Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

XVIII. Fejezet

-Velem kell ebédelned, mert minden részletre kíváncsi vagyok, remélem ezzel tisztában vagy!

-Azt egyből gondoltam Cam, el is akartam mondani, nyugi! De nekem még előtte dolgom van, kb. 1-másfél óra. Jó lesz úgy?

-Persze, megoldom, ezt a világ minden kincséért sem hagynám ki!

Daniel lassan végez a délelőtti tesztekkel, jön egy kis szünet a srácoknak is, át kell építeniük az autót Niconak. Szegény Serenat meg egyedül hagytam egész délelőtt, de nem volt érkezésem kimenni hozzá, ezt most pótolom.

Kb félúton járok, amikor Apa és Jock jönnek velem szembe. Utóbbi egy köszönés és mosoly után tovább indul.

-Jó is, hogy találkoztunk, el szeretnék mondani valamit.

-Ez nem hangzik túl jól, de hallgatlak.

-Charles látott Titeket tegnap Nicoval-nagyot sóhajt, majd bocsánatkérően rám néz-bent állt a garázsban, de én nem vettem észre, ne haragudj!

-Ugyan már Apa, semmi baj! Előbb-utóbb úgyis meg tudta volna.

-Persze, persze, csak nem biztos, hogy az volt a megfelelő pillanat. Remélem, hogy nem fog nektek gondot okozni, de ha mégis, akkor szólj, és beszélek vele, rendben?

Az agyam egy nem túl távoli szegletében elraktározom az információt, hogy egy alkalmas pillanatban kellően ki tudjam elemezni.

-Szerintem innentől már nem sokat árthat nekünk, és Nicoval mindent el tudunk rendezni-látom rajta, hogy nem erre a válaszra számított-de ha nem így lenne, tudni fogsz róla!

-Ez a beszéd-magához ölel, én pedig elmosolyodom. Nagyon örülök neki, hogy ennyire törődik velem/velünk, és szívén viseli a kapcsolatunkat-most viszont mennem kell vissza, később találkozunk!

Ellenkező irányba indulunk el, amikor még kapok tőle egy utolsó kérdést:

-Az otthoniak tudják már?

-Nem, még nem beszéltem Anyával. Este mindenképpen felhívom!-tegnap szerettem volna, de valahogy kiment a fejemből.

-Rendben, biztos örülni fog!

Én is hasonlóban reménykedem. Bár, Ő mindig fenntartással volt Nico felé, ami érthető ha az előéletét vesszük figyelembe. Furcsa módon azonban nekem meg sem fordult a fejemben, amióta ismét a Renaultnál dolgozom, hogy csak játszana velem, vagy megcsalna, ameddig meg nem kapja amit szeretne. Vagyis jelen esetben engem.

Kiérek a garázsba, Daniel pont akkor végez. Serena serényen dolgozik mellette, láthatóan egyre magabiztosabban érzi magát a szerepkörében. Amikor felnéz, és meglátja, hogy ott vagyok, elindul felém.

-Szia Vic! Bocs, hogy nem mentem be, de úgy elmerültem a munkában, hogy nem is néztem az időt!

-Ugyan már, nekem kell bocsánatot kérnem! Kiküldtelek ide reggel, és azóta rád sem néztem! Minden rendben egyébként?

-Persze, minden okés. Így azért egy fokkal könnyebb, hogy nincs akkora nyüzsgés, mint egy normál hétvégén.

-Egy időre elég a munkából! Most pihennek a srácok is, jön a váltás, átépítik az autót Niconak, úgyhogy van kb másfél órád, hogy szusszanj egyet. Ebédelj, nézd át az eddigi képeket. Szeretnél valami mást csinálni délután?

-Nem, maradnék kint Niconál is, ha nem gond. Most élvezem, amit csinálok, interjúzni pedig úgysem tudok elmenni, így pedig legalább hasznomat veszed. –jól mondja, ezzel a felállással tudunk igazán hatékonyan működni.