Főcímlapon

26(Erik)

- Egy hét szobafogság? -pattantam fel idegesen a nappalinkban lévő bőrkanapéról.

Reggel, mikor felkeltem furcsán nagy csend volt az emeleten. Meg a földszinten. Szóval felöltöztem, lementem és majdnem seggre estem meglepetésemben.
Györgye Róbert állt a konyhánkban. Teljes életnagyságban. Méghozzá igen mérgesen.
Kiderült, hogy tudomást szerzett a bulin történt incidensről, a valódi verzióról, nem pedig a Hanna által elterjesztett álhírről, ami mellesleg nagyon szép húzás volt, így idejött, hogy letoljon.
Az egy órás szentbeszéd után pedig, amit anyáék és az öcsém jelenlétében kellett lefolytatnia, velem és apával áttelepült a nappaliba, hogy a tárgyalást is eljátszhassuk. Elég hosszú ideig tűrtem minden büntetést és szabályt, de mikor ezt meghallottam kifogytam a béketűrésből.

- Egy hét szobafogság. -bólintott somolyogva az ügyvédem.- Ráadásul olyan fajta, amikor nap közben sem mész sehova.

- De hiszen a héten lesz a körzeti meccs! -fordultam tehetetlenségemben apa felé. Már elmúltam 21, de sajnos a szüleimmel és az ügyvédemmel szemben még mindig kiskorúnak számítottam.

- Sajnálom fiam, de nem csak belelöktél egy lányt abba a medencébe, aki nem mellesleg újságíró is, de arra is fittyet hánytál, amikor szóltunk, hogy tartsd tőle magad távol.

- De MIÉRT? -emeltem ki az utolsó szót értetlenül.- Ha legalább elmondanátok...

- Nem lehet. -vágott közbe kegyetlenül Györgye.- Azonban ez jelenleg teljességgel mellékes. A lényeg, hogy ne mozdulj ki a házból. Páran azt a fülest kapták a pletykamagazinoknál, hogy Közép-Európába jöttél, mert honvágyad volt. Ebből pedig könnyű kikövetkeztetni, hogy hol vagy. Tehát pár riporter múlt héten idejött, hogy megkeressen, de még péntek délelőtt vissza kell utazniuk az Egyesült Államokba, mert most ott vannak a botrányok kirobbanófélben.

- Szóval csak ezt a hetet bírd ki! -sóhajtott apa, akinek már nagyon elege volt az ilyen tárgyalásainkból, mikor mindenki egy véleményen van, csak én ellenkezem.- A meccsen már játszhatsz is!

Valami többről volt szó. Éreztem. Kizárt dolog, hogy pár aprócska hír miatt kapták volna fel ennyire a vizet. 

- Két feltételem van. -emeltem fél két ujjamat, mire apa még egyet sóhajtott, Györgye azonban ravaszul csillogó szemekkel meredt rám.

- Halljuk!

- Egy: áruljátok el a házifogságom valódi okát. -néztem rájuk várakozásteljesen.- Kettő: meg kell engedjétek, hogy áthívjak egyetlen egy embert. Bármelyik nap. Bármikor.

- Rendben. -felelt egy kis gondolkodási idő  után Györgye, majd egy újságot húzott elő a zakója belső zsebéből és lezseren a dohányzóasztalra dobta.- Emiatt kell itthon maradnod.

"Mi történt Hannah Moserrel? Mi történt Eric Black-kel? Vagy inkább mi történt KÖZTÜK?" -olvastam el a főcímet.

- Hannah Moser? -vontam fel a fél szemöldökömet.- Nem ő az a csaj, aki egyik napról a másikra lelépett az anyjával? Nagy botrány volt.

- Ő Sebastian Moser lánya. -világosított fel legnagyobb meglepetésemre apa.

- Mármint a Basszusgitáros-Rock-Isten Sebastian Moser? -ugrott még magasabbra a szemöldököm.- Nekem ehhez mi közöm? Moserrel csak egyszer találkoztam, a lányával meg sosem.

- Mindenki más pedig úgy hiszi, hogy együtt vagytok. Sőt! -emelte fel az ujját Györgye.- Mivel Moser felesége magyar gyökerekkel rendelkezik, mindenki számára teljesen egyértelmű, hogy ide jöttek a lányával. A tény pedig, hogy te is ide jöhettél haza azt eredményezi, hogy ti ketten szerelmesek vagytok és elszöktetek a világ elől, hogy boldogan élhessetek és így tovább. Az pedig csak még tetézi a dolgot, hogy nagyon sok botrány volt Hannah és az apja közt. 

- Szóval itt fognak először keresni. -gondolkodtam el.- Moserék viszont nincsenek itt. 

- Nem tudhatjuk. -vont vállat az ügyvédem, majd kiegyenesedve megállt és lenézett rám, pont ahogyan indulás előtt is szokott.- Maradj itthon! Ha pedig egy botrány is lesz, akkor szépen jössz haza! Azt ott is tudod csinálni.

Aztán elment. Utána apa, anya, Félix, végül pedig már csak én maradtam. A csend úgy telepedett rám, mint egy hatalmas takaró, ami lassan fojtogatóvá kezdett válni.
Szóval felmentem a szobámba és elővettem a gitáromat. Annak ellenére, hogy éveken keresztül ez volt az egyetlen dolog, ami le tudott nyugtatni, most ez sem segített. Tehetetlenül feküdtem hát az ágyamon és hallgattam. Végül, minden próbálkozásom ellenére elnyomott az álom.
Arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Nyögve felkeltem és anélkül vettem fel a telefont, hogy megnéztem volna, mennyi az idő.

"Ismeretlen szám" -állt a képernyőn. Gyanakodva vettem fel.

- Igen? -kérdeztem próbálva minél hivatalosabb hangot megütni.

- Csak nem kaptál szobafogságot? -érdeklődött Alex, mire meglepetten tartottam el a telefont a fülemtől. Tényleg ismeretlen számot írt ki.

- Csak nem kobozták el a telefonod? -kérdeztem vissza vigyorogva.

- De. -válaszolt nagy vidáman.- Edzés közben nem tudtalak reggel felkelteni, ezért az edző elkobozta a telefonomat azzal, hogy: Minek neked ez, ha még a saját kapitányodat sem tudod vele elérni? Most miattad nincs telefonom.

- Akkor miről hívsz? -nevettem.- Csak nem vezetékesről?

- Pontosan. Közben meg lányosan tekergetem a vezetékeket. -mondta halál komoly hangon, de nem tudtam rákérdezni, mert már folytatta is a szóáradatot.- Amúgy a kis csajod keresett.

- Hanna? -kérdeztem kissé hevesebben, mint terveztem. Egy kisebb energiahullám cikázott végig rajtam a lány nevére. Megráztam a fejem és próbáltam megzabolázni a hangomat is.- Nem mondta miért?

- Jaja. -magam előtt láttam, ahogyan vigyorogva bólogat a lökött haverom.- Meg is kértem, hogy szóljon már neked, hogy húzd be a segged az edzésekre, mert a héten kerületi. Ha ezt a meccset nem nyerjük meg nem lesz elég pontunk az országosra, a nemzetközire meg aztán végképp nem.

- És ezt te így egymagad levezetted? -döbbentem meg. Alex nem volt hülye. Valójában ő volt talán a legokosabb az évfolyamunkon, de nem hittem volna, hogy ennyire ért a meccsek pontozásához.

- A csajod volt. -mondta büszkén, mintha magáról beszélne.- Úgy vezette le nekem az egészet, mintha semmiség lenne! Te tudtad, hogy ekkora focirajongó?

- Nem. -válaszoltam elgondolkodva. De ezen már el lehet indulni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elköszöntem Alextől és már tárcsáztam is a következő számot. Pár kicsöngés után fel is vette.

- Mit akarsz? -szólt bele a telefonba egy hihetetlenül goromba hang. Szinte láttam magam előtt az arcát.

- Helló szépségem! -vigyorodtam el.- Ráérsz?

- Az attól függ. -kerülte ki sóhajtva a kérdésemet.- Mit akarsz?

- Gyere el velem valahová!

- Bocs, de nem vagy az esetem. -láttam magam előtt, ahogyan a szemeit forgatja.

- Küldöm a címet. -mondtam, aztán letettem, mielőtt bármit is válaszolhatott volna.

Egy embert áthívhatok. Én pedig úgy döntöttem, hogy áthívom az egyetlen embert, akit nem kéne. De most mit tehetnék?
Ki kell kérdeznem őt.