Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

III. Fejezet

Az elmúlt napokban semmi mást nem csináltam, csak a saját döntésemet kérdőjeleztem meg. Sok-sok forgatókönyv megfordult a fejemben azzal kapcsolatban, hogy mit is kellene tennem.

Valahol számítottam erre, hogyha majd Charles megtudja, hogy visszamentem a Renault-hoz, akkor lesznek súrlódások, de nem ennyi, és ilyen rövid idő alatt. Mire célzott, amikor azt mondta, hogy elkapkodta a dolgokat? Megbánta? De mit? Azt hogy kirúgatott, vagy azt, hogy szakított velem? Esetleg mindkettőt?

Na és Nico?! Mi ez a harciasság? És hogy hozzá tartozom? Nagyra értékelem, hogy meg akar védeni mindenkitől, leginkább Charles-tól, de az az igazság, hogy tudok vigyázni magamra. Tudom, hogy érez irántam valamit.

Abban igazat kell adnom a monacoinak, hogy valóban megkönnyítené mindkettőnk helyzetét, ha beszélnénk a történtekről pár szót. Bennem még mindig rengeteg kérdés van, és lehet, könnyebb lenne lezárni vagy túllépni, ha megkapnám rá a válaszokat.

Nem jó ez így. El kell döntenem, hogy merre tovább.

Holnap reggel indulok Szingapúrba, a következő versenyre. Szerintem fizikailag ez a legmegterhelőbb nagydíj az egész naptárban. Mivel majdnem az egyenlítőnél leszünk, nagyon magas a páratartalom, az európai éghajlathoz szokott embereknek kifejezetten nehéz. Nekem főleg, aki nem szereti a nyarat és a forróságot.

A pilótákból is ez a futam veszi ki a legtöbbet fizikailag. Amikor elkezdenek készülni január végén/február elején, már tudják: amikor nehézségekbe ütköznek az edzés során, csak egy dologra gondolhatnak: Szingapúrt ki kell bírniuk!

Maradt még nálam 2 szettnyi Ferraris egyenruha. Berakom ezeket is a jelenlegi fekete Renault-os mellé, majd alkalmas időpontban odaadom valamelyik lánynak. Aztán csak állok a bőröndöm felett, és elmélkedem, hogy melyikben voltam igazán önmagam? Vagy azaz ember, aki mindig is lenni akartam. A monzai futamig azt hittem, hogy a pirosban. És most?

Nem ringatom magam hiú ábrándokba azzal kapcsolatban, hogy a Renault jövőre is alkalmazni fog-e, mert tudom a választ, hogy nem. Még most sem értek az átszervezés végére, és az új vezetés még azt is megkérdőjelezi, hogy egyáltalán megéri-e az F1-ben maradniuk. De ne szaladjunk ennyire előre, még előttünk van a fél szezon.

Kopogást hallok az ajtó felől, Apa nyit be.

-Van 1 perced, szeretnék mutatni neked valamit!

-Persze, gyere nyugodtan-leülünk a kanapéra, majd egy fehér borítékot nyújt felém.

-Na jó, ezt most nem gondolod komolyan ugye? – ha rám vonatkozik a tartalma, akkor inkább gyújtsuk fel, nem is akarom elolvasni.

-Ne izgulj, ez most rólam szól, Nyisd ki!-én bontogatni kezdem, Ő pedig folytatja-őszintén szólva Monza után akartam meg mutatni de...nem volt rá lehetőségem. –értékelem a burkolt fogalmazást.

A borítékban egy állásajánlat szerepel Apa részére a Dallara-tól. Ha kicsit régebb óta követitek az F1-et, akkor biztosan hallottátok már ezt a nevet. Ha nem, akkor elmondom, hogy ez a cég gyártja az F3-as és az F2-es autók kasztnijait hosszú évek óta. (és a többi szériáról még nem is beszéltem)

-Nahát Apa, ez...huh, nem is tudom mit mondjak-tényleg nagyon meglepett, ez egy óriási dolog!-milyen pozícióra?

-Technikai igazgató-olyan természetességgel mondja, mintha csak egy pohár kávét rendelne a sarki Starbucksban.

-Ja persze, bocs, hülye kérdés volt! Mikor kaptad ezt, és hogy történt az egész?-nagyon kíváncsivá tett.

-Kanadában kerestek meg először. Beszéltem velük párszor telefonon. Még az olasz nagydíj előtt találkoztam velük személyesen, aztán kaptam ezt. Érdekelne a véleményed!