Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

XXVIII. Fejezet

Az elmúlt napok, amiket együtt töltöttünk, sokkal többet adtak nekem, mint azt bármikor is gondoltam volna. Nem, nem azért, mert kimondta a bűvös szót, mert az lényegében csak egy megkoronázása volt azoknak a dolgoknak, amik Brazília óta tartanak.

Ébredés után még sokat beszélgettünk. Az érzéseinkről, a terveinkről. Azokról a dolgokról, amik már elmúltak, vagy inkább várnak még ránk. Konkrét terveink nincsenek, de mindketten beleadjuk azt, ami csak tőlünk telik. Egyenlőre nem költözöm hozzá Monacoba, de amikor nem versenyen leszünk, akkor is leszek nála is és otthon is. Vagyis ez a terv, aztán meglátjuk, hogyan fogjuk tudni kivitelezni.

Egy kisebb vitánk volt, amikor ismételten feljött a lakásvásárlás kérdése. Az eddig megspórolt pénzemből tervezem berendezni, de annyi nem áll a rendelkezésemre, hogy ne kelljen hitelt felvennem. Ez Niconak nagyon nem tetszett.

-Hidd el, nem okozna gondot, ki tudom fizetni azt, ami hiányzik.

-Elhiszem, és nagyon köszönöm, hogy felajánlottad, nagyon jól esik, de ezt akkor sem szeretném.

-Miért nem? Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lenne, de ahogy gondolod. – kicsit megsértve érzi magát, hogy visszautasítom.

-Nézd, őszinte leszek veled. A nagyobb mérföldkövek az életemben eddig mindig úgy történtek, hogy kaptam egy kis hátszelet, még akkor is, ha nem akartam, vagy nem tudtam róla. Tisztában vagyok vele. Szeretnék végre valami olyat tenni, amit én, egyedül, Victoria Costaként teszek, nem úgy, hogy Aldo vagy Loiuise lánya, érted?

Pár másodpercig farkasszemet nézünk. Próbál kutatni a gondolataim között, pedig nincs ebben már semmi más azon kívül, amit az előbb elmondtam.

Kint ülünk az erkélyen, de lassan indulnunk kell a reptérre. Megrázza a fejét, majd az asztalon lévő kezem után nyúl.

-Rendben, úgy lesz, ahogyan szeretnéd. Maradjunk annyiban, hogyha segítség kell, akkor szólsz, oké? Bár tudom, hogy nem fogsz, annál sokkal büszkébb és akaratosabb vagy.

-Pontosan, nagyon jól látod a helyzetet. Gyere, menjünk, vagy lekésed a géped!

Még bőven van időnk, kiérni, de mint említettem, utálok késni, vagy percre pontosan érkezni. Már a kilincsen van a kezem, amikor Nico visszahív.

-Ugye tudod, hogy rosszabb vagy mint sok nő! Veled elindulni valahová lehetetlen küldetés. Hát ez meg micsoda?- egy fehér mappa van a kezében, amit felém nyújt. Haladásnak könyvelem el, hogy nem boríték.

-Utólag is Boldog Karácsonyt! – teljesen kiment a fejemből, hogy eddig nem kaptam tőle semmit. Őszintén, ha úgy ment volna el innen, hogy ezt nem adja ide, semmilyen hiányérzetem nem lett volna.

Felnyitom a mappát, ami abban a másodpercben majdnem kiesik a kezemből, ahogy meglátom a tartalmát. Egy prospektus van benne, ami egy Amerikai utazás részleteit tartalmazza, többek között New York és Washington érintésével. 15 nap, 2 fő, az F1-es nyári szünet idejére. A repülőjegyeken szereplő nevek: Nico Hulkenberg és Victoria Costa. Nem, ezt nem hiszem el.

Könnyes szemmel nézek rá, mert még mindig képtelen vagyok felfogni. Nagyon régóta vágyom az államokba egy hosszabb utazásra, de eddig sajnos még nem volt rá lehetőségem.

-Tudom, hogy már egy ideje tervezted ezt az utazást. Azt is, hogy sosem vetted volna rá magad, hogy elmenj. Tisztában vagyok vele, hogy ez még több, mint egy fél év, és addig nagyon sok minden történhet. Én hosszú távra tervezek Veled. Ha mégis rosszul sülnének el a dolgok: már mindent kifizettem, és akkor azzal mész el akivel csak akarsz, de őszintén remélem,, hogy én leszek az.