Sötét szerelem

Felvállalás

-Rosie! – szólított meg Ron egy csokibékával a kezében. – Ezt neked hoztam. Köszönet képen, hogy megbocsátottál. – sütötte le a szemét.

- Köszönöm Ron. – mosolyodtam el. – Tudod, valamikor szervezhetnénk egy gyors-evési versenyt megint. Sokat gyakoroltam, amíg nem beszéltünk. – nevettem mire ő is elnevette magát végre.

- Mindenképpen. – átadta nekem az említett édességet, majd újra rám nézett. – Jajj, amúgy Harry kérte, hogy ha látlak mindenképp szóljak, hogy holnap után edzés van. – kicsit elbizonytalanodott a mosolyom, amit biztos a fiú is észrevett, mivel így szólt. – Tudod, Hermione biztos nem fog semmit csinálni. Kicsit fél tőled. Mi viszont szeretnénk ha ott lennél, tényleg. Nagyon nagy segítség vagy számunkra és szeretünk is téged. –

- Köszönöm Ron. Ott leszek. – mosolyogtam rá és tovább indultam az étkezőbe.

- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte Draco mikor leültem mellé. Nyomott egy puszit az arcomra, mire többen is kérdőn néztek ránk. Dracoval mind a ketten gyilkos pillantásokat küldtünk az érdeklődő egyedek felé, majd újra egymással foglalkoztunk.

- Ronnal beszéltem. Bocsánatot kért. – mondtam. – és kaptam csokit is! – mutattam fel az édességem büszkén kihúzva magam.

- Fura vagy. – mondta a fiú, de azért halványan elmosolyodott. Ekkor vettem észre, hogy ujján ott van a tőlem kapott kígyós ezüst gyűrű. Én is hordtam a tőle kapott nyakláncot, amit még a bál előtt kaptam, meg persze Fred karácsonyi ajándéka is.

- Figyelj Rosie, holnap este szeretném, ha takarodó után feljönnél a Csillagvizsgálóba. – mondta

- Miért? – kérdeztem, halványan elmosolyodva.

- Meglepetés. – vonta meg a vállát és tovább ettünk. Az első óránk aznap bájital tan volt, amit már nagyon vártam. Piton professzor a már megszokott rideg arckifejezéssel jött be a terembe és elmondta melyik oldalon találjuk a bájitalt, amit el kell készítenünk. Ezen az órán egyénileg kellett dolgoznunk, így gyorsan neki is láttam a feladatnak. Viszonylag bonyolult bájital volt és szemem sarkából láttam, hogy sokan szenvednek is vele. Dracora pillantottam, aki elmélyülten vágott fel egy babot. Megérezte, hogy figyelem őt és rám emelve a tekintetét kacsintott egyet. Én persze egyből elpirultam és gyorsan vissza fordultam az üstöm felé. Ekkor egy hatalmas bumm hallatszott a teremben. Kicsit sem meglepő módon Neville megint felrobbantotta a munkáját egy rossz hozzávalóval. Óra végén Piton kiértékelte a munkáinkat. Én és Draco szereztünk 5-5 pontot a mardekárnak, míg Harry mínusz 5 pontot. Szomorúan rám nézett én pedig hirtelen megsajnáltam és odasúgtam neki mit kellene másképp csinálnia legközelebb. Hálásan pillantott felém, majd mindenki kiment a teremből. Umbridge óráján négyszer kellett átmásolnunk egy leckét, hogy „jól az agyunkba vésődjön." NÉGYSZER! Azt hittem leszakad a kezem mire végezte. Az asztalára téve a papírjaim hallottam egy gúnyos kuncogást a nő felől, de inkább nem reagáltam.

- Miss. Blackwood. Kérem órák után jöjjön az irodámba. – mondta rám sem nézve én pedig teljesen összezavarodva bólintottam majd kimentem a teremből. Gyógynövény tanon szokás szerint semmi érdekes nem történt, szóval igazán kedvetlenül indultam Dracoval az ebédre.

- Nem értem miért kell bemennem hozzá! Nem csináltam semmi rosszat! – értetlenkedtem

- Tudod, Angyalom az a baj, hogy nálad néha elég egy pillantás is. De remélem nem fog megbüntetni. Az az én feladatom. – húzta mosolyra száját és a falnak nekilökve megcsókolt.

- Draco! – toltam odébb – Nem úgy volt, hogy egyenlőre nem lesz nyilvános a kapcsolatunk? – kérdeztem mosolyogva.

- Leszarom mi hogy volt. Nem bírom ki, hogy ne csókoljalak meg. Szívem szerint itt helyben megdugnálak. – mondta nekem pedig vörösbe váltott a fejem a szóhasználattól. Lábujjhegyre állva kértem tőle egy újabb csókot, majd bementünk a nagyterembe. Lopva a griffendél asztala felé pillantottam, majd elindultam a mardekár csapata felé.

- Menj csak. – bökött a szőke fiú fejével Nate felé. – Nyugodtan ebédelj a barátaiddal. – mondta

- Nem baj? – lepődtem meg.

- Rosie, nem vagy köteles éjjel-nappal mellettem lenni. – karolta át a vállam. – De este majd kárpótolhatsz. – nézett végig rajtam.

- Mi jár a fejében Mr. Malfoy? – haraptam meg alsó ajkaimat.

- Mindig te jársz a fejemben, Drágám. – mondta nekem pedig szinte elolvadt a szívem. – Többnyire meztelenül, a nevemet kiáltozva. – tette hozzá vállat vonva, mire felnevettem és magamhoz húzva adtam neki egy szenvedélyes csókot. Megbeszéltük, hogy ebéd után együtt megyünk a többi órára, majd elindultam a barátaim felé.

- Sziasztok. – köszöntem a többieknek mosolyogva, akik kitörő lelkesedéssel üdvözöltek. Gyorsan leültem Nate és Fred közé. Nate oldalán ott ült Angelina és vidáman beszélgetett bátyámmal. Némán megmosolyogtam a jelenetet, mire Freddie a fülemhez hajolt.

- Látom tetszik a karkötő. – mondta

- Az nem kifejezés. – mondtam. – Imádom. – néztem a szemébe sokat mondóan, mire ő kihúzott a zsebéből egy zsebórát. Én adtam neki karácsonyra. A sima ezüst óra elsőre teljesen egyszerűnek tűnik, de ha megsimítja a zárat, akkor egy oroszlán tűnik fel az órán, a belsejében pedig van egy közös képem Freddel.

- Örülök, hogy tetszik. – mutattam az órára.

- Imádom. – ismételte meg szava járásom.

- És mi a helyzet húgi? – kérdezte Georgie, miközben a szájába tömött egy adag csirkét.

- Igazán bájos vagy Georgie. – grimaszoltam rá, majd elmesélte, hogy Umbridge látni akar, mire Nate is felkapta a fejét és félbeszakította beszélgetését a mellette ülő lánnyal.

- Mit akar már megint a vén banya? – kérdezte felháborodottan, szúrós szemekkel nézve a tanári asztal felé.

- Bárcsak tudnám Nathan. – mondtam szomorúan

- Ha egy ujjal is hozzád ér csak szólj és intézkedem. –

- Biztos nem neked kellett volna a Mardekárba kerülnöd? – nevettem el magam.

- Mardekárról jut eszembe. – szólalt meg George. – Mi volt az a kis smárolós jelenet az előbb Malfoyal? – kérdezte nekem szegezve a villáját.

- Hát. Izé. Szóval összejöttünk. – húztam ki magam. A levegő megfagyott, ahogy Harry rám emelte a tekintetét a mondatom után. A mellettem ülők össze vissza kapkodták fejüket Harry, Fred és köztem.

- Rám ne nézzetek én tudtam róla! – emelte fel kezét Fred védelmezően.

- Te tudtad? – kiáltott George. – És nem szóltál nekem? Ennyit az iker összetartásról mit ne mondjak. – Tette karba a kezét, mire Fred felé dobott egy darab főtt krumplit.

- Rose, te tényleg együtt vagy Malfoyal? De hát veszélyes! – mondta Harry

- Semmi veszélyes nincsen benne. És szerintem nincs jogod beleszólni abba, hogy kivel járok. – néztem rá szigorúan, mire visszavett kicsit az arcából

- Igazad van, sajnálom. Csak aggódom érted. – mondta

- Nincs miért aggódni. Semmi bajom nem lesz. – válaszoltam mereven.

- Maximum pár szex sérülés. – mutatott a nyakamra George mire arcom vörösbe váltott. Észre sem vettem, hogy a garbóm alól kilátszik a kiszívott bőröm.

- George! – kiáltott rá Nate. – Nem akarom hallani miket csinál a húgom az ágyban! – verte bele a fejét az asztalba, mire mindenki elnevette magát. Örülök, hogy nem reagáltak rosszul a dologra. És, hogy számíthatok rájuk továbbra is. A többi óra gyorsan elrepült és a nap végén kicsit idegesen álltam meg a pink szoba ajtaja előtt.