Sötét szerelem

Meghívás

Arra keltem, hogy valaki a hajamat simogatja. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, aztán minden beugrott a tegnap estéről. Közelebb húztam magam Dracóhoz, és egy szenvedő nyögéssel jeleztem, hogy semmi kedvem nincsen felkelni. Csak tudnám mit jelentenek a tegnap este történtek. Vagy inkább az elhangzottak.

-Rosie, muszáj reggelizned. Kelj fel, vagy és rángatlak ki innen. – Mormolta közel hajolva a fülemhez.

- Jól van kelek már. Ahh, rosszabb vagy mint egy kobold. – morogtam álmosan, másnaposságtól szenvedve

- Ezt én is mondhatnám rád. Rémesen mogorva vagy reggel. – nyelvet nyújtottam majd felálltam az ágyból. A fejembe belehasított a fájdalom, amit Draco is észrevett és kedvesen ki is nevetett. – Menj, öltözz át, én megvárlak a klubhelységben és onnan együtt megyünk reggelizni.

10 perccel később már egymás mellett sétáltunk a nagy terembe. Azt hittem kínos lesz ez az egész szituáció, hiszen mindenki látott minket együtt és sokan meg is bámultak minket pedig csak barátok vagyunk. De Dracóval végig beszéltük az utat, nevettünk és bohóckodtunk. Szinte rá sem lehetett ismerni, mások biztos azt hitték beteg, vagy ez a vihar előtti jókedv. De én tudtam, hogy most adja igazi önmagát.

-Nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörtént veled. – nevettem amikor elmesélte hogyan támadta meg őt egy tündér amikor hat éves volt.

- Ne nevess! Ha itt lettél volna másodikban, te is tudnád hogy a tündérek gonoszak is tudnak ám lenni. – mondta igazán komoly arccal, de aztán a szemembe nézett és ő is elkezdett nevetni. Így léptünk be a nagy terembe és célba vettük a Mardekár asztalát. Onnan is elég sok érdekes tekintetet kaptunk, de aztán felemeltem a fejem, és egyből a híres hármas tekintetével találtam szemben magam. A mosoly lehervadt az arcomról és lehajtottam a fejem. Draco is észrevette ezt és bátorítóan megszorította a kezemet, majd gyilkos pillantásokat lövellt a Griffendél asztala felé. Összefontam tekintetem a bátyámmal, aki kérdőn pillantott rám, nem értett semmit az eseményekből. Láttam rajta hogy aggódik értem és nem sokkal később az ikrekkel az oldalán odajöttek hozzám.

-Lia mi a szar történt? Bepiálva elrohantál a buliról, le se szarva, hogy mennyire aggódtam érted, aztán azt hallom Harryéktől hogy megbolondultál, Hermione egyenesen egy kurvának tart, most meg karöltve jössz be vigyorogva ezzel a Malfoy gyerekkel! – kelt ki magából a bátyám. Láttam Dracón hogy a védelmemre akar kelni, de óvatosan megszorítottam a kezét, jelezve, hogy ne mondjon semmit.

- Együtt is aludtak. – mutatott ránk Zabini. És itt éreztem, hogy teljesen el fog szabadulni a pokol.

- MI A FASZ?! – kiáltott egyszerre Jonathan és Fred.

-Ezt most nem mondod komolyan, hogy lefeküdtetek. – nézett rám csalódottan a kedvenc ikrem. Az egész csarnok minket nézett, de csak azért sem akartam kimenni, lássák és hallják csak az igazságot.

- Na jó. Először is higgadjatok le a picsába. Nem feküdtünk le. Az igazság az, hogy Harry szerelmet vallott és megcsókolt én pedig eltoltam mert nem akarok tőle semmit. A kedves hármas ezen rémesen kiakadt és persze hirtelen nem volt jobb ötletem, mint leinni magam. Ezért kaptam ezeket a kellemes megjegyzéseket és rohantam el inkább. Draco megtalált a folyosón, vagyis szokás szerint én ütköztem belé, és mivel aggódott értem azt mondta aludjak nála nehogy bajom legyen. Nem történt semmi, végtelenül kedves volt és udvarias. Ráadásul ő a földön aludt. – mondtam az utolsó mondatot olyan halkan, hogy csak a mellettem lévők hallják. Persze ez nem volt igaz, de jobb ha a bátyám így tudja. Draco meglepően nézett rám, majd elengedett egy mosolyt. – Nem történt semmi kedves bátyáim ami miatt aggódni kellene és sajnálom hogy rátok ijesztettem. – fejeztem be és elővettem a kiskutya tekintetem aminek egyik sem tud ellenállni.

-Az a rohadt szemét láda! – üvöltötte Fred

-Kitekerem a nyakát az biztos! – kántálta Georgie is.

-Ti meg kiről beszéltek? – kérdeztem de észre sem vettem hogy közben védelmezően Draco elé tettem a kezem. Neki és a bátyámnak ellenben feltűnt és mind a ketten egymásra néztek. Az egyik felettébb boldogan, a másik teljesen összezavarodva.

- Természetesen Pottert! – válaszolták egyszerre. – Hogy gondolja, hogy belekényszerít egy ilyen helyzetbe aztán téged állít be gonosznak? – kiabálta Fred teljesen kikelve magából. Ránéztem az említett személyre aki teljesen megsemmisülve nézett vissza rám. Gondolom azt hitte én leszek lecseszve nem ő.

- Fiúk.. – álltam fel és átkaroltam az ikreimet. – Ti vagytok a legjobb testvérek, de nem kell ezt tennetek tényleg. – mondtam.

- Én mondtam, hogy jobban szeret titeket mint engem! – dobta hátra magát Jonathan. Igazi színész a fiú az biztos. Hangosan felnevettem és ráugrottam.

- Mindig te leszel a legjobb testvér a világon Nathan. Nálad jobb ember nem is kívánhatnék magamnak. –mondtam és adtam egy puszit a fejére.

- Nagyon helyes kölyök. – kócolta össze hajam miközben végre elnevette magát.

- KICSI A RAKÁS! – jött mögülem két hang majd erős puffanásokat éreztem magamon. Így feküdtünk a Mardekár asztala mellett egy kupacban, miközben szinte mindenki megrökönyödve figyelt minket. Amit nem vettem észre, az egy bizonyos szőke volt, aki a legnagyobb szeretettel nézett engem.

Reggeli után Dracóval együtt indultunk bájital tanra. A séta kellemes csendben telt, de amikor beértünk a terembe és én a másik irányba indultam el mint ő, egyből megragadta a kezem.

-Mit gondolsz hova mész? Régen is mellettem ültél, most is mellettem fogsz. Végre kibékültünk, nem menekülhetsz ilyen könnyen előlem Rosalia. – mutatott rám fenyegetően, de száján ott bujkált a kitörni készülő vigyor.

- Ohh, a nagy Draco Malfoy elkapott! Mi lesz most velem?? – csaptam kezem a homlokomra, majd nevetve megfogtam kinyújtott kezét.

- Na gyere, drámakirálynőm. – nevetett, de én nem bírtam lekaparni fejemről a vigyort. Királynőm... Lehet, hogy nem úgy értette, de engem boldoggá tett.

-Szóval. Ro... Tudod, izé szóval most lesz karácsony. – mondta Draco nyögve nyelősen

- No shit, Sherlock- nevettem – mond a lényeget Sárkány-

- Jó szóval, nem baj ha nemet mondasz. Csak mivel végre megint barátok vagyunk- vezette fel a témát- és minden évben van nálunk egy családi bál ezért ja érted. – fejezte be én pedig nem bírtam magammal kitört belőlem a nevetés éppen amikor Piton belépett. Gyorsan elhallgattam majd oda hajoltam a füléhez.

- Ha el akarsz hívni a bálba tedd meg, Kedvesem. Nem foglak kikosarazni... - tartottam egy kis szünetet – olyan csúnyán. – kuncogtam. Piton szúrós szemekkel nézett rám, de tudom, hogy nem vonna le pontokat a saját házától.

- Nagyon vicces vagy. – mosolygott rám gúnyosan. – Rosie, eljönnél velem a bálba? – kérdezte lesütött szemmel.