Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

XII. Fejezet

Hogy mi is az a „C" terv? Emlékeztek még, amikor ez az egész kezdődött Anya felajánlotta, hogyha nem vesznek fel a Ferrarihoz, akkor dolgozhatok nála? Nos, ez a „C" terv. Az „A" lett volna az, ha a következő évben is teljes állásban alkalmaz a Renault, a „B" opció arra az esetre volt, ha teljesen elküldenek.

Apával egy repülőn jöttünk haza, így Ő már tud mindent. Megkértem, hogy ameddig én nem beszélek Anyával, addig ne hozza neki szóba, ezt szeretném vele személyesen és kettesben megvitatni. Arra gondoltam, hogy dolgozhatnánk majd egy olyan rendszerben, amiből mindketten profitálni tudunk

Tudom, tudom. Nagyon szánalmas, és szégyelljem össze-vissza magam miatta, hogy ismét egy olyan állásom lesz (talán), ami azért sikerült, mert az édesanyámé a cég.

Őszintén! Ti nem csapnátok le egy ilyen lehetőségre? Lehet, sőt biztosan nem az én asztalom az esküvők, az eljegyzések, és a különböző céges rendezvények. Ha nem sikerül, akkor majd megyek tovább, de mindenképpen meg kell próbálnom.

Amióta komolyabban foglalkozom a fotózással, sokkal több időt töltöttem Apával, mint Anyával. Most ez lehet megváltozik. Kíváncsi vagyok, hosszú távon mennyire tudnánk hatékonyan együttműködni.

Holnap egy külsős helyszín bejárásra megy, ahová én is vele tartok, utána pedig együtt fogunk ebédelni, akkor majd beavatom a tervembe. Éppen próbálom összeszedni a gondolataimat, amikor a telefonom csörgése zavar meg. Nem tudom kinek vagyok ennyire fontos csütörtök este fél 9-kor.

Nico az, a másik elvarratlan szál az életemben. Eszembe jut, amit a hotelszobában mondott, hogy Brazíliáig van időm dönteni. Addig már csak 2 futam van.

-Ennyire hiányzik a hangom, hogy nem bírsz ki nélküle 3 napot sem?-természetesen üzenetek formájában minden nap beszélünk.

-Nem csak a hangod hiányzik. De ebbe most ne menjünk bele, mert akkor annak egy teljesen másféle telefonálás lesz a vége-nekem már most ég a fejem, szóval teljesen mindegy-mikor akartad elmondani, hogy jövőre alig dolgozol majd nálunk?

Hallom a hangjában, hogy csalódott. De inkább fél. Egy újabb bizonytalansági faktor került a kettőnk ügye közé, ami eddig sem volt egyszerű.

-Erről mégis honnan a fenéből tudsz?-Apán kívül senkinek nem mondtam el, még Camille-nek sem.

-Cyril tájékoztatott hét elején a köztünk lévő különleges kapcsolatra való tekintettel. – kuncognom kell a megfogalmazáson.

-Értem, ez roppant figyelmes tőle. Egyébként gondoltam Mexicoban lesz rá időnk, hogy ezt személyesen megbeszéljük nyugodt körülmények között. –nem jött össze.

-Azért szólhattál volna!

-Jó, és mégis ezt hogy gondoltad? „Nico, majd csütörtökön, szeretnék beszélni veled". Ez jobb lett volna? Hogy fölöslegesen idegesíted magad miatta?

-Nem, persze, hogy nem, de érted, mire gondolok. – sóhajt egyet, minta a világ minden gondja az Ő vállát nyomná. –Te lány, mi lesz így velünk?

Akaratlanul is elmosolyodom, a szívem melengeti, hogy ennyire...hogy is mondjam, aggódik értünk. Számtalan alkalommal bebizonyította már, hogy ezt most tényleg komolyan gondolja. Nekem pedig tényleg döntenem, hogy mikor mondom el neki végre, hogy akarom. Kettőnket, azt hogy mellettem legyen, nem csak úgy, mint a kollégám, hanem mint a barátom. Érezni akarom, hogy milyen megcsókolni, érezni, hogy ez az a több, amire vágyom, amióta először megláttam a Renault boxában, több, mint 2 évvel ezelőtt.

-Bízol bennem?-fölösleges kérdés, de fel kellett tennem.

-Persze, ez természetes.

-Akkor hidd el, hogy minden rendben lesz. A jövő évi februári tesztekig még nagyon sok idő van Nico. Meg fogjuk oldani, együtt.-remélem érti a célzást.