Sötét szerelem

Animágia

Másnap reggel a tükörben szemlélődve láttam, hogy tele vagyok kék és zöld foltokkal. Próbáltam mindent a lehető legjobban eltakarni, majd Dracoval együtt mentünk reggelizni.

-Feltűnően hallgatag vagy ma reggel, szerelmem. – mondta a fiú séta közben. – Min töröd a szép fejed? –

- Azon gondolkoztam, hogy hétvégén elmegyek az ikrekhez. – mondtam az első dolgot ami eszembe jutott. Az igazság az, hogy éppen azon agyaltam milyen borzalmas ember vagyok. A bátyám még csak pár hónapja hunyt el és én már nevetek és tovább lépek. Nem akarok tovább lépni. Bűntudatom van, hogy néha nevetek, vagy úgy érzem jól vagyok. Pár hónap telt csak el Merlin szakállára! Borzalmas testvér vagyok.

- Lehet jót tenne neked egy kis kikapcsolódás. Távol lenni a fürkésző pillantásoktól. – nézett körbe. Majdnem minden nap jöttek oda hozzám diákok kifejezve a részvétüket és folyamatosan engem bámultak ha megjelentem valahol.

- Nem jössz velem? – kérdeztem.

- Nem hiszem. Az ikrek veled akarnak találkozni nem velem. És amúgy is dolgom van. –

- Igazán sok dolgod van mostanában. – puffogtam.

- Most mi bajod van? – álltunk meg.

- Érzem, hogy valamit nem mondasz el. – tettem karba a kezem és morcosan néztem a szemébe.

- Ne beszélj hülyeségeket. – hát ez hihetetlen. Még én beszélek hülyeséget amikor ő nem mond el nekem dolgokat?

- Draco, ha azt akarjuk, hogy működjenek közöttünk a dolgok, akkor őszintének kell lenned. Mond el, hogy mi dolgod van. Mi ez a sok eltűnés és hazudozás? – kérdeztem és láttam rajta hogy egyre idegesebb.

- Rose, neked agyadra ment a gyászolás. – köpködte a szavakat, de láttam a szemében, hogy azonnal megbánta amit mondott. Már nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, de a kezem gyorsabb volt. Hatalmas csattanással landolt a kezem az arcán majd sarkon fordultam és egyedül indultam az étkezőbe.

- Rosie, várj! Sajnálom! – kiabált utánam de nem érdekelt. Berontottam az étkezőbe és leültem Maeve mellé.

- Minden oké? – kérdezte. A többiek már mind ott ültek az asztalnál.

- Pff. – ennyit reagáltam. Borzasztóan mérges voltam a barátomra, amiért hazudik nekem és még engem állít be bolondnak. És az a beszólás? Eldobom az agyam! Persze ő nem jött utánam, sőt a reggelit is kihagyta.

- Ha van kedved beszélgetni, én szívesen meghallgatlak. – mondta a fekete hajú lány. Nem tudtam mit reagáljak ezért csak bólintottam egy aprót.

- Rosalie, mi ez a Roxmortsi dolog amiről mindenki beszél? – kérdezte Nicholas.

- A Roxmorts egy kis falu, ahova több hétvégén is le lehet menni az iskolával. Az első ilyen alkalom most hétvégén lesz. Elmehetünk vásárolni, inni, beszélgetni. De csak akkor ha a szüleink aláírják az engedélyt. – magyaráztam rá se nézve a fiúra.

- És te mész ezen a hétvégén? – kérdezte, mire felemeltem a fejem és ránéztem. Hosszú szőke hajam belelógott a szemembe, ő pedig átnyúlt az asztalon, hogy kisimítson egy tincset az arcomból. Kicsit hátrébb hajoltam és szúrós tekintettel néztem vissza rá.

- Igen megyek. De egyedül. – érzékeltettem, hogy nem akarok vele menni.

- Miért? – kérdezte Maeve. Kissé enyhült a hangom, de továbbra is Nicholas szemébe nézve válaszoltam.

- Találkozom a bátyáimmal. – mondtam és közben végignéztem, ahogy Nicholas beletöm a szájába egy hatalmas adag ételt, aminek a feje ki is esett onnan.

- Elbűvölő. – forgattam meg a szemeim és inkább az evésre koncentráltam.

- Rosie, mi az első órád? – mentett meg Blaise a kényelmetlen helyzetből.

- Átváltoztatás tan. – mondtam és felé fordultam. – Szurkolj, hogy McGalagony elvállalja a külön tanításomat. – halkítottam kicsit lejjebb a hangom, hogy a két kíváncsi külföldi ne kérdezgessen többet.

- Biztos el fog vállalni. Vesd be a szép kis mosolyod és máris a lábaid előtt fog hajlongani. – nevetett mire oldalba böktem. – Akkor bájital tanon találkozunk. – mondta és elment gyógynövény tanra. Én is felálltam mire Maeve és Nicholas mellém csapódott.

- Átváltoztatás tanunk lesz. – tette fel védelmezően a kezét mind a kettő. Hát ez hihetetlen. Kiállhatatlanul viselkedek ezzel a kettővel és mégis keresik a társaságom. Az órára érve megláttam a szőke fiút egyedül ülni. A szívem kihagyott egy ütemet, majd karon ragadtam a mellettem álló fekete hajú lányt és vele egy asztalhoz ültem. Pont Draco elé. A fiúhoz Nicholas csapódott be.

- Mostantól nem fogsz velem beszélni? – kérdezte unottan mögülem. Nem válaszoltam neki.

- Mi történt? – súgta Maeve.

- Az, hogy egy seggfej. – mondtam, mire a lány kuncogni kezdett.

- Hallottam. – mondta a fiú.

- Tudom. – válaszoltam grimaszolva. Az óra hamarosan elkezdődött és meglepően izgalmas volt. A professzor asszony mindenki asztalára varázsolt egy hatalmas kancsót és ebből kellett baglyot varázsolnunk. A professzor asszony megjegyezte, hogy bár igazán könnyű a varázslat, helyes átalakítani egy tárgyat élőlénnyé nehezebb, mint élőlényt tárggyá alakítani. Az óra végén odamentem a tanárnőhöz.

- Asszonyom. – szólítottam meg. – A bátyám régebben mesélt arról, hogy ön foglalkozik animágiával és őt is tanította. – mondtam.

- Áhh igen. Már vártam mikor keres meg ezzel. Flitwick professzor beavatott, hogy érdeklődsz a származásod után és szeretnél átalakulni. Ez így van? – nézett rám szemüvege mögül.

- Igen Tanárnő. – bólintottam.

- Rendben van. Hetente egyszer tudunk találkozni, egy-két órára, ezt majd később pontosítjuk. Most adok könyveket és elvárom, hogy megtanulja a tartalmukat. Maga az animágia egy igen veszélyes dolog, ha nem korrektül végezzük el. Ha a tanulás során megpróbál átváltozni nélkülem, vagy az engedélyem nélkül, annak súlyos következményei lesznek. Érthető voltam? – kérdezte mire kissé megszeppenve bólintottam.

- Jól van hát. Akkor holnap találkozunk. – mondta és három vastag könyvet nyomott a kezembe. Gyorsan elvittem a könyveket a szobámba, ahol egy cetlit találtam az ágyon. „Csillagvizsgáló, este 8. " Aláírás, DM. Miért nem lehet rendesen haragudni erre a fiúra? Mivel ott voltam a szobámba, gyorsan írtam pár levelet. Egyet apámnak, tudatva hogy minden rendben van velem és hogy jól haladnak a tanulmányaim. A levelet csak neki címeztem, mivel anyám nem beszél velem. Írtam egy levelet Charlienak amiben elmesélem milyen jól ment a tegnapi állat gondozás óra. És végül az ikreknek, hogy szóljak nekik hétvégén megyek a boltba. A leveleket gyorsan levittem a bagolyházba és rákötöttem őket Hajnal lábára.

- Köszönöm. – vakargattam meg az állát, majd szabadjára engedtem. A nap többi része csendesen telt. Dracot egy pillanatra sem láttam, viszont Nicholas mindenhol ott volt. Próbált megnevettetni, megismerni és konkrétan mindent megtudni ami velem kapcsolatos. Borzalmasan idegesítő volt, de egy kicsit hízelgő is, hogy ennyire barátom szeretne lenni. A szünetekben és az étkezések alatt az animágia könyveimet olvastam, vagy bosszankodtam, hogy mennyi könyvet kell olvasnom. Bár a Nate által ajándékba kapott könyvet már elolvastam, Morgana varázslatait még mindig tanultam és ehhez többször át kellett futnom a dolgokon. Ott van még a gyógyítóvarázsokkal teli könyv, amit nem szabadna használnom, a fekete mágia miatt én mégis eldöntöttem, hogy megtanulom az igéket. Kitudja mikor mire lesz szükség. Persze ott van még Salmander könyve is a legendás állatokról, majd végezetül ez a rengeteg animágia. Kifolyik a szemem mire mindennel végzek. Este nyolcig olvastam a könyveimet és próbáltam minden a fejembe verni. Amikor idő volt akkor pedig elindultam a csillagvizsgáló terembe. Amikor felértem gyertyákat láttam lebegni a levegőben, ami ismerős érzést okozott bennem. Az első randinkon is ilyen volt a díszítés. Csak akkor még élt a bátyám és segített Draconak. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe. A földön megláttam egy adag papírt és két pennát. Draco belépett az erkélyről és rám nézett.