Sötét szerelem

A ruha

Nem sokkal később már az Abszolúton koptattam a cipőm sarkát a bolt felé, ahova a találkozót beszéltük meg Dracóval. Meglepő módon rengeteg ismerő arcot láttam, akik most végezték ez a karácsonyi nagy bevásárlást. Láttam szülőket kilépni a seprű boltból, egyesek pedig új háziállatot kapnak. Az ikrek édesanyját, Mollyt is láttam fonalat venni egy boltban, gondolom a szokásos karácsonyi pulóverek és sálak elkészüléséhez kellenek. Engem mindig meghatott a tőle kapott ajándék, annak ellenére, hogy rémesen csúnya színeket szokott összekombinálni, de a gyerekei már nem örültek neki annyira. Mollyt persze ez sosem érdekelte, mindig a legnagyobb szeretettel készítette a ruhadarabokat.

Tovább sétálva végre észrevettem a magas, szőke fiút. A szívem egyből hevesebben kezdett verni és mintha csak megérezte volna, hogy őt nézem, egyből felém fordult és elmosolyodott. Minden csupa hó volt, az út jeges volt, de valamiért azt éreztem oda kell futnom hozzá. Annyira örültem, hogy látom, így hát futásnak eredtem amit ő először nem tudott értelmezni, majd leesett neki mi a szándékom és széttárta karjait, úgy várva engem. 

Nevetve ugrottam a karjaiba, ő pedig boldogan kapott fel és pörgetett meg a levegőben. Vagyis csak pörgetett volna, de a talaj kicsúszott a lába alól és a földön landoltunk. Pontosabban ő a földön én pedig rajta. A mosoly egyből az arcomra fagyott amikor belenéztem szürkéskék szemeibe. Ő is komoly tekintettel fürkészte az én zöld szemeimet, majd kezével a fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset, ami kihullott a lófarkamból. Teljesen elvörösödve néztem a szemeibe amiben egy eddig szokatlan érzelmet fedeztem fel. Szinte vágyakozva nézett vissza rám, aztán tekintetem levándorolt a szájára. Észrevettem, hogy ő is az én számat nézi és közeledni kezdtünk egymás felé. A szívverésem egyre hevesebb lett és éreztem, hogy elönt a forróság. Az ajkainkat már csak centik választották el és lassan elkezdtem lehunyni a szemem, amikor egy idegen férfi ránk kiabált, hogy takarodjunk már el az útból.

-Hát ezt nem hiszem el. – mondta Draco sóhajtva és drámaian hátra vetette a fejét, vissza a hóba, ezzel még jobban kiterülve. Én kínosan megköszörültem a torkom és lábra álltam. Őt is felhúztam, majd még pár másodperc szemkontaktus után közösen elindultunk a ruha boltba, mindketten vöröslő fejjel.

- Oké, szóval ez lenne az. – mutattam a boltra, ahova menni akartam. Nem a legolcsóbb hely az úton, de Anyám szerint ha már bálba megyünk adnom kell a megjelenésemre. Persze a szüleim nem tudják, hogy Dracóval jöttem ruhát nézni, egyedül Nate tudja ezt, de tudom, hogy ő megőrzi a titkomat.

-Hölgyeké az elsőbbség. – mondta Draco kinyitva előttem az ajtót.

-Üdv fiatalok! Miben lehetek ma szolgálatotokra? – kérdezte egy idősödő hölgy a pult mögül.

- Üdv! – mondtuk egyszerre a fiúval. – Báli ruhát jöttünk keresni számomra. – mondtam.

- Áhh, Miss Blackwood! Először fel sem ismertem kegyedet. Igazán csinos hölgy lett magából. – mosolygott a nő. – Maga igazán szerencsés úriember. – fordult Draco felé

- Jajj mi nem... - kezdtem volna magyarázkodni, de legnagyobb meglepetésemre, Draco közbe vágott.

-Igen, tudom. – mondta, rám nézve szeme sarkából, nekem pedig elöntötte a pír az arcom. A nő összetett kézzel mosolygott ránk és hátra vezetett a ruhákhoz. Ránk bízta a válogatást, de azt mondta bármiben a segítségünkre van, csak szóljunk neki.

- Rendben, akkor hol kezdjük? – kérdezte Draco. Kicsit kétségbe esve álltam ott, mert elképzelésem sem volt mit akarok felvenni. Egy fiúnak ez lehet a legnagyobb rémálom, ha órákig kell ruhákat keresgélnie, majd várnia, hogy felpróbáld és közöld, hogy mégsem tetszik. Nos, pontosan ezt élte át a velem érkező fiatalember is, ugyanis másfél óra elteltével még mindig nem találtam meg az igazit.

- Rosieeee – nyöszörgött. – Ez így nem mehet tovább! Vedd fel az egyik öltönyöm a bálra csak menjünk már. –

- Ahj. Azt hittem ez sokkal egyszerűbb lesz. – mondtam és lerogytam mellé a kanapéra egy bézs szűk ruhában. Csendben néztük a mennyezetet, amikor hirtelen eszembe jutott valami.

- Draco! – kiáltottam, mire ő az eddiginél is ijedtebben nézett rám. – Mi a kedvenc színed? – kérdeztem

- Ohh jesszusom te nő, a szívbajt hoztad rám. A zöld. Meg persze a fekete, de főleg a zöld. Miért? – kérdezte

- Maradj itt mindjárt jövök. – mondtam és elindultam az eladó felé. Gyorsan elmondtam az elképzelésem, mire ő közölte, hogy van egy ilyen ruhája, de nem rakta ki, mert a következő kollekcióra szánta. Tehát megbeszéltünk egy árat, amiért én megnézhetem azt a ruhát és ha úgy adódik meg is veszem. A hölgy előhozta a ruhát a raktárból én pedig bementem a próba fülkébe, miközben kacsintottam a most már érdeklődően néző fiúra.

Amint felvettem, tudtam, hogy ez az igazi. A ruha egy derékban szűk, A vonalban végződő mélyzöld darab volt, váll leejtéssel, de a mellkasánál volt egy V alakú, mélyebb bevágás. A felső részt csipke és fekete ékkövek borították, melyek gyönyörű átmenetben végződtek a ruha derekánál. Maga az alsó rész a legpuhább selyemből volt. Elmosolyodtam amint megláttam a tükör képemet és egy nagyot sóhajtva, heves szívveréssel léptem ki a fülkéből.

Draco felpillantott, de mintha észre sem vett volna először visszanézett a mennyezetre. Majd leesett neki mit is lát és nekem szegezte tekintetét. Szemei elkerekedtek, szája mosolyra görbült.

-Azt hiszem megtaláltam a tökéletes ruhát. – mondtam továbbra is őt szemlélve

- Tökéletes. mondta és szépen lassan felállt, hogy közelebbről is szemügyre vehessen. Megforgatott a ruhában, mire én nevetve reagáltam, majd hirtelen magához rántott, egyik kezével átkarolva, másikkal arcomat simogatva.

- Te leszel a leggyönyörűbb lány a bálban én pedig a legbüszkébben fogom kijelenteni, hogy te vagy a párom. – suttogta fülembe. A lehelete óvatosan csiklandozta a fülem mögötti érzékeny bőrt, amitől tiszta libabőr lettem.

Az eladónő halkan megköszörülte a torkát mögöttünk, mire én mosolyogva jeleztem, hogy megtaláltam az igazit. És nem csak a ruhára értve. Gyorsan vissza öltöztem, majd megvártuk amíg becsomagolják a ruhámat és karöltve léptünk ki a boltból. Mivel szüleink sokkal korábbra vártak minket ezért egy szoros ölelés után elbúcsúztunk és hazatértünk családjainkhoz.