Stay Close - Nico Hulkenberg & Charles Leclerc Fanciction (Befejezett)

XXV. Fejezet

Nagyon szerettem volna még vele maradni, de sajnos erre most nincs lehetőségem, és az elkövetkezendő 2 hétben nem is lesz.

Az ünnepeket ugyanis Bali szigetén fogom tölteni a szüleimmel és Lucieval. Amióta megszületett, nem voltunk ilyen nagy családi nyaraláson, nyáron abszolút nincs rá lehetőség, hiszen hiába van az F1-ben szünet, Anyáéknak az a fő szezon. Amikor májusban felmerült ennek az ötlete, akkor még opcióként benne hagytuk a foglalásban a +1 fő lehetőségét. Szeptember elején kellett véglegesíteni, mondanom sem kell, akkor éppen senki nem volt az életemben, akiről azt gondoltam volna, hogy esetleg velünk tarthat. Camillenek felajánlottam, hogy tartson velünk, de neki más tervei voltak.

Nicoval már régebben megosztottam a tényt, miszerint nem fogunk sem együtt karácsonyozni, sem együtt szilveszterezni. Leplezetlen csalódottsággal fogadta.

20 perc múlva jön értem a taxi és visz ki a reptérre. Addig azonban még hátravan egy fontos feladat.

Ugyan erről nem beszéltünk, de én természetesnek vettem, hogy veszek Niconak valamit karácsonyi ajándékként. Elég sokat törtem a fejem rajta, hogy mi is legyen ez. Szerettem volna egy olyan valamit adni neki, ami egyedi és különleges, illik hozzá, de tudja is használni, nem egy századik valami lesz otthon a polcán.

Amikor a mostani ruhámat vettük Anyával, adott nekem egy zseniális ötletet. Mint a férfiak nagy többségének, neki is van egy kisebb óra gyűjteménye, amit a futamokon kívül hord. A választásom végül egy teljesen fekete Police márkájúra esett, amibe belegravíroztattam a brazil futam dátumát és a monogramját.

-Már készen is vagy?

-Igen, tudod, hogy utálok késni. Viszont mielőtt elindulnék, szeretnék adni neked valamit! – gyorsan előhalászom a kis dobozt a bőröndöm legaljáról, majd felé nyújtom-előre is Boldog Karácsonyt!

-Ez tényleg az enyém?-elveszi a dobozt, majd forgatni kezdi, és végül a füléhez emeli. – nem ketyeg, talán nem bomba-amikor zavarban van, akkor mindig próbálja elpoénkodni a dolgokat.

-Dehogy bomba, miket beszélsz, inkább bontsd ki!

Mindenféle finomkodás nélkül tépi le róla a csomagolópapírt, amivel megjegyezném, hogy legalább fél órát szenvedtem. Amikor meglátja a dobozt, féloldalasan rám mosolyog.

-Eddig tetszik-leemeli a tetejét, és most látja csak meg, hogy mi az igazi ajándék. – Vic...ezt...ezt nem kellett volna. Nem is tudom, mit mondjak.

-Fordítsd meg!

Azt teszi, amit mondok, és miután beazonosítja a feliratokat, szorosan magához ölel.

-Köszönöm szépen! Ennél személyesebbet ki sem tudtál volna találni. Tetszik, nagyon tetszik, a dátum a legjobban. De miért kaptam?

-Azért, mert szere-majdnem kimondtam, amit gondolok, miszerint azért mert szeretlek, de még időben kapcsoltam-szerettem volna, ha lesz arról a hétvégéről egy olyan emléked is, ami tényleg egyedi és a tiéd.

-Telitalálat-a túl hosszúra nyúlt csókot végül a telefonom szakítja meg, hamarabb jött a taxi.

Természetesen a hotel bejáratáig kísér. Említettem már, hogy utálok búcsúzkodni?

-Alig hiszem el, hogy 2 hétig nem fogunk találkozni. Ha visszajössz, a dupláját kell nálam lenned, ezt remélem tudod!

-Erre majd még visszatérünk. Nagyon vigyázz magadra, rendben! Ha végeztél a szüleidnél, mindenképpen hívj fel, oké?-a karácsonyt a testvérénél fogja tölteni, valószínű, hogy a szilvesztert is. Tervben van egy szülői látogatás is, de ez még nem biztos.