Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

XXVII/2. Fejezet

-Komolyan mondod, hogy ez a beszélgetés billentett át a határon? Nem is gondoltam volna...

-Látod, még ennyi idő után is tudok meglepetéseket okozni. De miért vagy ennyire meglepődve?- nekem ez tényleg egy fontos momentum volt.

-Nem tudom. Csak nem erre számítottam, ennyi az egész. De ezek szerint, már akkor is igazam volt. Ugyan megpróbáltad titkolni, de mégiscsak van a lelkednek egy kis érzékeny darabja, ami törődésre, odafigyelésre és szeretetre vágyik.

-Van, igen, miért hitted azt, hogy nincs?-ennyire szörnyen viselkedtem volna vele, hogy így jött le?-ezért is volt ez az egyik kulcsmomentum.

-Egyik, miért, volt még több is?

-Persze, hogy volt.

-Akkor miért nem arról beszélünk?

-Azért mert be nem áll a szád, és állandóan kérdezősködsz. – de ezt már megszokhattam volna. Ha Vicel beszélget az ember, akkor nincs olyan, hogy egy kérdés egy válasz és kész.

-Jó, rendben, hallgatok.

2018 November 25, Egyesült Arab Emírségek, Abu Dzabi, „Az utolsó közös futam"

Amikor Spaban robbant a hír, hogy Aldo megy vissza a Ferrarihoz, már tudtam, hogy Victoria is így fog tenni. Az elmúlt időszakban sokat beszélgettünk a jövőjéről (is). Tisztában volt vele, hogy abban a rendszerben, ahogyan a csapatot működtetni szeretnék, neki a továbbiakban nincs helye.

Valahol megértem a Renault döntését, de egyébként a legnagyobb hülyeségnek tartom, amit valaha elkövethettek. Pat Fry-ra lecserélni Aldot...nem is értem. Már megint a Ferraritól jön valaki, miközben Aldo oda megy vissza. Mi ez az egész? Valami átjáróház a Ferrarisoknak vagy mi? Baromság, hagyjuk is.

Megpróbáltam úgy hozzáállni a hétvégéhez, mintha nem ez lenne az utolsó, amikor Victoria mellettem van. Fel fogja venni a Ferrari, ebben teljesen biztos vagyok. Neki onnan már csak felfelé ívelhet a karrierje. Én ilyenekre nem is gondolok, hogy leszerződtetnek az olaszok. Még viccnek is rossz. Semmi esély nincs tehát rá, hogy ismét egy helyen dolgozzunk majd.

Még csütörtökön megbeszéltük, hogy nem fogunk egész hétvégén arról beszélni, hogy mi lesz majd ezután. Vagyis egymás között nem, az, hogy kinek milyen gondolatai vannak...az megint másik lapra tartozik.

Vasárnap a szokásos év végi csapatfotó előtt megvolt a búcsúztatás, tortával, beszédekkel, sok sok köszönöm-el, szóval mindennel, ami kell. Igyekeztem mindig mellette lenni, nem érdekelt, hogy ez kinek tűnik fel, vagy ki mit fog gondolni. Akinek ezzel gondja van, az tehet egy szívességet.

Amikor Vic odaér hozzám a búcsúzáskor...nem is tudom, mit vagy hogy tudnám elmondani, azt a sok mindent, amit éreztem..gondoltam... direkt csináltam úgy, hogy én maradjak legutolsónak. Így talán könnyebb neki.

Nem mond semmit, csak megölel, érzem, ahogy testét rázza a sírás.

-Annyira fogsz hiányozni! – csak gondolom, hogy ezt mondta.

-Te is nekem, ugye tudod. De szomorkodj, hé! Találkozunk még. 3 garázs lesz közöttünk összesen. Mindent meg fogunk oldani rendben? – jó lesz, ha ezt most befejezzük. Nem akarom, hogy még jobban kizökkentsen ez az egész a közelgő versenyből.

-Victoria, gyere! – örök hálám Aurelienek, hogy elhívta.

-Megyek! - előtte még kezét az arcomra helyezi. Sejtem, hogy ezzel mit akar mondani.