Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

XIV. Fejezet

-Nico?

Nem hiszem el, hogy most ez történik. Ha Martin nem állt volna a mögém, és nem fogja meg 2 oldalról a vállam, nem garantálom, hogy nem esem össze.

-B*sszameg! Úgy lógok itt, mint egy tehén! Szedjetek ki, ég, ég az autó!

Rendben van!!! Senkinek nem kívánom azt a 30 másodpercet, amit az előbb átéltem.

-Már mennek, bent van a biztonsági autó, tarts ki Nico!

Érdekes, hogy veszélyhelyzetben az ember mennyire átértékeli az idő múlását. Én, amikor megláttam az autóját, hiába nem mutatták, éreztem, hogy Ő az. Temérdek infó, emlék, lehetséges következmény suhant át az agyamon, irgalmatlan gyorsasággal.

Szinte láttam magam előtt, ahogy eszméletlenül szedik ki az autóból, viszi el a mentő, mi rohanunk utána, a kórház, és ki tudja még mi. Természetesen a legrosszabb forgatókönyvet is számba vettem, de erről nem akarok beszélni.

Martin megszorítja a vállam, és nagyon hálás vagyok neki az apró gesztusért. Mivel kb Ő van a legközvetlenebb kapcsolatban a némettel, mi is egyre közelebb kerültünk egymáshoz, barátilag természetesen.

Végre elkezdik az oltást, megjelenik körülötte legalább 10 pályabíró, plusz 4 fő az orvosi stáb. Lassan megmozdítják oldalról, hogy visszabillentsék a feje tetejéről. Hálát adok az égnek a glória miatt, biztos vagyok benne, hogy most is sokat segített.

Most került vissza a normál pozíciójába az autó, nem mondom, hogy hogyan néz ki. Mindenhol törések, és sérülések, a poroltó folyadéka szinte beteríti az egész pilótafülkét.

Nico felteszi a kezét, majd lassan kikászálódik az autóból. Én veszek pár mély levegőt, és megpróbálom türtőztetni magam, hogy ne vegye át a sírás a szerepet. Saját lábán, segítség nélkül száll be az orvosi autóba. Alig hiszem el, hogy komolyabb sérülés nélkül megúszta.

Most játsszák vissza először a balesetet. Grosjean (ki más) bal első kerekével ért össze Nico jobb hátsója. Egy teljes fordulat, majd egy fél, végül pedig a gumifal.

Egy ilyen baleset után természetesen első útja minden pilótának az orvosi szobába vezet. Normál esetben, ha kiestek a versenyből, és tudnak, akkor a saját lábukon térnek vissza a boxba. Ilyenkor eléjük kell mennünk, hogy a riporterek ne zaklassák őket. Most nem tudom mi lesz, ilyenben még nem volt részem.

Martinra nézek, majd a felhallgatójára mutatok. Érti a jelzésem, azonnal a fülére rakja, hogy hallja, amit mondok. Úgy állítom be a csatornát, hogy Aurelie-t érjem el, ilyenkor Ő van kapcsolatban a pályán dolgozókkal.

Már éppen nyomnám meg a gombot, amikor meghallom a hangját.

-Victoria, Martin, induljatok el Nico elé. Először a vizsgálat, majd ide vissza, és csak utána az interjú. Északi 1-es kapu-éppen az ilyenek, és az esetleges vészhelyzet miatt itt is megvannak a menekülő utak, minden kijáratnak van külön megnevezése.

Fejhallgató le, pókerarc fel, és már úton is vagyunk. Biztos, hogy lesz ott kamera, nem akarom, hogy meglássák, hogy pirosak a szemeim. Bár, őszintén, egy cseppet sem érdekel.

Hamar odaértünk, eléggé szedtük a lábunkat érthető okokból. Helyet foglalunk a váróban, az orvos éppen akkor jön ki a vizsgálóból. Mindketten azonnal felpattanunk.

-Ugye jól van?-próbálok normális hangnemet megütni.

-Igen, az előzetes vizsgálatok alapján nincs komolyabb sérülése.-miért másfajta van?-Pár perc türelmet kérek, máris visszajövök.