Sötét szerelem

Csillám

A nap többi része igazán érdektelen volt. Unalmas órák unalmas beszélgetések. Még vacsora előtt felmentem Dumbledore irodájába, hogy kérjek egy kis segítséget az alvás problémáimra, mire ő adott nekem egy főzetet és felajánlott egy saját szobát is. Vacsoránál viszont feltűnt, hogy szőke barátom nincs sehol. És nem is szólt, hogy nem jön vacsorázni. Leültem Blaise mellé.

-Nem láttad Dracot? – kérdeztem.

- Nem. Azt hittem te tudod hol van. – vonta meg a vállát és mielőtt folytatni tudtam volna a beszélgetést, egy huppanást éreztem magam mellett.

- Sziasztok. – ült mellém nagyon szorosan Fontaine és elvett egy szelet kenyeret.

- Hello. – mondtam.

- Lenyűgöző volt, ahogy azzal a kis lénnyel bántál ma első órán. – mondta a fiú.

- Köszönöm. Bár nem nehéz velük bánni. Ha megvakarod a hasát inkább nem mozdul el az élvezetek alól. – mondtam.

- Akkor lényegében te vagy a szolga, ő meg vakartatja magát. Ha pedig nem szolgálod meglop. – bólintott, mire halkan felnevettem.

- Igen, lényegében erről van szó. – mondtam.

- Mizu gyerekek? – ült le Maeve is közénk mosolyogva.

- Te sose hagyod abba a mosolygást? – kérdeztem tőle furcsa tekintettel.

- Tudod, annyira feldob üdítő személyiséged, hogy muszáj mosolyognom. – vágtam egy grimaszt, de azért elismerően bólintottam.

- Ez szép volt. – mondtam mire még jobban elkezdett mosolyogni, én pedig megforgattam a szemem.

- Rosie! – szólított meg Ron. – Ezt az ikrek küldik. – mondta és átadott egy kis dobozt. Furcsán néztem rá, mire elnevette magát.

- Ne merjem itt kibontani ugye? – kérdeztem ijedt arccal.

- Én nem tenném a helyedben, de kattogó hangokat hallottam szóval lehet fel fog robb... - akart figyelmeztetni de késő volt, mert egy hatalmas adag csillám robbant a fejembe.

- Baszki. – mondtam és hallottam, hogy mindenki elkezd nevetni a teremben. – Mond meg nekik, hogy viszonozni fogom a szívességet. – nevettem Ronra. Őszintén nevettem. A fiú is észrevette ezt és gyorsan kapott a boldog alkalmon és megölelt. Kicsit meglepődtem, de visszaöleltem őt, majd a dobozom tartalma felé pillantottam egy adag csillámot kiszedve a hajamból. A dobozban találtam egy kis dobozt amin egy piros masni volt. – Hát ezt nem hiszem el! – mondtam

- Na nyisd ki! – nevetett Maeve.

- Nem akarom. – néztem körbe de mindenki kíváncsian nézett felém. Eltoltam az arcom közeléből és kinyitottam. Nem történt semmi. Fújtam egy nagyot és belenéztem a dobozba. És akkor bumm. Újabb adag csillám.

- EZ MOST KOMOLY? – kiáltottam a többiek pedig szinte leestek a padokról annyira nevettek. – Honnan tudták, hogy ezt fogom csinálni? – nevettem és újra belenéztem a dobozba, egy tonna csillámot leszórva magamról. „Hiányzol nekünk hugi! Hétvégén gyere az üzletbe és legyünk együtt hárman egy kicsit. F & G " állt a kis cetlin.

- Nem lett volna elég baglyot küldeni? – kérdezte Nicholas a vállam fölött olvasva a cetlit.

- Nem mondták még neked, hogy pofátlan vagy? – kérdeztem tőle a szemébe nézve.

- De, de te még mindig szóba állsz velem. – mondta és lesöpört egy adag csillámot az arcomról.

- Amúgy de, egyszerűbb lett volna, de ők az ikrek. A bátyáim. – mondtam

- Vannak még testvéreid? – kérdezte Maeve.

- Hát. Ők inkább fogadott testvérek. Jonathan volt csak a vérszerinti testvérem, de mi négyen egy külön család vagyunk. Az ikrek is a testvéreim. – magyaráztam, mire aprót bólintottak. Vacsora után visszamentünk a körletünkbe és én egyből a zuhany felé vettem az irányt.

- Veled meg mi történt? – kérdezte egy ismerős hang.

- Ezt én is kérdezhetném tőled. Hol voltál vacsora közben? – kérdeztem a fiút és meg akartam ölelni, de ő inkább hátrébb tolt végignézve csillámos fejemen.

- Dolgom volt. – mondta egyszerűen.

- Értem. Akkor én megyek fürdeni. – válaszoltam és elindultam a közös zuhanyzók felé.

- Mehetek veled? – kérdezte annyira lágy hangon, hogy nem tudtam rá haragudni és mosolyogva bólintottam. Fürdés után Draco örömmel vette a hírt, hogy saját szobát kaptam és megbeszélte magával, hogy velem alszik. Nem igazán volt beleszólásom, de nem is akartam ellenkezni.

- Hogy vagy, Drágám? – kérdezte tőlem miközben az ágyban feküdtünk és ő még pár csillámot szedett ki a hajamból.

- Kicsit jobb. Napról napra kicsit jobb. – mondtam. – De nagyon hiányzik.

- Tudom, Ro. Tudom. Arra gondoltam, csinálhatnánk valami muglisat. – mondta.

- Beteg vagy? Lázad van? – kérdeztem felkönyökölve és aggódva a homlokára tettem a kezem.

- Ne reagáld túl csak hallgass meg. – mondta mogorván és felnevettem.

- Szóval, amikor kicsi voltam, rövid ideig barátkoztam egy félvérrel. Utána persze apám megtiltotta, hogy a közelébe menjek, de amíg barátok voltunk mesélt nekem egy mugli szokásról amit akkor csinálnak ha meghal valaki. – nézett rám óvatosan, engem pedig elöntött a kíváncsiság és mélyen a szemébe néztem. – Szóval, egy lapra leírod az érzéseidet és mindent amit még el akartál neki mondani. Ez az első lépés. Utána választhatsz, hogy vagy elégeted a papírt, vagy hajtogatsz belőle valami repülő dolgot és magasból szélnek engeded. A mi esetünkben persze varázslattal hajtogatnánk. – Tette hozzá mellékesen, hogy ne tűnjön annyira muglisnak a dolog.

- Draco, nagyon tetszik ez az ötlet. – mondtam és megcsókoltam. – Köszönöm, hogy elmesélted ezt nekem. – mondtam és a csókunk hamar átváltott szenvedélyesebbre. Aznap este nem a rémálmok miatt nem aludtam.