Sötét szerelem

Újra együtt a hármas

- Sajnálom professzor én nem tudom mit csináltam. De nem akartam én csak, én csak... - akadoztam.

- Mérges volt. – mosolygott rám a szakállas férfi.

- Nem mérges rám? – döbbentem le.

- A legkevésbé sem kisasszony. Az igazság az, hogy már egy ideje figyelem magát. –

- Miért? –

- Kisasszony feltételezem, hogy tud a felmenőjéről és annak sötét erejéről. Biztosíthatom arról is, hogy a professzoraink a legpontosabb információkat adták magának. – Teljesen elvesztem. Ez az ember tényleg mindenről tud.

- Professzor úr én nem értem mi történik velem. – mondtam.

- Nézze Rosalie. Morgana tulajdonságai az évek során minden leszármazottjában megjelentek valamilyen formában. De mindig csak egy vagy kettő. Magában viszont ott az összes. A bátyja, kivételes fiatalember volt és benne is ott volt szinte az összes tulajdonság, ellenben Morgana jogos utódja csak nő lehet.

- Azt akarja mondani, hogy mindenre képes vagyok amire ő? De hát ő sötét varázsló volt. Én pedig rosszul leszek a sötét mágiától. – értetlenkedtem.

- Minden bizonnyal állíthatom, hogy mindenre képes amire ő. De azt javaslom ezt ne mondja el senkinek. Az emberek így is kezdik észrevenni a magában növekvő egyre erősebb hatalmakat. Tudja, kevés varázslót ismertem, akik ilyen fiatalon ilyen erősek. De meg kell tanulnia kordában tartani az erejét. –

- És mégis hogyan? –

- Ha megtanulja értelmezni és irányítani az érzelmeit mindenre rá fog jönni. – mondta és elküldött. És ezt mégis, hogy a viharba csináljam? Gyorsan visszamentem a többiekhez, akik aggódva toporogtak rám várva.

- Na mi volt? –

- Mit akart? -

- Büntetést kaptál? –

- Kicsaptak? –

- Mondjad már!- záporoztak a többiek. Aranyosak voltak, hogy ennyire aggódtak értem. Még Pansy is akit eddig kifejezetten utáltam.

- Hát srácok. Jó volt ismerni titeket. A szünetekben azért fussunk össze. – mondtam, mire arcukról lefagyott minden érzelem. Draco meg sem mozdult, csak engem vizsgált. Arcukat nézve elnevettem magam, mire mindannyian megcsapkodtak és belém öklöztek, de nevettek is egyszerre.

- Bocsi nem hagyhattam ki. – nevettem. – Nem történt semmi, csak megint elvontan beszélt az érzelmeim kordában tartásáról. – végül is erről is szó volt. Meg, hogy egy kibaszott sötét boszorkány vagyok. Fasza. Draco odajött hozzám és szó nélkül a karjai közé zárt.

- Ne csinálj velem ilyet többé. – suttogta. Megcsókoltam és a szemébe néztem.

- Sajnálom. –

- Majd később megbüntetlek. – harapott ajkába.

- Gyerekek ne már. Legalább ne előttünk. – színlelt hányást Blaise a többiek viszont jót nevettek. Kivéve Fontaine. Ő némán nézett a szemembe.

- Na induljunk inni egy jó vajsört. – csapta össze a tenyerét Pansy.

- Vagy éppen egy lángnyelv whiskyt. – vigyorgott Blaise.

- Később találkozunk? – kérdezte Draco kezeit a derekam köré fonva.

- Igen, uram. – csókoltam meg hosszasan.

- Okos lány. – mondta a csókba és megpuszilta a homlokom. Öten indultunk utunkra a hideg őszi levegőben. A fél abszol út zárva volt, de a kocsmák és Freddieék üzlete tárva nyitva várta a vendégeket.