Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

IV. Fejezet

C H A R L E S

-Te tényleg azért rúgattad ki, mert szereted? Akkor magad mellett kellett volna tartani, nem elküldeni egy másik csapathoz-apró szünet-és egy másik férfi karjaiba.

-Tudom Pierre, erre már én is rájöttem, de ott és akkor ez tűnt a legjobb döntésnek.

Szingapúr, péntek este. Francia barátommal a hotel éttermében vacsorázunk. Szerettem volna neki elmondani az egészet, mert úgy érzem, hogy kezd belülről felemészteni.

És akkor mesélni kezdek.

-Azt hittem, hogy Giada után majd több időre lesz szükségem, mire készen leszek egy újabb kapcsolatra. Aztán jött Victoria, szó szerint berobbant a Ferrarihoz, és akkor valami megváltozott.

-Látod, én már Bahreinben mondtam, hogy tetszik neked, de akkor is erősködtél, hogy nincs igazam!

-Belátom, tévedtem. De akkor még magamnak sem mertem bevallani Pierre. Nem olyan egyszerű ez, mint gondolod. Te könnyen beszélsz, akinek évek óta barátnője van.

-Na, ne tereld a témát haver, most nem rólam beszélünk, hanem rólatok, folytasd-igaza van, ez egy elég gyenge próbálkozás volt.

-Minden futamon, ahogy haladtunk előre, egyre többet akartam vele lenni. Ha mellettem volt, sokkal nyugodtabb voltam. Az osztrák verseny után, este amikor egyedül voltam a hotelszobában, akkor realizálódott bennem először, hogy ez talán tényleg komoly lehet. Azt akartam, hogy mellettem legyen, meghallgasson és támogasson. Nem a szurkolók, a csapat, a családom Ő.

-Akkor már szeretted, ugye?-tudom, hogy csak a látszat kedvéért kérdezi.

-Szerintem igen. Az után jött a Ferrari gála. Tudtam, hogy nem lesz még egy ilyen esélyem, cselekednem kell. Éppen ezért kértem meg, hogy legyen a partnerem, nemet mondott, de végül csak összehoztuk.

-Miből gondoltad, hogy Ő is többet akar tőled? Ezt a nőknél általában nem könnyű eldönteni.

-Olyan jó kérdéseket tudsz feltenni Pierre,miért nem mentél inkább pszichológusnak? Lehet sikeresebb lenne, mint a karriered a Red Bullnál!

-Fogd be Leclerc, még egy ilyen, és itt hagylak!-mindketten mosolygunk, tudja, hogy ez csak baráti csipkelődés volt.

-Minden az arcára van írva, nem tud hazudni. Ez sokat segített abban, hogy kiderítsem hányadán is állunk. Egy idő után túl sok volt a lopott pillantás, hogy mindig úgy helyezkedtünk mindketten, hogy egymás mellett álltunk. Az apró érintések, amiket nem látott senki rajtunk kívül. Szerintem az utóbbiak jelentették neki a legtöbbet.

-Aztán jött a gála és a csók, majd Montreal, Spa és Monza. Szerintem ugorjunk, hogy miért nem akartál már vele lenni-megértem, hogy Pierre miért nem akar részletesebben beszélni erről az időszakról. Ő is Hubert szinte testvérek voltak. Még frissek a sebek, ezt tiszteletben tartom.

-Őszintén? Azért mert féltem. Hogy más emberré tesz, mint aki valójában vagyok. Féltettem, hogy majd mellettem valami baja lesz. Nagyon nem lett igazam.

Pár perces csend telepszik kettőnk közé. Én ezeket a szavakat most mondtam ki először hangosan, és rájöttem, hogy hazudtam. Magamnak és Victorianak is.

-Szerintem pedig az a helyzet, hogy megijedtél. Attól, hogy ez tényleg komoly lehet, és hogy Vic esetleg megváltoztathat. Éppen az ellenkezője történt volna, mint amit mondasz. Mellette lettél volna igazán önmagad. Ez rád is férne, Charles. Az elején nagyon nehéz lett volna, de hosszú távon sokkal kifizetődőbb, mint harcolni ellene.