Sötét szerelem

Karácsony 2.

Tekintete a szemeim és a szám között ugrált, majd lassan közelebb hajolt. Kezét hátra csúsztatta tarkómra, a derekamon pihenő kezével pedig szorosabban húzott magához. A szívem majd kiugrott a helyéről és ajkainkat már csak milliméterek választották el, leheleteink egymásba fonódtak, míg végül Draco ezt a távolságot is lecsökkentette. Ajkait lágyan hozzányomta a számhoz. Végre megcsókolt és a csókja tökéletes volt. Lágy és puha ajkai hidegek voltak, de mégis tökéletes összhangban voltak az én ajkaimmal. Finoman szétnyitotta száját és nyelvével bejutást kért a számba, ezzel elmélyítve a csókot. Halkan belenyögtem a szájába, miközben egyik kezemmel beletúrtam tökéletesen beállított hajába. Erre ő egyre hevesebben csókolt és addig tolt hátrafele, míg hátammal megéreztem a hideg kőfalat. Egyre hevesebben csókolóztunk,amikor tarkómon lévő kezét előrébb csúsztatta, megfogva ezzel nyakamat, ajkait pedig elszakítva ajkaimtól elkezdte csókolgatni a nyakam. Én készségesen hátra hajtottam a fejemet, hogy a keze mellett jobban hozzám tudjon férni, miközben újra felnyögtem. Testemet elárasztotta a forróság és nadrágján keresztül éreztem, hogy ő is hasonló képen érez mint én. Finoman lejjebb toltam derekamon lévő kezét, hogy átcsúsztassa a combomra, de ő inkább a fenekembe markolt bele, mire én az eddiginél kicsit hangosabban nyögtem fel. 

- Jó kislány. – mondta levegő után kapkodva. Újra megcsókolt, ezúttal nem finomkodva és felkapott a földről. Átsétált velem az ablak előtti asztalhoz és a tetejére ültetett. Én kicsit feljebb húztam a ruhámat, hogy Draco a lábaim közé tudjon állni, miközben egy percre sem hagytuk abba a csókolózást. Óvatosan elkezdtem kihúzni az ingét a nadrágjából, aztán benyúltam alá végigsimítva kockás hasán. Ő egyre feljebb csúsztatta kezeit a combjaimon, mire játékosan beleharaptam az alsó ajkába. Most ő volt az aki felnyögött.

- Ezért még megbüntetlek.. – mosolygott vággyal teli szemekkel, mire mosolyra húztam számat.

- Alig várom, Uram! – néztem rá. Draco keze elérte az alsóm határát és a finom anyag alá csúsztatta ujjait. Kellemesen eljátszadozott a finom anyaggal, miközben másik kezével beletúrt a hajamba. Én elkezdtem kigombolni ingjét, és elszakítva magam a csóktól elkezdtem a felső testét csókolgatni és finoman szívogatni.

- Megőrülök érted, Rosalie. – nyögött fel és már hajoltunk közelebb egymáshoz, hogy folytassuk a csókot amikor hirtelen kinyílt az ajtó. Egy szempillantás alatt széjjel repültünk és a szoba két különböző pontjába rohantunk. Állítom teleportáltunk abban a pillanatban, mert másképp nem tudok magyarázatot adni a gyorsaságunkra. Egy nálunk nagyjából 4-5 évvel fiatalabb lány lépett be a szobába, Draco később elmondta, hogy ez a lány az unokahúga. Érzelemmentesen ránézett a szobában lihegő fiúra, majd így szólt:

-Narcissa mindenhol keres téged. Ha befejeztétek ezt, indulj le a nagy terembe. – azzal kisétált. Belőlem abban a pillanatban kitört a nevetés, ő pedig odasétált hozzám és magához rántott.

- Szerinted ez vicces Kedvesem? – kérdezte és beleharapott az alsó ajkamba.

- Ohh, szóval neked lehet ezt, de nekem nem? – mosolyogtam.

- Neked is lehet, de megkapod a magadét érte, mivel hihetetlenül felizgattál vele. – nézett a szemembe mire én az eddiginél is jobban elpirultam.

- Azt hiszem rendbe kellene tennünk magunkat Édesem. – mondtam neki, ő pedig mosolyogva reagált a becenévre. Pár perc után egymás mellett lépkedtünk a nagy terem felé, ahol szüleink egy kis körben állva beszélgettek és nevetgéltek. Anyám és Narcissa kicsit felöntöttek a garatra, apám pedig enyhén feszengve de azért elbeszélgetett Luciussal. Nate közben szerzett magának egy kis pezsgőt és azzal a kezében állt a felnőttek között. Amikor odaértünk hozzájuk mindenki ránk szegezte a tekintetét.

- Hol voltatok Fiam? – kérdezte a bárgyún nevetgélő Narcissa.

- Csak megmutattam Rosienak a zongorát. Még régebben meséltem neki róla, ő pedig eljátszott egy dalt rajta. – mondta a fiú könnyedséggel, én pedig újra elvörösödtem, ahogy eszembe lejátszottam magamban a fent történteket.

- Elkenődött a rúzsod hugi. – súgta a fülembe a bátyám, mire egyből a számhoz kaptam és törölgetni kezdtem. – Draco, barátom. Beszélhetnék veled mint férfi a férfival? Esetleg négyszemközt, odakint? – kérdezte a bátyám.

- Mit művelsz? – suttogtam oda neki agresszívan, de ügyet sem vetett rém, karon fogta az említett fiút és szinte kivonszolta a teremből. A szülők kérdőn néztek rám, mire vállat vonva annyit feleltem:

- Pff, fiúk. Ki érti őket. – Tökre meggyőző tudok lenni. Kértem egy pohár pezsgőt, majd belefolytam a szülők között zajló beszélgetésbe, amíg a fiúkat vártam. Nagyjából 15 perc után nevetve tértek vissza és elindultak felénk.

- Mi történt? – suttogtam a bátyám fülébe.

- Csak megbeszéltünk egy két dolgot. Tudod hogyan előzzünk meg egy kisbabát, meg ilyen apróságok. – fojtotta el nevetését. Én kikerekedett szemmel karon csaptam őt, majd megéreztem Draco kezét a derekamon.

- Gyere velem. – súgta a fülembe. Lehelete ismerősen csiklandozta nyakamat. Ő továbbra is a derekamon tartotta kezét, miközben kikísért az udvarra.

- Tudod, a bátyád igazán szeret téged. – fordított szembe magával. Amikor észre vette hogy fázok, levette zakóját és a vállam köré terítette. Ismerős illat járta át az orromat.

- Igen tudom. – feleltem.

- És meglepően sokat tud a fogamzásgátlásról. – nekem minden vér kifutott a fejemből.

- Nem mondod komolyan, hogy erről beszélgettetek! – csattantam fel, mire a fiúból kitört az őszinte nevetés

- Jahj, megmondta, hogy így fogsz reagálni. – kapkodta a levegőt nevetés közben. – Csak viccelek! – nézett rám komolyan és kezébe vette arcomat. – Abban viszont igaza volt, hogy többet érdemelsz szórakozásnál. Rosalie, szerelmem... - nézett a szemembe nekem pedig ugrott egyet a gyomrom, éreztem, ahogy a pillangók vadul csapdosnak benne. – Amikor először megláttalak a vonaton, tudtam, hogy nem olyan vagy mint a többi lány. Sosem gondoltam volna, hogy méltónak találsz majd engem barátságodra, de mégis így tettél és ezzel még jobban lenyűgöztél. Barátságunk elején még elégedett voltam, ezzel a státusszal, de aztán észre vettem magamon, hogy féltékeny vagyok, ha más fiúkkal beszélgetsz és hiányzol ha nem vagy a közelemben. Rosie, tudom, hogy nem vagyok tökéletes és tudom, hogy sokkal többet érdemelsz nálam... - vett egy mély levegőt, majd megfogta kezeimet. – De én teljes szívemből szeretlek és kérlek arra, hogy légy a barátnőm. – fejezte be, majd lesütötte a szemét félve a válaszomtól. Nekem hirtelen elállt a lélegzetem, de ösztönösen a karjai közé vetettem magam és megcsókoltam. Abban a csókban nem volt semmi lágyság. Tele volt érzelmekkel. Hirtelen annyi minden szabadult fel bennem és a karjai között úgy éreztem otthon vagyok, biztonságban. Draco először annyira meglepődött, hogy visszacsókolni is elfelejtett, aztán kezeit a fenekemre tette és érzékien vissza csókolt. Testünk egybe olvadt, ajkaink tökéletes összhangban mozogtak.

- Ez egy igen? – szakította meg a csókot aminek következtében morogtam egyet.

- IGEN! – kiáltottam. – Százszor is igen. – nevettem amikor felkapott a földről és megpörgetett a levegőben. A teremben elhalkult a zene, és meghallottuk Narcissa kedves hangját, szóval kézen fogva besétáltunk.

- Kedves barátaink és családtagjaink! – kezdett bele a beszédbe az említett nő, egy újabb teli pohárral a kezében.

- Anyukád kicsit berúgott. – nevetve súgtam a mellettem álló fiú fülébe aki megforgatta a szemét és adott egy puszit az arcomra.

- Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen sokan el tudtatok jönni a mi kis estélyünkre, hogy együtt ünnepeljük az évnek ezt az időszakát. Hálás vagyok értetek, de a legnagyobb boldogságot az okozza, hogy ennyire boldognak láthatom a fiamat ma este! Rosalie Blackwood, te egy páratlan ifjú hölgy vagy! Remélem tudod, hogy a Malfoy családra mindig számíthatsz ha baj van. – nézett rám könnyes szemmel, én pedig kissé feszengve mosolyogtam vissza rá, majd a családomra néztem ahonnan mindenki mosolygott rám, kivéve anyámat, aki tekintetével próbált fojtogatni engem.