Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

XXXIX. Fejezet

C H A R L E S

Őszintén, nem akartam ilyen sokáig Maranelloban maradni, mielőtt elutazunk Spaba. De úgy döntöttem, hogy mégis így lesz. Az út kb. másfél óra repülővel, a 10-12 órás utakhoz képest elhanyagolható.

Nem tudom kontrollálni az emlékeimet, hogy mik történtek ott tavaly. 2 olyan embert veszítettem el, akit sosem akartam. Pontosabban Victoriat csak 1 héttel később, de a döntést Spaban hoztam meg vasárnap.

A mai napig látom magam előtt a döbbent arcokat: Mattiaét, Sylviaét, de leginkább Aldoét.

-Ez most csak valami vicc, ugye?

-Sajnálom Aldo, de nem. Képtelen vagyok úgy dolgozni, hogy folyamatosan azon kelljen aggódnom, hogy miattam valami baj történik vele.

-Tudom, nekem van a legkevésbé közöm hozzá, de szerintem elkapkodod a döntést Charles – Sylvia hangja megfontolt, és határozott. Lehet, hogy igaza van, nem tudom.

-Túlságosan belekevered a magánéleteteket a munkába, ez nem helyes, de én is osztom Sylvia véleményét. Ne hamarkodd el ezt az egészet, mert a következmények lehet, hogy nagyon fájók lesznek!

-Mattia, semmi értelme annak, hogy győzködni próbáltok. Már eldöntöttem, nem fogom megváltoztatni. Intézzétek el, amilyen gyorsan csak lehet! Vagy Victoria megy, vagy én! – sóhajtok egyet, mert még van valami, amit meg kell beszélnünk- arra kérlek benneteket, hogy ez maradjon közöttünk!

-Hogy micsoda? Charles, te teljesen megőrültél?! Ez egy agyrém, nem hallgatom ezt tovább! – Vic apja elindul az ajtó felé, de a csapatfőnök visszatartja- Aldo, itt kell maradnod, a lányodról van szó!

-Hát éppen ez az! Olyan dolgot kér tőlem, amire képtelen vagyok! Nézzem végig még 1 hétig, hogy boldogok együtt, miközben tudom, hogy ez csak a látszat? Teljesen elment az eszetek!

-Csak gondolj bele- veszi át a szót Sylvia- szerintem így még mindig kevésbé okozol neki fájdalmat, mintha most rohannál hozzá, és elmondanád neki!

-És ha nem így lesz? Akkor majd örök életére utálni fog, mert ezt elhallgattam előle?

-Victoria okos nő, idővel meg fogja érteni, hogy csak az Ő érdekeit néztük.

Aldo lerogy a székre, és az arcán látom, hogy ebben a pillanatban legszívesebben behúzna nekem egyet. Megérdemelném.

-Rendben, legyen, ahogy akarjátok. De ez az első, és utolsó, hogy ilyesmit kértek tőlem. Remélem felfogjátok, hogy most a lányom érdekeit helyezem hátra, a csapatét pedig előre. Lehet, soha nem bocsájtja meg nekem. Te pedig- felém fordul- jobb, ha már most tudod, hogy úgy, mint férfi, minden tiszteletemet elveszítetted! Örökre!

Sylvia és Mattia telefonja is jelez, mennünk kell a megemlékezésre a beszélgetésnek vége.

-Elkezdem intézni, amit tudok, tájékoztatlak benneteket a fejleményekről. Aldo, majd beszéljünk kettesben is erről, kérlek.

Már az ajtóban állunk, amikor Aldo tesz egy utolsó utáni próbát.

-Biztos vagy ebben, jól meggondoltad? – csak bólintok, többre nem vagyok képes.

Éppen az autó felé tartok, hogy visszatérjek a hotelbe, de rezegni kezd a telefonom. Még köszönni sincs időm, az öcsém azonnal beszélni kezd.

-Láttad a Renault közleményét?

-Mi? Dehogy láttam, miért kellett volna? – nem tudom mi közöm van nekem a franciákhoz?