Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~2.3~ nyári szünet III.-metamorf

A napok csiga lassúsággal teltek. Minden nap hajnalban kellett kelnem. Fényesre csutakoltam a házat, majd aludni tértem, immár újra a gardróbba.
Ez volt az egyik büntetésem. 

A másik kellemetlenebbnek bizonyult, és teljességgel hihetetlennek, bár kétségtelenül tartogatott meglepetéseket.

Dudley iskolájában nagy hangsúlyt fektettek a nyelvekre, és azok elsajátítására, azonban fiú még a saját anyanyelvében is igen sok hibát vét. Petúnia néni ötlete volt tehát, hogy korrepetáljam nyelvtanból, mivel a mugli iskolát kitűnőre végeztem.

-Jól van, akkor hogy kezdjük?

-Nem tom... - meresztette a bamba szemeit a tv-re. Éreztem, hogy egyre dühösebb leszek, ráadásul a fejem zsongani kezdett, így fogtam magam és nemes egyszerűséggel kikapcsoltam a készüléket.

-Hé... - méltatlankodott a fiú, majd rám nézett. A szemében félelem csillant.

-Dudley, nem tudom mi bajod van, de nekem az a feladatom, hogy segítsek szóval ne nehezítsd meg a dolgomat, ha kérhetem!

A fiú szaporán bólogatni kezdett, majd a kezébe vette a könyvét. Elégedetlen bólintottam, de az örömöm nem tartott sokáig. A srác egyáltalán nem figyelt a feladatra. A szeme sarkából állandóan felém pillantgatott.

-Na jó! Mi van? Mi van rajtam, ami annyi ijesztő vagy érdekes ?

-Te nem vetted észre?

-Mégis micsodát? - tartam szét a kezem.

-A hajad... Megváltozott... Meg a szemed... - dadogta zavartan, mire felvontam a szemöldököm.

-Mi van?

-Nézd meg. Most is.

Felpattantam, és gyorsan a tükör elé léptem. Elállt a lélegzetem. A hajam élénk vörössé változott, míg a szemem ezüstre.

-Ez... Ez meg mi?

-Nem te csinálod?

-Nem, nem is tudtam róla. - mondtam. Pár pillanattal később a színek visszaváltoztak. Hátat fordítottam a tükörnek, majd összecsaptam a tenyerem.

-Na akkor folytassuk!

Este a megszokott matracon feküdtem, ami kényelmesebb volt, mint a fenti ágyam. Sajnos már nem tudtam kinyújtani a lábaim anélkül, hogy bele ne rúgjak valamibe.

A fogságom nagy részét (mivel minden éjjel rám zárták a szekrényt) azzal töltöttem, hogy meg csináljam a tanárok által feladott nyári házikat és ismételjek, ugyanis véletlenül a tankönyveimet és a többi varázstárgyamat is ide zárták. Néha elmerengtem. Ha sosem megyek vissza a Roxfortba, miért is csinálom meg őket.

A szeptember rohamosan közeledett. Dudley egészen szépen haladt, már nem volt olyan lehetetlen, mint azelőtt. Egyszer - egyszer még viccet is mondtunk egymásnak. Rátérhettünk végre az idegen nyelvre. Először szavakat, kifejezéseket tanultunk.

Augusztus végére már próbáltunk mondatokat alkotni belőlük.

-Tarthatnánk szünetet? - nézett fel rám Dudley. Az órára pillantottam. Fél órája tanultunk, így az óra délután 5 - öt mutatott. Összehúztam a szemem, de bólintottam. A fiú arca felragyogott, majd a távirányítóért nyúlt. Egy csatornára kapcsolt, amin épp egy box meccs ment.

-Micsoda barbár játék...-motyogtam az orrom alatt, mire a szőke fiú rám nézett.

-Ez nem játék, ez egy sport.

-És mi értelme, hogy két kigyúrt férfi veri egymást?

-Ez nem az ütésekről szól, vagyis nem teljesen. Minden mozdulatnak megvan a technikája. Hogy hogyan fordítsd az öklöd, vagy hogy védekezz a legjobban. Meg persze vicces nézni, ahogy elpáholják egymást.-magyarázott teljes átéléssel. Soha nem láttam még ilyennek azelőtt.