Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

XXVII/1. Fejezet

N I C O

-Persze, még szép. De nincs baj, ugye?

-Nincs. Csak még tartozom neked ezzel a dologgal: tudod, a megismerkedésünk, ilyenek. Az én szemszögemből.

-Óó, ez izgalmasan hangzik. Szeretem hallgatni, amikor beszélsz, szóval hajrá-mellém helyezkedik, és látom a csillogást a szemében.

2017 Március 22. Ausztrália, Melbourne, Az első találkozás

Most végre kiderül, hogy mit sikerült alkotnunk a téli szünet alatt. Barcelonaban elég biztatóak voltak a számok, de konkrétumot úgyis csak az első európai futam után tudunk majd.

Lehet, hogy túl nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy beleugrottam az ismeretlenbe. De mit kellett volna tennem? Azt mondani, hogy köszi, bocs, de nem, nem írom alá a szerződést. Mindezt annak a csapatnak, akikkel lett 2 alkalommal világbajnok Fernando Alonso.

Carlos jó srác, szerintem jól megleszünk. Amúgy sem szeretem a játszmázásokat meg az egyéb hülyeségeket. Versenyezni vagyunk itt, nem ezekkel foglalkozni.

Amit lehetett tenni a sikeres visszatérés érdekében, azt a Renault megtette. Cyril Abiteboul lett a csapatfőnök, Aldo Costa pedig mérnökigazgató. Minden, ami az autóval kapcsolatos tervezés és változtatás, átalakítás, ötlet, az nála folyik össze. Ha Ő nem tud nekünk egy olyan autót építeni, amivel sikeresek lehetünk, akkor senki. Nem tudom, mivel győzte meg a Renault, hogy váltson a Ferraritól, de minden elismerésem nekik.

Aurelietől, aki a csapat vezető PR managgere tudom, hogy Aldo lánya is nálunk dolgozik majd. Fotós gyakornok lesz, vagy mi. Látásból már ismerem, de még nem volt egymáshoz személyesen szerencsénk. Ilyen vezetéknévvel érvényesülni az F1-ben...bátor.

-Gyere Nico, idő van. – Will a sajtósom az egyetlen ember, aki nem ismeretlen számomra. Már a Force Indianál is együtt dolgoztunk, és hoztam magammal. Igaz, voltak összetűzéseink, de mindig megoldottunk, és kellett egy biztos pont ebben a helyzetben.

Lefelé tartunk a lépcsőn, amikor találkozik a pillantásunk. Victoria Costa, hát itt van. Úgy emlékeztem, hogy az arca sokkal kislányosabb. Úgy néz rám, mintha szellemet látna, de amikor közelebb érek hozzá, a szemében nem ijedtség van, hanem inkább...meglepődöttség?

-Tényleg ezt gondoltad, hogy meglepődtem?

-Miért, nem így volt?-nem felejtettem ám el amit mondott, amikor a saját szemszögéről beszéltünk.

-Nem teljesen. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit gondoltam.

-Szerelem első látásra. - nevetve a fejét rázza, de a szeme és az arca nem hazudik. Nekem van igazam.

-Ennyire ne legyél öntelt. Tudod, hogy ez nálam nem megy olyan könnyen.

Már hogyne tudnám. Talán az egyetlen dolog, amit megváltoztatnék benne, az hogy ne legyen ennyire mindenben biztonsági játékos, és merjen több kockázatot vállalni, legyen bevállalósabb. Bár, ha jobban belegondolok...ha pár hónap után lerohant volna, (amit nagy örömmel fogadtam volna), akkor most lehet nem itt tartanánk.

-Mikor volt az első alkalom, amikor azt gondoltad, hogy, itt lehet ez nem csak sima barátság, vagy munkakapcsolat?

-Neked mikor?- kíváncsi vagyok mit válaszol, ki meri-e mondani az igazat.