Főcímlapon

15

A városnak ez a része volt az egyetlen, ahol az ember úgy érezte, tényleg valami városkában van. A gazdagabbik réteg lakott itt, így gondolom nem lepek meg senkit a ténnyel, hogy villákkal volt tele a környék. Kissé azt a hatást keltette, mintha azon versengenének a szomszédok, hogy kinek sikerül csicsásabb díszítést beszereznie.

Erik kiszállt a kocsiból, majd nyújtózkodni kezdett, egyértelmű jelét adva, hogy nem fogja kinyitni nekem az ajtót, mint egy úriember. Amint becsuktam a kocsija ajtaját, már kattant is a zár.

Legalább arra vigyáz, ha már rám nem igazán. -gondoltam.

A ház, ahová éppen tartottunk, a ház, amiben a bulit került megrendezésre, eltéveszthetetlen jeleket árasztott magából. Hangos zene, villódzó fények és a ház körül lézengő részegek. Habár még csak hat óra volt, azt a következtetést vontam le, hogy itt bizony minden huszadik ember lehet csak józan.
Belépve a helyzet csak fokozódott. Mikor az általam házigazdának vélt személy, aki a lépcsőn állt, mikrofonnal a kezében, meglátta a partneremet, akkora vigyor terült szét az arcán, hogy akár Joker is megirigyelhette volna.

- Emberek! -kiáltott bele a mikrofonba.- Megjött Erik a partiarc! És hozott magával egy csinos lányvendéget is!

Erre a kijelentésre többen rám kapták a tekintetüket, de senkié sem volt gonosz, vagy irigykedő. Sőt! Amint lecsekkoltak, mindenki elkezdett húúú-zni, mintha valami szerelmespár lennénk. Mivel Eriknek ez láthatóan sértette az egoját, egyből lehűtött mindenkit.

- Nyugi van! Szabadúszó! -kiáltott, mire a tömeg éljenezni kezdett. Főleg a pasik. Undi.

Én, mivel szabadúszónak lettem titulálva, úgy döntöttem szabadon úszom Erik után a konyhába, ahol reményeim szerint feltehetek neki még pár kérdést. Úgy voltam vele, hogy nem erőltetem tovább a dolgokat, mint kellene. Majd valahogy kiegészítem az interjút.
A konyhába érve alig tudtam becsukva tartani a számat csodálatomban. A konyha ugyanis akkora volt, mint a szobám! De lehet, hogy még annál is nagyobb. 
A filmekből jól ismert piros poharak az asztaltól kezdve a sütőig mindenhol megtalálhatóak voltak, de a piákat sem kellett félteni. Mindenfelé teli, vagy csak félig üres üvegek álltak, meg egy nagy söröshordó. Erik láthatóan otthon érezte itt magát, mert pontosan tudta, honnan vegyen elő tiszta poharat és töltsön magának egyszerűen csak kólát. Úgy döntöttem, most, mikor iszik és végre hallgat, felteszek neki egy kérdést. Most vagy soha.

- Voltál már együtt pasival? -böktem ki minden előjel nélkül a legelső kérdést, amit el tudtam olvasni, de mire a végére értem már meg is bántam a dolgot.

Meglepetésében vagy döbbenetében, talán mindegy is, nem csak kiköpte a kólát, de az orrán is jött bőségesen. Szerencsére én nem előtt álltam, hanem inkább mellette, így engem a nyál-kóla-takony kombo nem érintett. Azt azonban tudtam, hogy a kóla, ha az ember orrán jön ki, nagyon fájdalmas, így szalvétáért nyúltam és átnyújtottam neki egy adagot, hogy fájdalmaiban is, de ne nekem kelljen megtörölnöm a képét. Miután köhögött párat, nagy szemekkel nézett rám.

- Mi van? -kérdezte két köhögés között.

- Bocs. -vakartam meg a tarkóm.- Csak ez volt az első kérdés, ami le volt írva.

Úgy bámult rám, mint aki nem tudja, milyen veszélyes faj utolsó egyedével néz szembe. De láthatóan elég gyorsan sikerült túllépnie a sokkon.

- Nem voltam. -mondta, habár elfordult és szinte biztosra vettem, hogy elpirult. Nem szégyenében, inkább amiatt, mert zavarba hozta a kérdés, amit persze sosem vallott volna be.

- Mi a nagy álmod? -ütöttem a vasat, amíg lehetett.

- Hogy ennek az interjúnak vége legyen. -mondta gonosz vigyorral az arcán, mire rájöttem, hogy itt bizony be kell keményítenem, mert ez az alak semmibe vesz.