Sötét szerelem

Veszekedés

-Nem hiszem el hogy ennyire hülye vagy! – süvítette Anyám amint beléptünk a házunk ajtaján. A bál a beszéd után nem sokkal véget ért számunkra és én tudtam, hogy azért indulunk haza korán, mert drága anyám nem bírja visszafogni indulatait. – Mégis mit gondoltál, szó nélkül fogom hagyni azt a kis jelenetet, amit a Malfoy fiúval csináltatok? Hova gondolsz? Összeállsz egy fiúval akinek az apja közismert halál faló? – üvöltötte én pedig megelégeltem a dolgokat.

- Draco nem az apja! Ne kezeld úgy mintha gonosz és semmirekellő lenne! – kiáltottam vissza, mire anyám egy pillanatra megdöbbent, hiszen még sosem szóltam neki vissza, majd tovább folytatta...

- „Draco nem az apja!" – utánozta a hangomat gúnyosan. – Most ezt mondod, de majd ha a kis szerelmed beáll a halálfalók közé! Hahh! – nevetett. – akkor majd hiába jössz sírni anyád vállán. – A bátyám és apám össze-vissza kapkodták fejüket közöttünk. Egyik sem tudta mit csináljon.

- Eddig sem számíthattam rád, vagy a vigaszodra akármikor volt is bajom! Neked én mindig csak egy kis tanítvány voltam, akit képezni lehet! Rád sosem lehetett számítani, mindig csak apára és Nate-re! Olyan vagy mint egy jégtömb! –Üvöltöttem könnyes szemmel

- Azért tanítlak folyton hogy vidd valamire! – üvöltött ő is, mire vissza vettem a hangerőből. Kimerültem és be akartam fejezni ezt az egészet.

- Nagyobb szükségem lett volna az anyukámra, mint a tudásra. – néztem rá lesajnálóan. Anyám teljesen kiesett szerepéből és döbbenten nézett rám. Kihasználva a pillanatnyi csendet ránéztem a családunk két másik tagjára, jó éjszakát kívántam nekik majd felmentem a szobámba.

- Bejöhetek? – hallottam a bátyám hangját nem sokkal később.

- Gyere. – mondtam, mire ő némán bejött a szobámba, leült mellém, átkarolt és hagyta hogy kisírjam magam. Nate mindig tudta mikor mire van szükségem, így csöndben ültünk órákig, én sírtam ő pedig a hajamat simogatta, végül álomba sírtam magam a vállának dőlve.

A téli szünet többi része gyorsan eltelt. Anyámmal nem álltunk szóba egymással továbbra sem, ellenben Dracoval rengeteg levelet váltottunk egymással. Szegény Hajnal már kezdte megunni a folyamatos repülgetést, mert egyszer belecsípett Draco ujjába hátha akkor abba hagyja kicsit az írogatást. 

Karácsony napján több csomagot és levelet kaptam ajándékba és én is kiküldtem a többieknek szerzett ajándékaimat. Draco egy parfümöt küldött nekem aminek olyan illata volt mint neki, valamint egy képet rólunk a bálról, amit az unokatestvére csinált. A képen egymás mellett állunk mélyen egymás szemébe nézve és mosolyogva. Freddie egy ezüst karkötőt vett nekem, amin egy medál lógott, belegravírozva egy R és egy F betű. A medál alján pedig egy apró piros ékkő díszelgett. Finoman bekönnyeztem amikor a csuklómra raktam a karkötőt, majd kibontottam Georgie ajándékát is. Az hatalmas puffanással nyílt ki, rengeteg csillámot és konfettit végigszórva rajtam és a szobában. Miután felocsúdtam a sokkból, a kis dobozban egy Griffendéles sálat találtam és egy cetlit: Te mindig is jobban illettél a griffendélbe. 

Jót nevettem az ajándékon, majd átmentem Nate szobájába, hogy odaadjam az ajándékát. Megvettem neki a legújabb bűbájtan könyvet amire annyira vágyott, valamint egy órát, aminek a lapján egy közös képünk volt. Nate nagyon boldog volt az ajándékoktól, majd ő is odaadta az enyémet. Nate vett nekem egy régi könyvet, ami Morgana életéről szól és kaptam tőle egy csodásan bekeretezett képet is, amin az ikrek, Nate és én karoltunk egymásba. Az egyik pillanatban még mosolyogva néztünk a kamerába, majd mindenki dőlt a röhögéstől, mert Georgie zsebében felrobbant az egyik ikertalálmány. Imádom a mozgó képeket. 

 Alig vártam, hogy végre vissza térjek a Roxfortba és megfeledkezzek kicsit az itthoni feszültségről. Az indulás napján anyám még otthon elköszönt a bátyámtól majd visszautasította, hogy kijöjjön velünk az állomásra és mivel apám dolgozni ment, ketten indultunk a vonathoz a bátyámmal.

-Valaha szóba áll még velem? – kérdeztem visszanézve hatalmas házunkra.

- Nem tudom hugi. Tényleg nem tudom. – rázta meg a fejét Nate szomorúan.

- Draco megkért, hogy legyek a barátnője. – szipogtam

- Tudom. – mosolyodott el.

- Honnan? – kérdeztem vissza.

- A bálon amikor kimentem vele beszélni, szó esett erről is. Tanácsoltam neki, hogy vallja be mit érez irántad és amikor vissza jöttetek Narcissa beszédére, akkor egyértelművé vált, hogy megfogadta a tanácsom. – nevetett

- Jajj Nate! – öleltem meg. – Tudod, hogy nagyon szeretlek? – kérdeztem

- Én is téged hugica. -