Sötét szerelem

Nem akarok veled többet veszekedni

- Potter mi a fasz?? – néztem rá teljesen kábultan.

- Hát... én azt hittem... - habogta

- De én neked nem adtam erre semmi okot! Sosem flörtöltem veled! – mondtam erőszakosabban a kelleténél.

- EZ nem igaz! Harry szerint folyamatosan adtad a jeleket! – jött oda a trió másik két tagja is.

- Miről beszélsz te lány? – kérdeztem – Tudod jól, hogy szerelmes vagyok valakibe. –

- Igen, Harrybe. – válaszolta

- NEM! Egyértelműen nem Harrybe! –

- Akkor mégis kibe? – kérdezte a szemüveges fiú.

- Az most nem tartozik ide!- veszekedtünk folyamatosan és egyre durvább sértéseket vágtunk egymás fejéhez amikor Harry végül megkért, hogy menjek odébb és ne beszéljek vele egy ideig. Amíg le nem nyugszik a helyzet. Döbbenten bólintottam, majd enyhe megvetéssel néztem a hármasra és felkerestem Saemust és a whiskeyt.

Forog velem a világ. Talán túl sok volt az alkohol, de nem tehetek róla. Túl sok minden történt. Hogy mondhattak nekem ilyet? Miért utálnak azért, mert nem akarok Harry-vel járni? Hiszen nem én döntöm el kit szeretek Merlinre mondom! Tudom hogy kit szeretek és azt is tudom, hogy ez az ember nem Harry és soha nem is lesz Harry. Jól döntöttem, hogy leléptem az estélyről, de azt sem tudom hova tartok. A folyosón halványan égtek a gyertyák, amik minden lépésnél egyre inkább elmosódtak. Korán volt még, így nem számítottam másokra itt bolyongani, de hirtelen valami nekem csapódott. Ismerős illat csapta meg az orrom és a gyomromban alvó pillangók egyből felébredtek, fokozva az eddig is erős hányingerem.

-Ohh, Blackwood. Bocs, nem láttalak. – mondta Draco. Utálom, hogy már nem Rosie vagyok neki. Hiányzik, hogy Draco a barátom legyen, vagy hogy legalább a közelemben legyen. Tudom, hogy hazudtam neki és megbántottam, emiatt a hülye rend miatt, de rettenetesen bánom. Ha nem lenne rajta a kis rontás a névsoron, egyből elmondanám neki az igazat. Annak ellenére, hogy ő is egy hatalmas barom volt velem, nem tudok rá tovább haragudni. Ahogy belenéztem a szemébe, megint belém nyílalt a felismerés, hogy szeretem őt és hihetetlenül vágyom rá.

- Semmi baj, az én hibám. Nem igazán tudom hova megyek. – próbáltam mondani, de azt hiszem nem pont így formálódtak meg a szavak, mivel a szőke fiú így kérdezett vissza:

- Szent ég, Blackwood mennyit ittál? – Aggodalmat vélek felfedezni a hangjában, de lehet csak képzelem. Biztos csak képzelem.

- Ohm, nem tudom. Egy idő után már nem számoltam. – vallottam be őszintén.

- Hol vannak a barátaid? –

- Nos, azt hiszem már nem a barátaim. Sőt, biztosan állíthatom, hogy kifejezetten utálnak engem. - mondtam és éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. El fog küldeni. Utál engem.

- Tudod most jelentenem kéne Umbridgenek. –sóhajtott - Akarsz beszélni a történtekről? – kérdezte végül legnagyobb meglepetésemre. Bólintottam, mire ő leültetett a földre, majd mellém ülve átkarolt. Az biztos ha most lehányom őt, akkor levetem magam a Csillagvizsgáló toronyból. – Szóval mi rosszat tettél ami miatt utálhatnak téged?-

- Ki fogsz nevetni. És őszintén szerintem is nevetséges, hogy emiatt haragudnak rám, de nem tudok mit csinálni nem erőltethetem magamra, hogy szeressek valakit akit nem tudok úgy szeretni. – csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, szegény fiú egy ideig azt sem tudta miről beszélek, aztán végre kinyögtem a lényeget- Szóval Harry végül megcsókolt és azt mondta szerelmes belém. Hermione mindennek elhordott mert szerinte kihasználtam Harryt, Ron szerint szívtelen vagyok, Ginny pedig szimplán gyilkos szemmel néz rám megállás nélkül. Harry persze vérig van sértve, gyűlöl engem és azt mondta egy ideig semmi képen ne menjek a közelébe. – szipogtam

- Vissza csókoltad? –

- Mi? –

- Vissza csókoltad?-

- N-Nem. Eltoltam magamtól amint hozzám ért a szája. De nem értem ez miért ilyen fontos- Néztem rá összezavarodva. Draco felém fordult, tekinteteink összefonódtak. Halványan elmosolyodott, majd letörölt egy könnycseppet az arcomról.

- Rosie, ez nem a te hibád. Ha nem látják ezt akkor nem is voltak olyan jó barátok mint hitted. Tudom, hogy én sem vagyok a szíved csücske, de ha bármikor szeretnél beszélgetni, rám számíthatsz. – Rosie? Nem Blackwood?

- Draco, köszönöm. Tényleg köszönöm. El sem hiszed mennyit jelent ez most nekem. És csak hogy tudd, nincs bajom veled. Annyira sajnálom, hogy nem mondhatom el az igazat. Tudom ez nem jelent sokat, de ha megtehetném tényleg elmondanám. Nem akartam mindent tönkre tenni közöttünk. Remélem egyszer meg tudsz nekem bocsátani és arra kérlek, hogy ha kiderül az igazság, akkor adj egy esélyt, hogy megmagyarázzak mindent - mondtam a földet bámulva. Kezdtem kijózanodni, de a hányinger egyáltalán nem múlt el. Rettenetesen izgultam.

- Már régen megbocsátottam Édesem. Nem is tudtam rád igazán haragudni, csak nem értettem miért nem bízol bennem. Értem, hogy ez a dolog, amit nem mondhatsz el fontos számodra és bár nem esik jól, hogy nem mondod el, de megígérem, hogy meghallgatlak majd. Na de most gyere, elviszlek a szobámba aludni. – mondta és felhúzott a földről.

- Várj, mi van? A te szobádba megyünk?- ahogy felálltam újra szédülni kezdtem, ezért gyorsan belekaroltam Dracoba.

- Kedvesem, annyit ittál amitől még Hagrid is alkohol mérgezést kapna. Nincs az az isten, hogy én hagyjalak egyedül aludni. –

- Csak nem aggódsz értem, Malfoy? – Mosolyodtam el

- Draco. Ne hívj Malfoynak. Te ne. – nézett rám és megfogta a kezem. Teljesen elképedve néztem rá, majd bólintottam. Az eredeti kérdésemre választ nem adva kezdett húzni a hálókörletbe. A többi fiú még nem volt bent a szobában, így nem volt akkora baj amikor konkrétan átestem a küszöbön.

- Hihetetlenül béna vagy remélem tudod. – nevetett és felhúzott a földről. Majd hirtelen ölbe kapott és így vitt az ágya felé.

- De legalább megnevetettelek. – mondtam, mélyen a szemébe nézve. Újra elmosolyodott, majd óvatosan letett az ágyra. Kihúzta utazóládáját és elővett nekem egy pólót amiben alhatok. Készségesen elfordult amíg átöltöztem, majd ő is elkezdett hálóruhába öltözni. Nem tudtam megállni, a szemem szinte hozzá tapadt izmos hasához.

- A szemeim itt vannak fent, Szépségem. – nevetett. Még jó, hogy sötét volt a szobában, bár lehet még így is látszott mennyire elvörösödtem. Közelebb lépett hozzám és kezét állam alá téve, felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. Hirtelen beleharaptam az ajkamba.

-Annyira jól nézel ki, jesszus. – gondoltam.

- Angyalom, te mondod ezt nekem, miközben itt ülsz az én pólómban, az én ágyamon. Nálad szexibb embert még sosem láttam. – Harapott bele ő is az ajkába, nekem pedig ekkor esett le, hogy az előbb hangosan kimondtam a gondolataim.

- Mihez kezdjek veled most Rosie? – kérdezte és felállított az ágyról. Kezeivel szorosan fogta a derekamat én pedig mellkasán pihentettem a kezeimet.

- Hogy érted ezt? – néztem a szemébe

- Kibaszott dögös vagy és kibaszott részeg. – suttogta. – Ha most csinálnék veled valamit, nem emlékeznél holnapra, vagy megbánnád. Én pedig azt akarom, hogy emlékezz arra, amikor a nevemet sikoltozod a gyönyörtől. – hajolt közelebb a fülemhez én pedig halkan felnyögtem. Elöntött a forróság és semmi másra nem vágytam, csak hogy hozzám érjen. De még így, részegen is tiszteltem benne azt, hogy nem akarja kihasználni a helyzetet.

Draco még egyszer mélyen a szemembe nézett majd bebújt az ágyba, és a takarót felemelve invitált engem is. A fejem ráhajtottam mellkasára, ő pedig szorosan magához ölelt. Adott egy puszit a fejemre, majd álmos hangon a fülembe durmolta, hogy nem akar velem többet veszekedni. Mosollyal az arcomon merültem álomba, nem törődve azzal, hogy ki mit fog gondolni amikor meglátnak minket így, együtt.