Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~2.6~leleplezés

Külső szemszög:

Az ajtó egetrengető csattanással csukódott be mögöttük, mire hirtelen összekoccant a két mardekáros növendék válla, ugyanis akaratlanul is közel húzódtak egymáshoz.

A pofesszor irodája sosem változott. A falakon húzódó polcok tele voltak mérgező és gyógyító alapanyagokkal, főzetekkel, míg közepén egy asztal és egy nagy kényelmes bőrszék helyezkedett el. Sierra ismerte ezt a helyet, hiszen a tavalyi évben itt végezte a büntető munkáját mikor véletlenül nekiment a tanárának.
Perselus Piton a székébe helyezkedett, majd egy apró intés következtében két, igencsak kényelmetlennek tűnő széket varázsolt elő.

A két diák gyorsan letelepedett rá, ügyelve, hogy véletlen se nézzenek a tanárukra.

A professzor az asztalra könyökölt, majd a két tanulóra szegezte fekete szemeit. Hosszú ujjait összekulcsolta, majd ráfektette az állát. Némán fürkészte a mardekárosokat, akik kifejezéstelen arccal meredtek előre.

Igazi mardekáros arckifejezés~gondolta, majd megakad a szeme egy apró mozdulaton.

A szőke fiú egy-egy pillanatra a szeme sarkából a mellette ülőre pillantott, nem sejtvén, hogy a lány is ugyanígy tesz.

A srác eszelte ki a tervet, miszerint titokban tartják az érintkezéseiket, ezzel szórakoztatva magukat, illetve átejtve a többieket. Jó szórakozásnak ígérkezett, azonban nem számítottak arra, hogy az első adandó alkalommal a házvezetőjük haragjával kell szembekerülniük.

-Elmondanák, hogy mi volt az a létfontosságú nézeteltérés, amit az egész iskola szeme láttára kellett elintézni azzal, hogy pálcát ragadtak egymásra ?! - kérdezte.

Halkan beszélt, de a hangja mégis betöltötte a kis helyiséget. Draco és Sierra egymásra pillantottak, majd egyszerre kezdtek el beszélni.

Hangosan mondták a magukét, heves gesztikulálások közepette, azonban az arcukon alig változtak az érzelmek, ami a professzor figyelme természetesen nem kerülte el.

A férfi megelégelte a dolgot és feldúltan az asztalára csapott, mire összerezzenve elhallgattak.

-Egyszerre csak egy beszél! - jelentette ki szigorúan, majd intett, hogy kezdhetik, hogy a magyarázatot, de a diákok némán néztek maguk elé. Valahogy a saját kezük érdekesebbnek bizonyult, mint a válaszadás.

A professzor egyik növendékről a másikra nézett, majd hátradőlve a székében nagyot sóhajtott.

-Mr. Malfoy, kezdeti!

-Sierra nem nézett a lába elé, majdnem fellökött, aztán sértegetni kezdett.

-Hazugság, te jöttél nekem! - csattant fel a lány, ezzel újabb veszekedés kirobbantva. A professzor összehúzott szemöldökkel szemlélte a tanulóit.

-Jól van, nem érdekelnek a magánjellegű problémáik! Az igazat akarom hallani! - emelte fel a hangját, mire a két nebuló nyomban elhallgatott.

Mégis mit kezdjek velük? -kérdezte magától gondolatban, a néma diákokat fürkészve. Valahogy nem állt össze számára a történet. Délután, mikor bekísérte a lányt, még semmi bajuk sem volt egymással, mostanra pedig veszekednek, ráadásul tisztán emlékezett a fiú arcára, mikor átadta a lány levelét, aki tudatta vele, hogy nem tud visszatérni a Roxfortba. A vacsora asztalnál ülve sem volt gond velük. Békésen eszegettek egymás mellett ülve. Bár visszagondolva, igen távolságtartóak voltak egymással.

-Ha nem válaszoltok, kénytelen leszek ház pontot levonni, és büntető munkát adni. - törte meg a hallgatást a professzor.

-Ne! - kiáltották, mire Perselus magában számítóan elmosolyodott.

-Szóval? Mi is volt az a veszekedés? - kérdezte végül komolyan. Sokáig senki sem válaszolt. Már épp egy újabb monológot tervezett, mire a fiú  megszólalt, aki időközben eldöntötte magában, hogy igazat fog mondani a keresztapjának.

-Csak átverés volt. - mondta Draco, majd dacosan kihúzta magát. A lány mellette a fiúra meredt, majd a tanárra pillantva magabiztosan bólintott.

-Átverés? - mormogta a férfi, majd sürgetően folytatta- Kifejtenétek?

-Draco aranyvérű, míg én egy egyszerű félvér vagyok, ráadásul Harry Potter húga...-kezdte a lány, amit a fiú folytatott.

-Sokan nem nézik jó szemmel, ha beszélünk, tavaly is sikerült összeugrasztani bennünket. Ezért döntöttünk úgy hogy titokban tartjuk a többiek előtt - mondta Draco teljes meggyőződéssel a hangjában.

-Jó szórakozásnak tűnt - vont vállat hanyagul Sierra, miközben a haja egy pillanatra megváltozott.

Perselus a két fiatalt nézte, de gondolatban már máshol járt.  Lelki szemei előtt egy fekete hajú, sápadt fiút és egy vörös hajú, zöld szemű lányt látott.

A hallottakat emésztgette. A józan ész azt diktálta volna, hogy szakítsák meg a kapcsolatot egymással, ehelyett titokban, átverve a társaikat, folytatják.

Piton professzor magában fejet hajtott a diákjai előtt.

-Nos hát, nem támogatom az ötletet, mindazonáltal a zavargás okozása miatt büntető munkát kapnak, amiről majd értesítem magukat. Maga Potter pedig holnap délután 6 órakor külön órán vesz részt McGalagony professzornál, hogy megtanulja kontrollálni a képességét. Most pedig, induljanak a háló köreteikbe!

Amint a diákok eltűntek, Perselus hátra dőlt a székében. A vörös hajú, zöld íriszű lányra gondolt. Lehunyta a szemét, és azt kívánta, bár neki is lett volna elég bátorsága, hogy a barátja maradjon.