Főcímlapon

8

- Szóóval.....-kezdte mellőlem egy hang, mire felkaptam a fejem és realizáltam, hogy ez tényleg megtörténik, nem csak vicc. Egy olyan ember mellé lettem kényszerítve, aki először pofán csapott egy ajtóval, majd megbánást nem tanúsítva hagyta, hogy azt higgyem malac orrom lett. És most beszélgetni akart. Mert különben Nagyi újra megvágja egy olyan vajas zsemlével, mint ami most az ölében pihent.- Hány éves vagy?

- Egy: ilyet nem kérdezünk egy hölgytől. Kettő: Miért válaszoljak? -vontam fel félig a szemöldököm.- Ha nem teszem, akkor Nagyi tovább dobál téged.

- Meg téged. -mutatott rá a szomorú igazságra.- Ne hidd, hogy csak én vagyok célpont!

- 21. -sóhajtottam belenyugodva a sorsomba.- És te?

- Ugyanannyi.

- Van valami hobbid? -kérdeztem, immár tehetetlenségemben félig felé fordulva.- Vagy csak az, hogy embereket vágsz pofon ajtóval?

- Ha. Ha. -forgatta meg a szemeit.- Nagyon vicces vagy.

- Nem te vagy az első, aki ezt mondja. -pattant le rólam a védjegyemmé vált megjegyzés.- Szóval van hobbid, vagy kezdjelek el sajnálni?

- A zene. -válaszolt végre.- És te? Tudsz valamilyen hangszeren játszani?

- Aham. -meredtem ki újra az üvegen.- Zongoráztam.

- Tam? -tette fel az egyetlen kérdést, amire nem szívesen válaszoltam volna egy idegennek.- Már nem játszol?

- Nincs zongoránk, szóval csak akkor, ha találok egyet. -hadartam, rövidre zárva a témát. Majd félig felvont szemöldökkel néztem újra rá.- De te? Milyen válasz az, hogy zene?

- Kerek. -vágta rá, majd mosolyogva folytatta.- Azon belül meg.....sok minden. De főleg az éneklés.

- Kórusban? -képzeltem el, ahogyan egy papi reverendában álldogál a többi papnövendék fiúcska közt. Hülyeségem valószínűleg az arcomra is kiülhetett, mert egyből magyarázkodni kezdett.

- Dehogy! -rázta meg a fejét.- Szólóban, vagy gitárral.

- Szóval valami popsztár vagy? -löktem meg játékosan a vállát, mire lefagyott. Erre ledöbbenve meredtem rá.- Na ne!

- Jesszus, dehogy! -vigyorodott el, újra feloldódva, mire rávágtam a karjára.

- De szemét vagy! Pedig már épp kezdtelek elviselni!

- Megtisztel, asszonyom! -hajolt meg kuncogva, amennyire az ülés engedte.

- Asszonyom a fenét! -kezdtem ütlegelni a sapkámmal, mire nevetve próbált védekezni a kezével.

- Jesszusom, meg akar ölni! Juli néni! -kiáltott nevetve, mire a Nagyi hátrafordult. Amint realizálta, hogy egy sapkánál nagyobb veszély nem leselkedik az unoka-unokaöccsére, visszafordult, mint aki semmit sem vett észre.- Árulás!

És ekkor oldódtunk fel igazából. Mikor végre megállapítottam, hogy elég kócos ahhoz, hogy elviselhetően megkínzottnak tűnjön, nevetve dőltem hátra, majd vigyorogva ránéztem.

- Tehát, popsztár-úr, a következő kérdésem: kutyás vagy macskás vagy?

Mosolyogva nézett vissza rám.

*****

Mikor megpillantottam a parkolót, nyújtózkodni kezdtem, mert az úton egészen elgémberedtem a beszélgetés közben. Azonban ez nem volt valami jó ötlet.
Ugyanis, amint kinyújtottam a karom, sikeresen fejbe is vágtam Ervint. Aztán aggódva hajoltam közelebb, hogy megnézzem mennyire erősre sikeredett ez a véletlen pofon. Erre a busz, nagyot dobbanva parkolt le, mire persze sikerült lefejelnem.