Sötét szerelem

Vagy Ő öl meg engem

Másnap reggel Draco komor arckifejezéssel a plafont bámulta amikor felébredtem.

-Szia. – mosolyogtam rá, mire arcizmai kicsit elernyedtek és megsimította az arcom.

- Jó reggelt szépségem. Mi van a hajaddal? – kérdezte egy pillanatra elszakítva gondolatait az eddigiektől.

-Mi? Mi lenne vele? – kérdeztem és kibontottam a hajam. Ekkor vettem észre, hogy...

- Fehér a hajad. Mitől lett fehér a hajad? – kérdezte a fiú zavarodottan. Nekem persze egyből beugrott, hogy valószínűleg a tegnap esti kis akcióm okozta ezt a hatást.

- Látod annyit idegeskedtem miattad, hogy megőszültem. – nevettem el magam kínosan.

- Nem akarsz valamit elmondani? – kérdezte.

- És te nem akarsz valamit elmondani? Mondjuk, hogy neked mitől van ilyen rossz kedved? – Kérdeztem téma terelés képen hátha beválik. És be is vált. Draco tekintete újra elkomorodott, majd a plafonra emelte tekintetét.

- Ma kell megtennem. Ma van a nap amikor a halálfalók betörnek a kastélyba. – mondta mire én is elkomorodtam. – Rose, szeretném, ha ma este a többiekkel maradnál a hálókörletben. Ők majd vigyáznak rád. – nézett rám szigorúan.

- Nem. Melletted akarok lenni és segíteni neked. – mondtam akaratosan.

- Rose, ez most nem a megfelelő alkalom arra, hogy megmakacsold magad. –

- Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak! –

- De megkérhetlek rá, hogy tegyél meg valamit értem. Hogy legalább miattad ne kelljen aggódnom, amikor tönkre teszem az életemet és az iskolát. – ráncolta össze a szemöldökét, mire megadtam magam.

- Rendben. Ott maradok. – mondtam és visszafeküdtem a mellkasára. Aznap semmire nem tudtam koncentrálni. A gondolataim teljesen összekuszálódtak és aggódni kezdtem. Mi lesz velünk, ha Dumbledore meghal? Mi lesz, ha Draco nem teszi meg amit kell és nem segít rajta a védelmező bűbájom sem?

Hamar eljött az éjszaka és a szobámból kilépve elindultam a közösségi szobába a többiekhez. De félúton megálltam. Szüksége van rám. Tudnia kell, hogy támogatom őt. Tudnia kell, hogy bármit csinál nem fogok haragudni rá. Hirtelen megfordultam és elővettem a tekergők térképét, hogy megkeressem Dumbledoret, hiszen ahol ő van, oda tart Draco is. Amint kiszúrtam a nevét rohanni kezdtem. Imádkoztam, hogy még időben érjek oda, és szerencsém volt.

-Rose mit csinálsz itt? – suttogta nekem Harry a sötétben.

- Ezt én is kérdezhetném tőled! Itt állsz és nem csinálsz semmit? – mutattam a fejünk fölött lezajló eseményekre.

- Draco te nem vagy gyilkos. – hallottam az öreg igazgató hangját.

- Honnan tudja? Nem tudja miket tettem! – kiáltotta a fiú remegő hangon. Éreztem, hogy közel áll a síráshoz. Elindultam felfele, de Harry visszarántott.

- Nem akarod tudni melyik oldalt választja amikor nem látod? – kérdezte, mire legnagyobb meglepetésemre a helyemen maradtam.

- Megátkoztad Katie-t, hogy egy nyakláncot küldj nekem. Mérget kevertél egy nekem szánt borba. Már megbocsáss, Draco, de ezek nem igazi próbálkozások. Nem tükrözik az elszántságot. – mondta nyugodt hangon Dumbledore.

- A Nagyúr bízik bennem! Kiválasztott! – kiáltotta a szőke fiú és felrántotta ruhájának ujját.

- Gyerünk Draco, szembe tudsz ezzel nézni. – suttogtam a sötétbe, remegve nézve az eseményeket.

- Had segítsek. – mondta a férfi, mire egy Capitulatus varázzsal Draco lefegyverezte őt. Harry Draco felé emelte a pálcáját, mire én rászegeztem az enyémet. A fiú döbbenten nézett rám, de nem hatott meg. Ha bántani meri Dracot, akkor gondolkodás nélkül ölöm meg.

- Nem vagy egyedül. Vannak mások is. – mondta az öreg, miután léptek zaját hallotta. – Hogyan?

- A volt- nincs szekrény a szükség szobájában. Megjavítottam. –

- Van egy testvére is igaz? Egy ikre. –

- A Borgin és Burk-ben. Kapcsolatban állnak. – Dumbledore megpróbálta megnyugtatni a fiút.

- Hát nem érti? Meg kell tennem! Meg kell ölnöm Önt, vagy Ő öl meg engem! – remegett a fiú és szemében megjelentek az első könnycseppek. Ekkor megjelent a többi halálfaló. Amint megláttuk őket Harryvel mind a ketten megfeszültünk. Bellatrix és Yaxley. Ők vették el tőlünk a számunkra legkedvesebb embereket és most ott állnak pár centire a fejünk felett. Éreztem, hogy testemet elönti a bosszúvágy. Bellatrix mint egy kis ördög, Draco vállánál suttogta neki, hogy tegye meg, de a fiú leengedte a pálcáját. Ellenben Perselus Piton, ránk szegezte sajátját. Ujjával jelezte, hogy maradjunk csendben és felment a többiekhez. Draco remegve fordult a férfi felé én pedig egyre nehezebben fogtam vissza magam. Oda akartam rohanni hozzá és megnyugtatni, aztán oda fordulni Yaxleyhez és megtenni vele ugyan azt amit ő tett a bátyámmal.

- Perselus... kérlek. – nézett rá Dumbledore, nekem pedig néma sikolyra nyílt a szám. A férfi habozás nélkül emelte fel a pálcáját és szólalt meg.

- Avada Kedavra. – mondta és Dumbledore élettelenül zuhant ki a toronyból. A halálfalók Dracoval karöltve rohantak le a lépcsőn, be az iskolába. Harry Piton után rohant, én pedig a lépcsőfordulóban elkaptam Draco kezét. Behúztam mamag mellé a sötétbe, mire ő a torkomnak szegezte a pálcáját.

- Draco én vagyok az. – mondtam neki, mire leengedte a pálcát és szorosan magához ölelt.

- Rosie, mondtam, hogy ne gyere ide! – suttogta a hajamba.

- Veled akartam lenni. Hogy tudd, hogy számíthatsz rám. –

- Nem tudtam megtenni. Nem voltam rá képes. – sírta én pedig simogatni kezdtem a haját.

- Tudom életem. Tudom. – válaszoltam és egy csókot adtam a homlokára.

- Nem tudom mikor látlak legközelebb, Szerelmem. A többiekkel kell mennem. – suttogta

- Draco ne menj! Maradj itt velem!- kérleltem, de tudtam, hogy hiába.

- Nem lehet... De írni fogok neked. Megígérem, hogy írni fogok neked amikor csak tudok!- mondta és hosszasan megcsókolt, majd elengedett, hogy a többiek után menjen.

- Várj!- nyúltam a keze után és visszahúztam. – Szeretlek, Draco Malfoy. Mindig szerettelek és mindig is foglak ezt ne feledd el. – Draco letörölt egy könnycseppet az arcomról és újra megcsókolt.

- Mindennél jobban szeretlek Rosalie Blackwood. És mindig szeretni foglak. – mondta a csók után és összeakasztotta a kisujjainkat. –Kisujj esküszöm. – mondta majd elment. Nem tudtam mikor fogom újra látni, de remélem vigyázni fog magára.

Leszaladtam az emeletről és a többiek keresésére indultam. Maeve és az iskola nagy része az udvaron állt könnyes szemmel. Gyorsan odarohantam a lányhoz, megöleltem majd megfordultam. Dumbledore élettelenül feküdt előttünk, mi pedig némán néztük, ahogy Harry oda megy hozzá és elsírja magát. Könnyes szemekkel emeltük magasba a világító pálcáinkat elbúcsúztatva a valaha volt legnagyobb mágust a történelemben.