Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~1. 5 Mardekár~

Vacsora után a Mardekár prefektusait követve elhagytuk a nagytermet. Míg a griffendélesek felfelé haladtak a márvány lépcsőn, addig mi egy oldal ajtón lefelé, a pince felé sétáltunk, miközben a prefektusok gyorstalpalót tartottak a házról.

- A házat Mardekár Malazár alapította, több mint ezer évvel ezelőtt. Címerállatunk a kígyó, színünk a smaragdzöld és az ezüst. A házból sok remek varázsló került ki. Maga Merlin is ide járt.

- A mardekár nem csak egy ház, ahol lakni fogtok, itt mindannyian testvérekké válunk, segítünk egymásnak, sosem vagyunk egyedül és minden esetben kiállunk egymás mellett.

-A házunk szelleme a nemes Véres Báró, aki hajdan ebben az iskolában élt és tanult.-fejezte be Axel Rosewood, mikor egy folyosó végéhez értünk, majd felénk fordult.

-A jelszó havonta változik, amit a hirdetőtáblákon találhattok meg. Soha senkit nem hozhattok be ebbe a helyiségbe, csak és kizárólag mardekárosokat. -mondta, nagy komolyan, majd elfordult tőlünk.

-Baziliszkusz.

A jelszóra kinyílt a falba rejtett kőajtó, mi pedig beléptünk rajta.

A Mardekár klubhelyisége egy hosszú terem. Kőfalait láncon lógó, kerek, zöld lámpák világították meg. Szemben egy lenyűgöző kandalló állt, amiben lobogott a tűz, előtte antik bőrkötéses kanapék és fotelek álltak. A tűzhely mellett hatalmas ablakok kaptak helyet, melyeken keresztül láthattuk az éppen elúszó óriáspolipot. Az ablakok mellett, egymással szemben két lépcsősor állt, ahonnan a hálótermekbe lehetett eljutni.

Az jobb oldalon, a falon, maga Mardekár Malazár képe lógott. Bal oldalon pedig az említett hirdető tábla kapott helyet.

-Pontosan a tó alatt vagyunk, így nem javaslom, hogy bárki kinyissa az ablakot.-poénkodott a fiú, mire a társától kapott egy szúrós pillantást.

-A cuccaitok már a hálókörleteitekben vannak. A lányokéhoz a jobb oldali lépcsőn kell felmenni, míg a fiúké balra található. Előre szólok, hogy a lépcső meg van bűvölve, így a lányok nem mehetnek a fiúk hálókörletébe, és fordítva. - vette át a szót a lány prefektus Rose Vane. Szőke haja egyszerű lófarokba volt kötve, barna szemei pedig határozottságot sugalltak.

-Az órarendeket holnap a reggelinél kapjátok meg, a ház vezető tanártól, Piton professzortól. Most menjetek pihenjetek le, holnap reggel találkozunk.

Mindenki néma maradt. Jobbra fordultam, majd lassan fellépkedtem a lépcsőn, majd átléptem a boltív alatt. Mindkét oldalon hosszú folyosó tárult a szemem elé. Rose jobbra mutatott.

-Arra vannak a szobáitok. Az ajtón minden lakó neve rajta van. Jó éjszakát. - mondta, majd balra fordult.

-Kösz a segítséget. - fújtatott Pansy, mire bólintottam és elindultam a folyosón. A lányok csoportja követett. Út közben sokan megpillantották a nevüket egy-egy ajtóra rögzített ezüsttáblán. Az enyém majdnem a legvégén volt.

,, Pansy Parkinson
Sierra Potter
Daphne Greengrass
Eloise Midgeon "

Neveink csodálatos, cirkalmas ezüst betűkkel kanyarították rá a táblára. Nem is gondoltam, hogy a nevem ennyire gyönyörűen is le lehet írni.

A szoba falait smaragdzöldre festették. Egymással szemben négy, antik baldachinos ágy állt. Mindegyiken lágy, zöld selyemfüggönnyel, amikre ezüstszín kígyót hímeztek. Az ágyak mellett egy-egy éjjeli szekrény állt és az utazóládáink. Kimerülten dőltem le a puha ágyra.