Sötét szerelem

Jóslat

Nem sokkal később már egy jósgömbökkel teli teremben kerestük azt az egyet, amire Voldemortnak is fáj a foga. A jóslat, ami megmondja miképpen lesz vége a harcnak közte és Harry között. Bár mi sem tudtuk mire számíthatunk, mindenki kíváncsi volt, mi is szerepel pontosan a jóslatban.

-Ez lesz az! – emelt le egy gömböt a polcról, a szemüveges fiú. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket, amikor egy számomra ismerős hang szólalt meg a semmiből

- Áhh, köszönöm, hogy megtaláltad a jóslatot. És most add át nekem. – nyújtotta kezét Lucius Malfoy.

- Ha megmozdul összetöröm. – mondta Harry és mindannyian hátrébb léptünk egyel, ahogy Lucius közeledett felénk. A sötétből előlépett még egy alak és a szemem sarkából láttam, hogy Neville megfeszül.

- Kitanulta a játékot. – lépett közelebb Bellatrix Lestrange. – Ici-pici bébi Potter. – grimaszolt. Nevill előrébb lépett és pálcát szegezett a nőre, mire ő is elő kapta a pálcáját.

- Mindenki nyugodjon meg szépen. – emelte fel a kezeit Lucius. Ő és Harry a gömbről beszélgettek, nekünk pedig feltűnt, hogy minden oldalról halálfalók közelítenek felénk.

- Lumos. – suttogtam halkan, mire pálcám fényesen kezdett világítani egy maszkos alak felé. A szívem egyre hevesebben vert, alig hallottam valamit a fülemben lévő dobogástól. Egyre több halálfaló jelent meg én pedig a bátyámra néztem. Ő szó nélkül megfogta a kezem és kissé bátrabban szegezte a pálcáját a felé közeledő halálfaló felé. Szemem sarkából láttam, hogy Freddie és George is fogják egymás kezét. Mindenki halálra volt rémülve, teljesen mindegy mennyire vagyunk bátrak a hétköznapokon, ez egy teljesen új szituáció volt. Majd a semmiből meghallottam ahogy Harry elüvölti magát:

- Most! – és már dobáltuk is az átkokat a halálfalók felé.

- Stupor! – kiáltottam a többiekkel együtt és szaladni kezdtünk. Össze-vissza kergettek minket a sorok között. Hallottam ahogy Luna a levicorpus igét használja és csak remélni tudtam, hogy neki nem esett baja. A bátyám mellett rohantam, amikor egy ponton mindenki találkozott mindenkivel. Ginny a reducto igét használta egy csapat halálfalón és a gömbök lavina szerűen kezdtek leomlani a polcokról.

- Futás! – mondtam és mindannyian rohanni kezdtünk az ajtó felé. Hirtelen egy sötét teremben találtuk magunkat, aminek a közepén egy fényes kapu volt. Halálfalók mindenhol. Felettünk és közöttünk repkedtek, majd egy erős szorítást éreztem magamon. Amikor felpillantottam láttam, hogy mindannyiunkat egy-egy halálfaló fog, kivéve Harryt. Ő középen állt, vele szemben Lucius. Megpróbáltam kitépni magam a szorításból, mire a torkomhoz szegezték a pálcát és hátra rántották a fejem.

- Tényleg annyira naiv vagy, hogy azt hiszed gyerekeknek esélyük van ellenünk? – lépkedett közelebb Harryhez a szemüveges fiú. A többiek velem együtt egyre jobban próbálkoztak valahogy kiszabadulni, de a szorítások egyre erősebbek lettek. Lucius lassan körbefordult és végignézett rajtunk, majd újra Harryhez fordult.

- A helyzet egyszerű és világos. Vagy átadod a jóslatot, vagy a barátaid meghalnak. – nyújtotta előre a kezét. A szívverésem az eddiginél is gyorsabb lett és úgy éreztem menten elájulok. A mögöttem álló halálfaló halkan nevetni kezdett. Inkább meghalok mint hogy rohadt halálfalók nyerjenek és egy ürge akinek még orra sincsen.

- Ne add oda neki!- kiáltotta Neville. Ám a szemüveges fiú végigpillantott ránk. Tekintete összefonódott az enyémmel miközben óvatosan megráztam a fejem, jelezve hogy ne adja oda a gömböt. A fiú mégis átadta. Lucius gyönyörködve nézte a tenyerébe könnyen elférő jóslatot, amikor egy fehér fény jelent meg. Sirius Black hirtelen odakerült Lucius mellé.

- Kotródj a keresztfiamtól. – majd behúzott neki egyet. Bírom a fazont. Aurorok repkedtek mindenhol, elüldözve mellőlünk a halálfalókat. Fekete és fehér füstgombolyagok tekeregtek mindenhol, amikor odaszaladtam az ikrekhez és a bátyámhoz.

- Jól vagy hugi? – kérdezte, mire szorosan megöleltem.

- Szeretlek bátyus. – mondtam neki könnyes szemmel.

- Én is szeretlek kicsi. – szorított meg ő is, majd harcolni kezdtünk a halálfalók ellen. Az aurorok kis idő múlva betoltak minket egy nagy kő mögé és onnan figyeltük az eseményeket. Megfogtam Nate és Fred kezét, utóbbi pedig ikertestvére keze után nyúlt. Négyen egymásba kapaszkodva döbbenten láttuk, ahogy Siriust hirtelen eltalálja a halálos átok.

- Avada Kedavra! – kiáltotta Bellatrix és láttam, ahogy Harry teljesen összetörik. Sirius lelkét elnyelte a hatalmas fényes kapu, Harry pedig üvöltött fájdalmában. Sose láttam még ennyire szívszorító dolgot. Harryt Lupin próbálta visszatartani, ám ő kiszakította magát az erős szorításból és átkokat szórva Bellatrix után szaladt. Mi pedig utána. Harry a földre küldte a nőt, ám ekkor olyan dolog történt amire sosem számítottam volna. Voldemort teljes életnagyságban állt előttünk, miközben a halálfalók sorra tűntek el. Mi persze utánuk iramodtunk és megpróbáltuk megállítani őket. Egyáltalán nem is figyeltünk Harryre, csak arra, hogy bosszút tudjunk állni. Átkok csattantak egymásba és repültek el a fejünk mellett. A szemem sarkából láttam, ahogy Bellatrix becsúszik az egyik kéménybe, én pedig felé küldtem egy átkot de már késő volt.