Főcímlapon

Prológus

- Jó reggelt gyíkok! -csapott egy vonalzóval az asztalra Dominika, az egyetemi újság főszerkesztője, ezzel sikeresen felkeltve a még alvó tanulók figyelmét. Köztük az enyémet is.

- Reggel? -kérdezte méltatlankodva Soma.- Hajnali ötkor? Te normális vagy?

- Nem. Én nem vagyok normális, különleges vagyok, köszönöm kérdésed Semmirekellő Soma. -vágta rá azonnal ijesztő diktátorunk.- És ha nincs több ilyen elmés kérdés, elmondanám, hogy miért vagyunk ma itt ilyen istentelenül lehetetlen időpontban. Szóval....ebben a hónapban egy rendkívüli számmal rukkolunk majd elő. Ugyanis az igazgatóság engedélyezte, hogy ezentúl, ha most nagyobb példányszámban tudunk majd eladni, akkor nem kell tovább tudományos cikkekről és nagypapáknak való sakkról írnunk.

- És mégis mit takar ez a rendkívüli jelző? -tettem fel a kezemet.

- A tanulók szavaztak arról, mit szeretnének olvasni, már persze amelyikük tud. Örülök, hogy legalább egy ember figyel. -morogta.- A neten ez a szavazás már lefolyt és....

- Mi? Mikor? Hol? -értetlenkedett újra Soma.

- A múlt héten, olyan oldalakon, amiket úgy hívunk: közösségi média. -nézett rá lesajnálóan.- Tudod, olyan oldalak, amiken te nem lógsz, mivel olyasmiről van ott szó, ami az EMBEREKET érdekli, nem pedig olyasmiről, ami az ufókat. -oltotta le egyből, amit egy kisebb kuncogáshullám követett.- Visszatérve a lényegre, a nyertes témák ezek: "Étkezés, avagy mit eszünk igazából a menzán" , "Szépségápolási trükkök", "Aktuális mozi", "Popsztárok/ Celebek és pletykák"....meg még pár hülyeség, aztán kötelező beletennünk a nyelvi versenyt, mert országos elsők lettünk és van a fő téma, amit már ki is osztottam.

- Mikor? -kérdezte mindenki értetlenül. Dominika igen jó szokása volt, hogy mindent elintéz magában, majd véletlenszerűen ránk zúdítja ezeket. 

- Most. -nyomott a kezembe egy lapot.- Sajnálom Hanna, de ez az, amire leginkább kíváncsi a nép, szóval nem bízhatom ezekre az antiszocokra.

Kíváncsian fordítottam meg a lapot.

"Domokos Erik"

- He? -bukott ki belőlem.- Akarom mondani.....ennyi? A csapatkapitányok legbunkóbbikának neve? Én ezzel mégis mit kezdjek?

- Írj róla!  Ez volt a legnépszerűbb téma a neten. Mellesleg hozzá van tűzve egy kérdőív, hogy mire is kíváncsiak a hallgatók. -látva teljes lefagyásomat, nem pazarolta rám az idejét tovább.- Mivel ez is kész.....OSZOLJ!

Amint kimondta az általunk régóta áhított varázsszót, már ott sem volt. Csak egy vonalzó maradt utána. A többieknek sem kellett több, mindannyian nagy nyögések közepette tápászkodtak fel és kezdték el vonszolni magukat az első előadásukra. Én azonban csak ültem ott, mint akit fejen vágtak és nem értettem, miért ver engem a balsors.

- Nem jössz? -lökte meg a vállam Soma, mire felkaptam a fejem.- Tudod. Órára. Mint a normális emberek.

Nagy sóhajtva felálltam és kimentem a teremből, ahol azonban menet közben Soma felé fordultam.

- Tulajdonképpen miért is jársz be órára? -kérdeztem valamivel jobb kedvvel, majd suttogva, mintha valami bizalmasat osztanék meg vele, folytattam.- Hisz ufó vagy....

- Ha. Ha. -forgatta a szemét.- Baromi vicces vagy. 

- Tudom én. -mondtam, majd visszavezettem a tekintetem az összetűzött lapokra.- Mondd csak mégis ki kíváncsi arra, hogy milyen boxert hord valaki?

- Úúú, én igen, de csak, ha valami jó pasiról van szó. -ölelt át hátulról triónk harmadik tagja, Kitti.- Szóval most az alsónemű lesz a témád? Nyanyabugyi, kontra papaalsó?

- Nem, ez undorítóbb. -dobtam le magam az előadó egyik még szabad helyére.- A témám ezúttal Domokos Erik és a focicsapat.

Erre már csak nevetés volt a válasz, mivel benyitott az előadóba a professzor.