Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

XXXI. Fejezet

HA és amennyiben azt az ajándékot akkor kapom, amikor együtt vagyunk, biztosan nem fogadtam volna el, de minimum veszekedés lett volna belőle. Ezt megelőzendő küldte akkor, amikor itthon vagyok. Cseles.

Felpróbáltam, természetesen jó a méret. Nagyon tetszik, már alig várom, hogy valahová felvehessem!

Fel kell hívnom Nicot, hogy megköszönjem, a 2. csörgésre felveszi.

-Nem kellett volna megvenned, ez túl nagy ajándék, és semmilyen alkalom nincs. De honnan tudtad a méretet? – ez csak most jutott eszembe.

-Miért, mindenképpen kell valamilyen indok, hogy a barátnőmnek, akit szeretek, adjak valamit? Ugye csak viccelsz? A melltartó méretedet is tudom, ez sem okozott problémát!-nem hiszem el ezt az embert!

-De én akkor sem vagyok hozzászokva az ilyenekhez. Az amerikai utazás, most meg ez...túl sokat költesz rám.

-Ezt most meg sem hallottam! A pénzzel ne foglalkozz, ezt már mondtam. Szokj hozzá az ilyenekhez. Fogadd el, örülj neki, más dolgod nincs, rendben? – úgy hallom, hogy ez egy viszonylag érzékeny pont számára, így az iránta táplált érzéseimre való tekintettel, és hogy megőrizzük a békét, nem firtatom tovább az ügyet.

-Mikor jössz vissza Enstoneból?-kiterveltem valamit.

-Jövő hét szerda délután, legalábbis ez a terv. Miért kérdezed?

-Csak megkérdeztem. – még mindig nem tudok hazudni. Örülök, amikor ezzel kapcsolatban nem kérdezősködik tovább.

-A bemutatóig már nem jössz ugye? Remélem még mindig úgy számolsz, hogy innen indulunk majd, ketten.

-Nem valószínű, már be vannak táblázva a hétvégéim, dolgoznom kell. Igen, persze, ebben semmi sem változott, de addig még van 3 hét.

-Mintha örökkévalóság lenne.-ilyenkor kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy nem maradtam mellette, de ennek még nincs itt az ideje.

A hétvégét, valamint a hétfőt és a keddet is munkával töltöttem szinte egész nap. Még meg kell szoknom ennek a menetét, a lendületét, hogy kialakuljon egy rutin. A futamokon az a jó, hogy mindennek tudjuk az idejét, a sorrendjét, sokkal jobban lehet tervezni, valamint azt már csináltam jó pár évig.

Kedden volt az első napunk, amikor tényleg érdemben együtt dolgoztuk Lucaval. Még van mit csiszolni a munkakapcsolatunkon, és úgy érzem, hogy valamiért feszengne a jelenlétemben. Remélem ez majd az idő múlásával megváltozik. A dolgát egyébként jól végzi, látszik, hogy ért ahhoz, amit csinál.

Végeztem mára mindennel, már éppen szállnék be az autóba, amikor valaki a nevemben szólít.

-Victoria, várj még egy percet! – Luca az, aki szapora léptekkel közeledik felém.

-Kérlek, ne szólíts a teljes nevemen, mert nagyon nem szeretem. Mit tehetek érted?

-Louise mondta, hogy lakást keresel. A nővérem el akarja adni a sajátját, szívesen megmutatom, ha gondolod.-elmondja,hogy a város egyik legjobb részén van, és majdnem dupla akkora, mint amekkorákat én nézegettem.

-Köszönöm,hogy szóltál, de nem hiszem, hogy ez árban nekem megfelelő lenne.

-Nem érdekli a pénz. Ott csalta meg a vőlegénye, szóval csak meg akar szabadulni tőle.

-Ohh, szegénykém, az más. Akkor szívesen megnézem, ha Ő is beleegyezik. Mondjuk jövő héten valamikor, munka után?

-Tökéletes. Utána nem eszünk valamit? Elég sokat fogunk együtt dolgozni, szerintem hasznos lenne kicsit jobban megismernünk egymást.