Sötét szerelem

A titkos fegyver

- Mit terveznek a kedvenc ikreim? – néztem rájuk mosollyal a számon, mire beavattak a tervükbe. Így másnap nem ért meglepetésként, hogy a vizsga alatt robbanás szerű hangokat hallottam. Mindenki zavartan nézett körbe a terembe, a pinkbe öltözött nő pedig idegesen indult a terem ajtaja felé. Ám azon hirtelen három fiatal varázsló suhant be seprűnyélen és tűzijátékokat dobáltak mindenfelé. Hangosan felnevettem a többiekkel együtt, akik mind eldobták a vizsgapapírjukat és nevetve figyelték az eseményeket. Az ikrek és a bátyám közelebb repültek hozzám és dobtak egy seprűt felém is. Készségesen kapaszkodtam fel rá és repültem utánuk.

- Kéred a nagy durranást? – kérdezte Nate. Arcomon gonosz vigyorral bólintottam, és eldurrantottam egy hatalmas tűzijátékot, ami egy sárkány alakját vette fel és Umbridge felé indult. A nő sikítva menekült, míg mi kirepültünk a teremből a többiek pedig vígan szaladtak utánunk. Ezer meg ezer tűzijáték röppent fel a levegőben, aminek még a tanárok is örültek. Az ikrek összenéztek és felénk biccentve megbeszéltük, hogy elérkezett a finálé ideje. Újabb tűzijátékok a levegőben, majd felrobbanva egy hatalmas W és egy hatalmas B jelent meg a levegőben. Mindenki tapsolva jutalmazta a kis műsorunkat. Ám nem sokkal később mindannyian a pink iroda felé lettünk vezetve.

- Jó hogy megérkezett Rosalie. A többiek nem igazán beszédesek a mai nap, szóval kérem, avasson be Dumbledore titkos fegyverébe. – mosolygott. A kinek a mijébe? Mivan? Összezavarodva néztem a többiekre, mire mindenki megrázta a fejét. Oké amúgy sem akartam semmit mondani, de örülök, hogy ők se tudják mi a szarról van szó.

- Nem tudok semmit. – mondtam és már vagy ötvenszer végigcsináltuk ezt a kérdezz felelek dolgot, mire Umbridge megelégelte. Piton közölte vele, hogy nincs nála több Veritasérum, így egy végső döntés következett.

- Rendben. Ha másképp nem kapok választ. Legyen így. – mondta és senki nem értette miről beszél. Reagálni sem volt időnk, amikor Dolores elővette a pálcáját és meghallottam egy átkot.

- Crucio! – kiáltotta én pedig úgy éreztem az egész testem lángba borul. A végtagjaim összerándultak a bennük járkáló fájdalomtól. A torkom összeszorult, a tüdőmben pedig hatalmas nyomás keletkezett. Úgy éreztem menten megáll a szívem. Leestem a székről és a földön összegörnyedve visítottam a fájdalomtól.

- Elég! – hallottam valakinek a hangját, mire az átok abba maradt és a fájdalom enyhülni látszott, de nem szűnt meg teljesen. Továbbra is a földön feküdtem és éreztem ahogy folynak a könnyeim. Fémes ízt éreztem a számban, amikor valaki vagy valakik oda léptek hozzám. Fred, Nate és Georgie.

- Rose! Rosie! Hugi hallasz? Minden rendben? – hallottam Nate hangját mire óvatosan ránéztem. A fájdalom egyre inkább szűnni kezdett, így a fiúk hárman emeltek fel és állítottak talpra. Fred és Nate továbbra is engem tartottak, míg George átsétált Draco mellé. Ekkor vettem csak észre, hogy Draco egyenesen Umbridgenak szegezi a pálcáját. Tekintetében gyilkos düh bujkál és akkor sem szakítja el a tekintetét a gúnyosan vigyorgó nőtől, amikor George mellé állt és ő is felemelte a pálcáját. Ekkor megszólalt Hermione, mondván hogy elvezetik a nőt a titkos fegyverhez, a fiúk pedig négyen kísértek fel a gyengélkedőre.

Madam Pomfrey szörnyülködve nézte falfehér arcomat, majd végighallgatva a történteket lefektetett egy ágyra.

-Uraim kérem távozzanak, hogy foglalkozni tudjak a kisasszonnyal. – nézett a fiúkra.

- Meg a nagy lószart! Ő a barátnőm! Biztos, hogy nem hagyom itt. – mondta leülve az ágyam szélére. Madam Pomfrey megforgatta a szemét és a maradék három fiúra nézett.

- Ő a húgunk! – mondták hárman szinkronban és mellém léptek.

- Hát ez hihetetlen! – csapta össze a tenyerét a nő. – Rendben, maradjanak. De egy árva pisszenést se halljak ami zavarná a többi beteget! – mutatott ránk fenyegetően. A nő gyorsan megvizsgált, majd több hányás ízű löttyöt is adott nekem. Azt javasolta töltsem itt az éjszakát, majd magunkra hagyott minket.

- Tudjátok fiúk, nem kell itt maradnotok egész este. – néztem rájuk amikor láttam, hogy kényelembe helyezték magukat.

- Ebbe nincs beleszólásod. Mindannyian törődünk veled. – mondta George, mire a többiek bólintottak.

- Mellesleg szép lefegyverzés volt, Malfoy. – mondta Fred.

- Köszönöm Weasley. – válaszolta Draco. Nevetségesek ezek a fiúk.

- Merlin szerelmére nem tudnátok végre megbékélni egymással fiúk? Folyamatosan úgy beszéltek nekem Dracoról, hogy nem is olyan rossz mint hittétek, meg hogy kezditek megkedvelni. – mutattam a három idősebbre. – Te pedig. – néztem a szőkére. – Már egy ideje hangoztatod, hogy kifejezetten kedvesek ezek hárman és jó lenne ha elfogadnának téged. Kezdjetek már magatokkal valamit! – mondtam, mire tanácstalanul néztek rám. Megforgattam a szemeimet, majd újra megszólaltam. – Kezdhetnétek, mondjuk a vezetéknév használattal és egy kézfogással esetleg. – mondtam, mire a fiúk kicsit feszengve, de kezet fogtak egymással. Mosolyogva figyeltem, hogy Draco teljesen zavarba jött, de láttam a hálás tekintetét is.

- Ez nem is volt olyan nehéz. – nevették el magukat az ikrek, mire mindenki nevetésbe tört ki. Aznap este azonban, Harry rontott be a terembe. Elkapta Siriust! Voldemort elkapta Siriust. Fiúk segítenetek kell. A többiek mind velem jönnek, de ti vagytok a legjobbak. – mondta mire a három fiú azonnal felpattant a helyéről és én is elindultam.

- Na erről szó sem lehet! – kapta el a karomat Draco és a többiek is rám rivalltak. Szúrós szemekkel néztem rájuk.

- Jól vagyok! Úgysem állíthattok meg, hogy segítsek. Én vagyok az egyik legjobb a bűbájok terén. Rám is szükség van! – kiáltottam és kimásztam az ágyból.

- Rose kérlek! – nézett rám Draco.

- Sajnálom, de tudod, hogy segítenem kell. Nem kérhetem, hogy értsd meg, de el kell fogadnod. – mondtam, mire bólintott. Oda léptem hozzá és megcsókoltam.

- Vigyázz magadra, kérlek! – nézett rám aggodalmasan, mire bólintottam és a többiekkel Harry után rohantunk.