Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

VIII. Fejezet

N I C O

Ha nem ismerném Victoriát, akkor nehezen hinném el, hogy igazak azok a képek, amiket látok. Tegnap valami F1-es fesztiválon voltak Los Angelesben. Arról volt szó, hogy Vic és az új gyakornoka csak fotózni mennek. Hát, k*rvára nem így történt. Vagyis nem teljesen.

Minden tele van az ott készült fotókkal és videókkal, csak a szokásos. Ami érdekesebb, hogy megtaláltam azokat a felvételeket, amin Vic és Daniel ülnek egy étteremben, és láthatóan nagyon jól szórakoznak. Persze, ez Dan társaságában nem meglepő, és nem is a mosolygásról van szó. Engem leginkább a visszamosolygás része érdekel.

Nem arról van szó, hogy nem bíznék meg Victoria-ban. Tudom, és érzem, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak. Egyszerűen féltékeny vagyok. Azt akarom, hogy velem legyen, mint a barátnőm, utána már úgy vacsorázgat bárkivel, ahogy akar. Mert már hozzám tartozik. Az érzelmi állapota szerintem még nem az igazi, ezért idegesít ennyire ez az egész.

Pedig már a célegyenesben voltunk. Próbálok türelmes lenni, de egyre nehezebb. Az utolsó futamig adtam neki időt. Ha addig nem dönt, akkor tenni fogok róla, hogy megtörténjen az, aminek meg kell, hogy történjen.

Csütörtökön reggel, amikor kiérek a pályára, Ő már ott van. Aurelie-vel, és egy ismeretlen fiatal lánnyal beszélget. Tudom, hogy minden apró változást észrevesz a kettőnk kapcsolatában, ezért úgy döntök, hogy ameddig nem kapok magyarázatot a tegnapi eseményekre, addig játszunk egy kicsit, aztán meglátjuk mi lesz. Lehet, hogy nagyon csúnyán pofára esem, de egy próbát megér.

Amikorra odaérek, már csak ketten maradtak.

-Sziasztok!

-Szia Nico!-Vic rám mosolyog, mint mindig. Amikor találkozik a tekintetünk, azonnal feltűnik neki, hogy valami nem az igazi. – Serena-t még nem ismered. Ő lesz Aurelie és az én gyakornokom a hátralévő versenyeken.

-Serena Ricci, örülök, hogy találkoztunk, Vic már sokat mesélt rólad!-nem tudom, hogy ez most egy begyakorolt sablonszöveg, vagy tényleg így gondolja.

-Nio Hulkenberg, bár ezt már gondolom tudod!

-Persze, persze! Bocsánat, de nekem mennem kell, majd még találkozunk!-már ott sincs, mi pedig kettesben maradunk Vic-el.

-Na mi van, nem bírod a munkát? Lett egy oldalbordád a következő futamokra?

-Neked mi bajod van? – nem érti, hogy hol a hiba. Valahol sajnálom, hogy ezt csinálom vele, de...

-Semmi, mi lenne? Jól érezted magad tegnap este Daniellel?-azonnal megváltozik az arca, most már tudja.

-Ez meg hogy jön ide? Dolgozni voltam kint, ahogy Daniel is, nem értem mire célzol.

-Tényleg? A közös vacsora is része volt a munkának, vagy az a ráadás?-lehet, ezt nem itt kellene megbeszélnünk.

-Na ne nevettess a hülyeségeiddel korán reggel! Végeztünk, kajáltunk egyet, és ennyi. Nem tudom ebben mi olyan nagy cucc!-kezdünk egyre hangosabbak lenni, fel kellene mennünk.

-Menjünk fel a pihenőbe, ott mindent megbeszélünk!

-Nincs mit megbeszélnünk, és 20 perc van az első interjúdig, nem pazaroljuk a hülyeségeidre az időt!-elég ritkán hallottam eddig így beszélni. Ez is egy jele annak, hogy számára ez egy komoly dolog. Hozzáteszem, nekem is.

-Jó, legyen, ahogy akarod. 15 perc múlva itt találkozunk!- azonnal elindulok az emeletre, szegény Victoria-t otthagyom a motorhome kellős közepén leforrázva.