Sötét szerelem

Játék estek

- Fiúk, nekem muszáj vennem egy forró zuhanyt. Vacsoránál találkozunk. – mondtam és sarkon fordulva bezárkóztam a fürdőbe. Sokáig engedtem magamra a meleg vizet és gondolkoztam. Hiányzik Draco. Borzasztóan hiányzik, hogy itt legyen velem és azt mondja szeret. Miért kellett mindent elrontanunk? Egyáltalán miért nem lehet egy hetem legalább amikor nincsen semmi probléma körülöttem? Egyre nőtt bennem a méreg amikor felkiáltottam. A víz tűzforróvá változott és megégette a combomon lévő bőrt.

- Hát ez mégis hogy történt? – kérdeztem magamtól. Megpróbáltam lehiggadni és a bátyámmal közös szép emlékekre gondoltam. A víz hőfoka pedig szépen lassan visszaállt a normálisra. Szóval erre gondolt az öreg Dumbledore.

-Ez tényleg jó sokáig tartott. – nézett rám George mikor lementem az étkező asztalhoz. Hajamból még mindig finoman csöpögött a víz amikor leültem az ikrek közé. Fred a combomra helyezte a kezét és a fülemhez hajol, hogy mondjon valamit de felszisszentem az érintésétől.

- Mi a baj? – kapta el a kezét.

- Semmi, csak megégettem a lábam a vízzel. – mondtam.

- De hát ez a víz alig melegszik fel, hogy égetted meg magad? – szólt bele a beszélgetésbe George.

- Nem tudom, biztos túl hideg volt a bőröm és a langyos víz is sok volt neki. – füllentettem.

- Lehet. – mondták az ikrek.

- Vessek rá egy pillantást? – kérdezte Fred a fülembe súgva.

- Hálás lennék érte. – mondtam neki, majd észbe kaptam mit is mondtam. Úgy viselkedek mint egy hülye picsa. Csak most szakítottunk a szerelmemmel. A fiúval akit az életemnél is jobban szeretek, erre jön Fred és felkavar mindent. Tényleg nagy ereje van az első szerelemnek.

Vacsora után felmentünk az emeletre és amíg Georgie fürdeni ment, Freddel a szobámba mentünk, hogy megnézze a lábam.

-Ohm. – mondtam zavaromban.

- Ugyan Rosie, csak én vagyok az. – nevetett én pedig vörös arccal lehúztam a nadrágom megmutatva neki az elég vörös és kissé hólyagos lábamat. Leültem az ágyra, ő pedig elém térdelt.

- Ez elég csúnya, Drágám. Lehet kellene egy varázslat ide. – mondta és kezét a nem sérült területre csúsztatta. Teljesen elállt a lélegzetem és éreztem, hogy ismerős forróság járja át a testem.

- Fred odaadnál egy könyvet a táskámból? – kérdeztem és amíg ő keresett, Georgie nagy hévvel tört be a szobába.

- Jesszus, bocsi, bocsi nem akartam! – kiáltott és gyorsan eltakarta a szemét. hogy kimenjen.

- Georgie! Nem történt semmi! Fred csak megnézte a lábam. – mondtam zavarban és akkor Fred odaadta a könyvet.

- Rosie milyen könyv ez? – kérdezték.

- Emlékeztek, amikor tavaly a bátyám a folyosón üvöltött velem, mert nem voltak hegeim? – kérdeztem mire bólintottak. – Ezt a könyvet használtam amikor meggyógyítottam magam. És most is ezt fogom. – mondtam.

- Szó sem lehet róla! – mondta Fred. – Elfelejtetted mi történt legutóbb? –

- Rosie ez veszélyes! Ne csináld ezt. – csatlakozott Georgie is.

- Fiú, egyszer meg kell tanulnom kezelni ezt az egészet. – mondtam és kikerestem a számomra megfelelő oldalt. – Erről nem beszélhettek senkinek, ígérjétek meg, hogy csöndbe maradtok. – mondtam mire bólintottak, bennem pedig a deja vu érzése növekedett. Tavaly Dracoval is lefolytattam ezt a beszélgetést. Elővettem a pálcám és a varázst elmondva lila fény villant a szobába, a sebem pedig elkezdett összehúzódni. Amikor már semmi nem látszódott abbahagytam és nagyot fújva letettem a pálcám.

- Hogy vagy? – kérdezte George, miközben Fred mellém ült.

- Jól. Nem érzek semmi negatívat. – mondtam meglepődve.

Már öt napja voltam a Weasley házban, és egyre otthonosabban mozogtam a házban. A családdal minden este társasjátékokat játszottunk és kellemes likőröket kóstolgattunk. Arthúr a mugli világból hozott különböző játékokat és izgalommal a szemünkben próbáltuk ki az összes játékot. Persze sokszor vérre menő harcokat vívtunk és kiabáltunk is izgalmunkban, de senki nem vette ezeket komolyan. A többiek tudatosították magukban, hogy utálok veszíteni és játék közben elő jön a mardekáros énem is ugyanis nem félek csalni a játék közben. Persze szinte mindig lebuktam, mert Fred le sem vette rólam a szemét és mindig felkiáltott amikor csaláson kapott.

Egyik este Arthúr egy Monopoly nevű játékot hozott haza. A játék lényege annyi volt, hogy mindenkit a csődbe kellett vinni, miközben neked egyre több pénzed van. Vagy valami hasonló, én ennyit fogtam fel belőle.

-Oké, ki lesz a pénztáros? – kérdezte Ron.

- Leszek én! – emeltem magasba a kezem boldogan, mire az ikrek hangosan lehurrogtak.

- Esélytelen. – mondták egyszerre.

- Mi? Mégis miért? – kerekítettem ki a szemeimet ártatlanul.

- Mert egy aljas csaló vagy! – nevetett George.

- Én sose szoktam csalni. – pillogtam rá kiskutya szemekkel, de hiába próbálkoztam, nem lehettem én a pénztáros. A játék viszont messze a legharciasabb volt mind közül. Molly már a játék elején elköltötte minden pénzét, majd rálépett egy területemre és csődbe vittem. George is hamar kiesett a játékból. Nem volt elég pénze kifizetni Arthúr területét, ezért a kezében szorongatott pénzt idegesen csapta le a táblára én pedig magamhoz csentem egy pár darabot. Ketten már kint voltak és egyre fokozódtak az indulatok, amikor Arthúr csődbe vitte Fredet. A fiú idegesen pattant fel a helyéről és felborította az egész táblát. A hasamat fogva dőltem fel a nevetéstől a többiekkel együtt.

- Csalók! Ti mind csalók vagytok! – kiáltotta és még egyszer rácsapott az asztalra a hatás kedvéért. Rémesen jól éreztem magam és úgy éreztem sosem akarok elmenni innen, de két nap múlva mégis meg kellett tennem. Aznap este mindenki kimerülten dőlt az ágyba, de én még a teámat szürcsölve ültem a kandalló előtt. Dracon gondolkoztam és hogy mit fogok neki mondani aznap amikor újra látom őt. Valószínűleg semmit, mivel annyira utál engem, hogy nem fogja engedni, hogy hozzá szóljak.