Fred mosolyogva bólintott.

- Gyertek utánam. – mondta és elindult a hatalmas tömeg felé. Draco megfogta a kezem és húzni kezdett maga után. Hirtelen nagyon elkezdtem izgulni, de enyhén remegő lábakkal követtem a fiút.

- Hölgyeim és Uraim! – kiáltotta el magát Fred, mire mindenki rá nézett. Draco és én Fred mellett álltunk, miközben mindenki mosolyogva figyelt minket. – Ez egy nagyon különleges nap mindenki számára, de mint azt tudjátok, ma nem csak az egy éves évforduló miatt hívtunk ide titeket. A mi kedves Draco barátunk szerette volna, ha a következő pillanatokban körülötte lennének a barátai és a családtagjai. szóval kérlek titeket figyelmesen hallgassátok végig az úriembert. – mosolygott és beállt a tömegbe.

És akkor Draco szembe fordított magával, kezébe vette a kezeimet és megszólalt.

-Rosalie, szeretlek. Téged szeretlek. Életem nagy részében a szívemet védtem. Annyira meg akartam óvni a fájdalomtól, hogy képes voltam úgy tenni, mintha nem is lenne szívem. Aztán megismertelek téged. Felfordítottad az egész világomat és olyan érzéseket keltettél bennem amiknek a létezéséről sem tudtam. Mióta megismertelek értelmet nyertek a hülye romantikus zenék és a versek. Értelmet nyeretek az álmatlanul töltött éjszakák és a könnyek. Szeretem, hogy mindenhol téged látlak, hogy rád gondolok szüntelenül. Szeretem, hogy minden ruhámon érzem a parfümöd és szeretem amikor gondolkodás közben összeráncolod a szemöldököd. Szeretem amikor nevetsz és szeretem amikor úgy nézel rám mint egy hülyére. – Draco lágyan végigsimított arcomon, amin lassan folyni kezdtek a könnyek. – Nem ígérhetem, hogy soha többé nem bántalak meg, de esküszöm, hogy a halálom napjáig szeretni foglak. Borzalmas ember vagyok és nem érdemellek meg, de remélem, hogy így is kitartasz mellettem. Mert ami régen nehéz volt, az most könnyű, mert itt vagy velem. Ami régen könnyű volt, az most könnyebb veled. Olyan vagy mint a levegő, mintha megmentenél a fulladástól. Miattad van értelme az értelmetlen világnak. Nélküled elveszett vagyok. Nincs balra, nincs jobbra, nincs holnap, csak sok tegnap. Most már nem érdekel, mi lesz, mert megtaláltalak. Ezért vagyok itt, életben. Miattad. Mert szeretlek. –

- Draco... - szerettem volna én is elmondani mit érzek, de a könnyeim fojtogatóan elnémítottak. El akartam neki mondani, hogy szeretem, hogy boldoggá tesz és mindent amit még érzek. Ám ekkor Draco fél térdre ereszkedett és elővett egy kis fekete dobozt, majd lassan kinyitotta. A szívem kihagyott egy ütemet és döbbenten kaptam a kezem a szám elé.

- Rosalie Amelia Blackwood. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? – kérdezte és félénken nézett végig rajtam. A közös emlékeink képei futottak végig az agyamon és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy vele akarom leélni az életem. Könnyes szemekkel ugrottam a nyakába és szorosan magamhoz öleltem.

- Igen! Ezerszer is igen! – kiáltottam könnyek között, mire Draco megkönnyebbülten megcsókolt és az ő szemébe is könnyek szöktek. Remegő kezekkel húzta fel az én remegő ujjamra a gyönyörű gyémánt gyűrűt, majd újra megcsókolt.

- Szeretlek, Édesem. – suttogta.

- Én is szeretlek, Szerelmem. – válaszoltam és azt éreztem én vagyok a világ legszerencsésebb nője. A tömeg ujjongani és tapsolni kezdett, mire Fred visszaállt elénk és a pálcáját a torkának szegezve kihangosította magát.

- Kezdődjön az eljegyzési buli! – kiáltotta és elindította a zenét, miközben pezsgősüvegek nyíltak mindenhol.

- Ez mind előre meg volt szervezve? – nevettem el magam.

- Igen. – mondta Draco mosolyogva. – Nem baj, hogy mindenki itt volt? – kérdezte

- Dehogy. Imádom ezt az egészet. – néztem végig a barátainkon és családjainkon mosolyogva. Hosszasan megcsókoltam Dracot, majd az ikrek a kezünkbe nyomtak egy-egy pezsgős poharat és táncolni hívtak minket.