Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~1.9~ Weasley ikrek

Újabb nap telt el a Roxfortban. Délután, a tanuló szoba után sétálgattam az iskolában, kicsit kiélvezve a nyugalmat.

Draco-t  egyszemélyes (természetesen Crack és Monstro kísértében) bosszú hadjáratot hírdettett a griffendéles elsőévesek, főként a bátyám ellen.

Blase és Theo pedig többé kevésbé támogatták az ötleteit, néha még a kivitelezésben is segítettek. Pansy és Eoise kissé levált a csapatunktól, és mindig egymást részesítették előnyben, ha páros munkára került a sor. Mi Daphne-vel jókat nevettünk a fiúkkal és a képtelen ötleteiken.

Hirtelen, mindkét oldalról közre fogtak és felemelve egy kisebb folyosóra vittek, ahol egyszerűen letettek

- Fred! George! Mire véljem az elrablásom? - utaltam arra a tényre, hogy akaratom ellenére hoztak el, miközben karba fontam a kezeim.

-Ne csináld ezt, így hasonlítasz anyjára..-motyogta George, majd Fredre nézett, átruházva rá a válaszadás lehetőségét.

-Fred? Megmagyaráznád?

-Arra gondoltunk, hogy segíthetnél egy - két apró csínyben, amit szerény személyem és az én bámulatos testvérem kitalált.

-Hmm...Had gondolkodjam... Nem!

-Mi? Miért nem?

-Azért, mert már így is büntetésben vagyok, nincs szükségem még egyre!

-Ohooo-kiáltott fel George - Mit követtél el kicsi Potter?

-Csak egy baleset volt, de péntekre büntetést kaptam - vágtam morcos arcot, mikor visszagondoltam a tegnapi jelenetre.

-Épp ezért kell segítened, hogy legyen értelme, hogy büntetésben vagy - húzta sejtelmes mosolyra a száját Fred, mire egy pillanatig fontolgattam az ajánlatukat.

-Na és mire is gondoltatok pontosan? - adtam be a derekam, nagy örömükre. Átkarolták a vállam, míg Fred idétlenül kalimpálni kezdett a karjával.

-Csodás kalandokba lesz részed drága barátom! Velünk az oldaladon olyan lesz az...

-Jó jó, rátérhetnénk a terveket?

-Hogyne persze!  Na szóval azt találtuk ki, hogy...

-... Ellopjuk Mogus prof fokhagyma díszeit utána pár trágya bomba kíséretében meglátogatjuk Frics szobáját.

-Ez mind szép, de van egy jobb ötletem a trágya bombánál. Mi lenne, ha levennénk pár könyvet Flitwick professzor könyv emelvényéből? - mosolyogtam ravaszul, és hagytam, hogy végig gondolják az ötletem.

- Így ha azt szeretné, hogy a lássuk őt óra közben, akkor meg kellett kérnie valakit, hogy tegye fel őt az asztalra.- morfondírozott hangosan George, majd felcsillant a szeme.

-Ez zseniális ötlet Kicsi Potter! Ez eddig hogy nem jutott eszünkbe? - nevetett a testvérére Fred, majd elkezdtük kidolgozni a tervet.

***
Flitwick professzor, nagy szerencsénkre nem volt a termében, így az könnyen megvalósítható volt. Leemeltünk néhány vastag könyet az emelvényből, majd szépen eldugtuk őket, hogy ne találhassa meg. Vidáman kezdtünk neki a következő csínynek.

Vacsora előtt Mogus professzor termével egybekötött irodája előtt álltam, míg a Weasly fiúk a seprűikre lapulva lebegtek a magas mennyezet közelében. Kissé ideges voltam hisz rám esett az elterelő feladat, hisz tudtuk, hogy a professzor csak nagyon ritkán hagyja el a termét. Így azt eszeltük ki, hogy a két fiú seprűre ül, és amíg én elterelem a tanár figyelmét ők nemes egyszerűséggel berepülnek a feje felett a terembe, felkapnak pár köteg füzért és szépen kirepülnek.

-Készen álltok srácok? - néztem fel az ikrekre mire mindketten csak a hüvelykujjukat emelték fel jelzés gyanánt.

Kopogtattam a hatalmas ajtón, mire az pár pillanat múlva résnyire kinyílt, és a professzor kukucskált ki rajta.

-Ah ön az, Miss P-p-p-potter! Mi sz-szél h-hozta?

-Csak egy kérdésem lenne Professzor, de ha zavarok vissza is jöhetek máskor.

-N-nem, d-dehogy is! J-jöjjön csak! - tárta ki előttem az ajtót dadogva a professzor, mire beléptem az ajtón. Hellyel kínált, én pedig elfogadtam. Vártam, míg ő is leül, míg a szemem sarkából figyeltem, hogy mit tesznek a testvérek a háta mögött.

-M-mi lenne a k-kérdése k-kisa-asszony?

-Én... Biztosan hallotta már a történetem, ami során elvesztettem a szüleim. - mondtam, és vártam, hogy reagáljon.

-T-t-természetesen.

-Az érdekelne, hogy milyen átok, vagy varázslat lehet képes ilyen tettre?

A professzor egy pillanatig megdermedt, majd reszketegen rám mosolygott.

-G-gondolhattam v-volna, h-hogy egyszer é-érdekelni fogja a-a történet ezen sz-szeglete. A v-varázslat egy tiltott átok, a-amely h-asználata b-börtön b-büntetéssel j-jár. A-az átok k-kimondottan k-k-kegyetlen és n-nincs átok, v-agy ártás a-amely m-megóv tőle. L-legalábbis eddig. - mosolygott rám, mire bólintottam. Láttam, hogy az ikrek még nem végeztek, így gyorsan fektettem még egy kérdést.

-Ezt az átkot bárki el tudja végezni?

-Ez e-egy másik k-különleges-sége, h-hogy az elv-végzés-séhez s-zükséges e-egy nagyon erős akarat és m-meggyőződés. Ezek nélkül cs-csak egyszerű szavak. Persze ezek m-mellett is v-vannak akiknek s-soha sem sikerül v-végrehajtani.

- Szóval a varázslónak szüksége van egy bizonyos szintű erőre, amit birtokol, ahhoz hogy sikerüljön a varázslat. Akkor Vol... Akarom mondani Tudjuk ki valóban hatalmas varázsló lehetett.

-P-pontosan, ahogy m-mondja-jelentette ki mire a homlokomon lévő sebhely fájdalmasan felizzott. Odakaptam a kezem, hogy megdörzsöljem. A tanár minden mozdulatomat követte.

-F-fáj a sebhelye?

-Néha, ha sokat gondolok rá, szinte érzem, ahogy a varázslat felperzseli a bőrömet - motyogtam. A professzor éppen mondani készült valamit, mikor megkondult a vacsorára hívó harang. Gyorsan kaptam az alkalmon, hogy eltereljem.

-Elkísérne a nagyteremig Professzor? Még mindig vannak gondjaim a tájékozódással az iskolában - mosolyogtam rá kedvesen, mire a tanár, mintha álmából ébredt volna rám kapta a tekintetét. A fájdalom ami eddig tombolt a homlokomon egyszeriben eltűnt.

-P-persze. Engem is cs-csábít a csodás vacsora ami ránk vár. - vezetett ki a hatalmas ajtón. A két fiú épp az utolsó pillanatban tudott kislisszanni utánunk. Feltartották a füzéreket, jelzésül, hogy sikeres volt a hadművelet. Mi pedig, a professzorral aki az egészből nem vett észre semmit, elindultunk a vacsora felé.

***

Éjjel alig bírtam aludni. Bár  nagyon örültem, hogy sikerült a csíny és megtudtam néhány dolgot a szüleim haláláról, de aggasztott a homlokom fájdalmas lüktetése, ami egész éjszaka elkísért.