Főcímlapon

25

Előre is elnézést kérek azoktól, akik értenek a focihoz! Ha túl fájdalmas, akkor a csillagozás alatti részt pörgessétek csak át nyugodtan!

______________________________________

- Helló együgyűek! -csapott egy vonalzóval az asztalra Dominika. 

Hétfő volt, egy új hónap kezdete, egy új újság megírásának kötelessége. A főszerkesztőnk pedig majd kicsattant az örömtől, hogy az egészet, beleszólás nélkül rakhatja össze. A jegyzetfüzetéből ítélve pedig már össze is állította az egészet.
Én bágyadtan feküdtem a padomnál és néztem fel a majd kicsattanó főszerkesztőnkre, akinek a mosolya beragyogta a termet. Bevallom, elég furcsa volt. Valahol az elmém hátuljában egy kis hang derengett, ahogyan azt sugallja, hogy nem csak ez okoz neki örömet, de annyira korán volt, hogy örültem, hogy az agyam nem folyik ki a fülemen.

- Muszáj minket mindig leszólnod? -hallottam meg mögülem az ásítozó Somát.- Ráadásul ilyen korán?!

- Muszáj. -bólintott gonoszan vigyorogva.- A lekicsinylő megszólítás remek hatással van az alkalmazottak hatékonyságára. Minél jobb neveket ad az ember a beosztottaknak, annál jobban igyekeznek lerázni magukról a nevet, méghozzá a jobbnál-jobb cikkekkel!

A rögtönzött kiselőadás láthatóan csak Somát ébresztette fel. Mi többiek inkább csak még jobban elterültünk a padokon, próbálva nem elaludni. Talán Somán kívül egyedül az arany trió volt az, akik ébren voltak, de őket egyáltalán nem érdekelte Dominika. Teljesen belemerültek valamibe. Valószínűleg a főszerkesztő már kiosztotta nekik a feladatukat, aminek kifejezetten örültek.

- Szóval valójában nem is tartasz földönkívülinek? -kérdezte vigyorogva a barátom. Habár már nem veszekedtek annyit, főleg nem mikor sulin kívül voltunk, a szerkesztőség továbbra is háborús övezetnek számított.

- Nem. -mondta halál komolyan a főszerkesztőnk, mire meglepetten kapta fel mindenki a fejét.- Gondolkodtam a dolgon és valóban hatásosabb lesz, ha ezentúl Frodónak hívlak.

- Láttad egyáltalán a filmet,  Sauron? -kérdezett vissza elhúzott szájjal Soma. Illetve Frodó.

- Erre ügyvéd jelenléte nélkül nem vagyok köteles válaszolni. Hobbit. -csak egy oldalpillantást vetett Somára, de már a jegyzetfüzetében kutatva kezdte is osztogatni a feladatokat.- Arany trió tudja a dolgát, a bal sarokban ülő trollé lesz a divathét a folyosón, jobb sarokban gubbasztó csoporté az étrend-trend, Frodó fotóz, Hannaé pedig sportrovat, azon belül is a pénteki körzeti. Oszolj!

És már el is tűnt. Ez lehetett a szuperképessége, mert két szempillantás alatt le is tudott tűnni és fel is tudott bukkanni akárhol.
A szerkesztőség egy pillanat alatt eltűnt, így pedig már csak én, Kitti és Soma ültünk az üres teremben, amit csak mi szoktunk használni.

- Mizujs van? -huppant le mellém Kitti.

- Gáz. Az van. -feleltem álmosan.- Ma reggel még nem láttam Eriket, de feltehetően nemsokára megtalál és akkor nem kerülhetem majd el.

- Arról tudunk. -bólintott Soma.- De mi van anyuddal?

- Én sem igazán tudom. -húztam el a számat, ahogyan felkeltem a padról.- Furcsán viselkedik. Én meg nem tudom mit tegyek.

- Kérd meg Eriket, hogy segítsen. -vont vállat barátnőm, mintha mi sem lenne egyszerűbb.- Végül is mit tehet? Újabb szívességet kér cserébe? Esetleg meghosszabbítja a mostanit?

- Egyik sem hangzik túl jól. -ásított Soma.- De Kittinek igaza van. Kérd meg, hogy segítsen.

- Közben pedig ismerd ki! -csillant fel az említett szeme.- Hiszen az ismert ellenfelet könnyebb legyőzni, mint az ismeretlent.