Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

VI. Fejezet

Pár nap múlva kaptam az értesítést, hogy végül Serena lett a befutó a gyakornoki állásra. Ennek nagyon örülök! Ha lesz alkalmam, majd biztosan Hollie orra alá dörgölöm, hogy igenis van, amikor a józan ész győz.

De ha már a józan észnél tartunk. Mit kezdjek Nicoval? Azon gondolkodom napok óta, hogy mennyire tettem jól, hogy igent mondtam. Nagyon ledöbbentem a saját érzéseimen. Azt hittem sokkal kevésbé erősek iránta, illetve, hogy Charles sokkal nagyobb sebeket hagy majd bennem. Azt nem mondom, hogy már nincs bennem tüske, és mindent elfelejtettem, de jól vagyok. Határozottan jól vagyok.

Amikor elmeséltem Camille-nek a történteket, azonnal belelkesült, és már a második mondatnál ott tartottunk, hogy milyen ruhát veszek fel. Ő nagyon támogat engem/minket. Charles a szemében maga az ördög.

Lucie-nak ma különórája volt, Anyával éppen most tartanak hazafelé. Különleges péntek este a mai, ugyanis Apa főz. Nagyon jó szakács egyébként, kevés dolog van, amihez nem ért. Amikor beérek a konyhába, nagy lendülettel sürög-forog: a méltán híres Aldo Costa-féle carbonara spagetti készül. Már az illata is isteni!

-Segítsek?-odaállok a tűzhely mellé, hogy megkóstoljam a szószt, de kiveszi a kanalat a kezemből.

-Szó sem lehet róla kisasszony, megvárjuk a többieket! Ülj csak le szépen!-még mindig tud velem olyan hangnemben beszélni, mintha nem 27, hanem 7 éves lennék.

Helyet foglalok az egyik bárszéken, és szinte azonnal elém rak egy pohár bort.

-Ezt mire véljem, le akarsz itatni?

-Nem, nekem is van egy, gondoltam velem tartasz-ritka alkalmak egyike, amikor alkoholt fogyaszt.

-Lehet jót is tesz most egy kicsit, oldja a feszültségemet.

-Valami baj van?-arca rögtön átvált aggódóba.

-Igazából nincs. Vagyis nem tudom. Nico randira hívott, és olyan bizonytalan ez az egész.-kíváncsi vagyok a véleményére.

-És ez olyan nagy baj? Mármint, hogy elhívott?

-Nem az nem baj, csak...félek, hogy nem vesz komolyan, és hogy Ő is majd...eldob magától. Ismered az előéletét-jóval egyszerűbb így beszélnem vele erről, hogy már tudja milyen Nico.

-Abban biztos vagyok, hogy nem hazudna, és nem játszana az érzelmeiddel. Ő nem. Mindig különleges voltál a számára, ezt Te is tudod és érzed. Nem úgy, mint Charles-nak, aki megpróbált a Renault-tól is...

Hirtelen csönd, nem fejezi be, amit elkezdett. Rám néz, és tudom, hogy megbánta, hogy elkezdte ezt a mondatot. Ugye nem az történt, mint amire gondolok?!

-Mit akart Charles a Renault-al Apa?

-Semmit, semmit, csak egy nyelvbotlás volt-menekülni akar, de ha elkezdte, akkor most már fejezze is be!

-Apa, kérlek. Megbeszéltük, hogy most már csak nyílt lapokkal játszunk.

Nagyot sóhajt, mindent letesz, ami eddig a kezében volt, és lassan leül mellém.

-Charles megkért, intézzem el, hogy ne dolgozz a továbbiakban a Renault-nál.

Először azt hittem, hogy nem jól hallok. De mivel nem javította ki magát, ezért arra következtettem, hogy mégis. De ezt hogy merészelte? Már innen is? Miért? Miért?

Fájdalom és megalázottság helyett most olyan dühöt érzek, amit eddig talán életem során még soha.

-Most azonnal felhívom. Úgyis beszélni akart velem. Hát most beszélni fogunk, de ezt megemlegeti! Hogy lehet valaki ennyire alattomos? Rám küldi a barátját, majd bepróbálkozik ismét az Apámnál, hogy végérvényesen tönkretegye az F1-es karrierem.