Sötét szerelem

Téli móka

- Csak nem a kedvenc állatidomárom? – ölelt meg valaki hátulról.

- Charlie! – kiáltottam és a nyakába ugrottam.

- Nem tudtam, hogy te is itt leszel. – mondta.

- Meglepetés? – válaszoltam kérdéssel, mire lenevette magát.

- Ha ezt tudom, biztos haza csempészek neked egy sárkányt. – suttogott, de Molly még így is meghallotta és a fejére csapott. Nevetve ült le a család az asztalhoz velem együtt amikor belépett Arthúr.

- Weasleyk! – köszöntötte a családját, mire mindenki egy hello apát mondott, én pedig örömmel üdvözöltem a legidősebb Weasleyt. A vacsora remek hangulatban telt. Rengetet nevettem és egy kevés bort is sikerült kikönyörögnünk a szülőktől. Bár én még nem voltam nagykorú, az ikrek kiskutya szemei hatásosnak bizonyultak ilyen téren és Molly több pohárral is öntött nekem és Ronnak is.

- Ideje a takarodónak gyerekek. – nevetett Molly és felállt az asztaltól.

- Búúúú. – mondtuk mindannyian, de nem lehetett ellenkezni. Egy gyors tusolás után mindenkit várt az ágy. Kilépve a fürdőből, Nate hosszú pólójában és egy bugyiban álltam az ajtóban. A háló nadrágom a szobámba felejtettem, így reméltem feltűnés nélkül el tudok menni érte, de Fred az ajtónak dőlve vizsgált engem.

- Fred te jó ég! A szívbajt hozod rám. – mondtam és lejjebb húztam a pólómat.

- Még mindig gyönyörű vagy. – mondta én pedig fülig pirultam. Fred megfogta a csuklómat és behúzott a szobájukba.

- Hello, Kedves. – üdvözölt George és ő is végigpillantott rajtam. – Úgy néz ki kicsit túl vagyok öltözve a partihoz. – mondta és elkezdte lehúzni a pólóját, mire nevetve elkiáltottam magam.

- Ne, ne George! Elég lesz. – nevettem. – Gyertek aludni. – mondtam és befeküdtem az ágy közepére. Georgie a bal oldalamra feküdt és kezét lazán átdobta a derekamon, fejét pedig a nyakamba fúrva aludt el. Fred ugyan így feküdt rám, annyi különbséggel, hogy fejét a mellkasomra rakta.

- Szeretem hallani a szívverésed. – mondta én pedig egy puszit nyomtam a feje tetejére és álomba merülte. Talán Draco mégsem ok nélkül volt féltékeny. De már nem vagyunk együtt szóval azt csinálok amit akarok. De akkor meg miért van bűntudatom?

Másnap reggel kipihenten ébredtem két vörös hajzuhatag között és kíváncsi szempárok figyeltek engem ébredés közben.

-Hogy tudsz így horkolni? - nézett rám George.

- Én nem is!- tiltakoztam.

- Dehogy nem! – nevetett Fred. – De egész aranyos. – mondta és megsimította az arcom. George hamar kiugrott az ágyból és hozzánk vágott egy-egy Weasley pulóvert és nekem egy melegítő nadrágot is dobott.

- Ki az ágyból ti lusta disznók. Ma korcsolyázni megyünk! – mondta én pedig kissé ijedten néztem a mellettem fekvő fiúra.

- Ma meghalunk. – mondtam és kikászálódtam az ágyból.

-Ez a beszéd! – karolt át Georgie és lehopponált velem az ebédlőbe. Én is éppen elég döbbent voltam a cselekedet hatására, de Molly valószínűleg jobban meglepődött, ugyanis egy sikollyal elejtette a kezében lévő sütis tálat. Én gondolkodás nélkül nyújtottam ki a kezem és pálca nélkül megállítottam a tálat a levegőben.

- Ezt meg hogy csináltad? – néztek rám a Weasley gyerekek, akik anyjuk sikítására mind a konyhába jöttek.

- Én- én nem tudom. – mondtam és ijedten néztem a kezemet. Fred és George összenéztek mögöttem, míg Molly megpróbálta összeszedni magát, majd a tál után nyúlt és megköszönte, hogy segítettem neki.

- Nyugalom gyerekek, sok boszorkány tud pálca nélkül varázsolni. – nevetett végül Bill kissé idegesen. – Nem kell egyből falra festeni az ördögöt. – nézett körbe, mire mindenki kifújta az eddig visszatartott levegőt. Ezt el kell mesélnem Draconak, gondoltam, de egyből beütött a felismerés, hogy nem tehetem. A karácsonyt amúgy is együtt fogjuk tölteni, remélem akkor meg tudjuk ezt beszélni és én is elmesélhetem neki ezt a dolgot.

- Anya elmegyünk korizni. – mondták az ikrek.

- Öltözzetek fel rendesen és nehogy kárt tegyetek szegény Rosieban! – mutatott feléjük egy fakanállal.

- Na de anya! Mi sose ártanánk Rosienak. – háborodott fel Fred és rám mosolygott. Finoman visszamosolyogtam rá és próbáltam leplezni a lányos zavarom. Reggeli után gyorsan felöltöztünk és a nem messze lévő tóhoz mentünk, ami teljesen befagyott a téli hidegtől. Fred és George magabiztosan léptek rá a jégre és egyből bohóckodni kezdtek én viszont kétségbeesetten néztem rájuk.

- George, ugye nem az van amire gondolok? – kérdezte Fred.

- De igen, Fred. A mi kis Rosienk nem tud korcsolyázni. – nevetett George.

-Ez nem vicces. – sipákoltam amikor a jégre tettem a lábam és egyből elestem. A fiúk hasukat fogva nevettek amikor tehetetlenül szétterültem. – Inkább gyertek segíteni ti barmok. – nevettem én is, mire a fiúk felhúztak a földről és a derekamba markolva segítettek tanulni.

-El ne engedd a kezem! – kiáltottam Frednek, aki szorosan a kezemet fogva csúszkált mellettem lassan.

- Sose tenném, Drágám. – nevetett, miközben George mindent elkövetett, hogy fel tudjon borítani minket. Össze-vissza csúszkáltunk, majd amikor levegő után kapkodva leültem a hóba fejbe talált egy hógolyó.

- Ohh nem. Ezt nem gondoltad komolyan. – néztem Georgieraaki már gyúrta a következő golyót. Elővettem a pálcám és gyorsan csizmátvarázsoltam a korcsolyám helyére, majd támadásba lendültem Freddel együtt.Hárman harcoltunk egymás ellen, minden létező pontot eltalálva a másikon.Órákon keresztül nevettünk és dobálóztunk, amikor megláttam egy fekete alakot afák között. Először azt hittem Draco az és a mosoly lefagyott az arcomról, deaztán pislogtam párat és az alak már nem volt ott. Fejbe talált egy hógolyó,mire zavarodottan néztem az ikrekre. 

- Lehet lassan be kellene mennünk. Az agyamra ment a sok hó ami bele olvadt a fülembe. – mondtam, mire az ikrek nevetni kezdtek és egymásba karolva bementünk a házba. Molly pálcát szegezve várt minket és egyből egy szárító varázst mondott felénk.

- Nem fogjátok összekoszolni nekem a tiszta lakást. – mondta és visszafordult a sütéshez, amikor megbizonyosodott róla, hogy kellően szárazak vagyunk. – Fél óra múlva vacsora. – mondta mi pedig felrohantunk az emeletre átöltözni.