Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~1. 14~barátság

Nem kerestem, és még csak nem is beszéltem senkinek sem a tükörről, bár álmaimban újra láttam az arcukat.

Nem sokkal később a többiek visszatértek a szünetről sokat beszélgettünk és nevettünk a klubhelyiségben.

Esténként a lányokkal sokat csacsogtunk és megpróbáltuk kitalálni, hogy a fiúk történeteiből vajon mennyi felel meg a valóságnak. Pansy és Eoise bár távolságtartóak voltak, nem zárkóztak el előlünk teljesen. Kedvesek voltak velünk.

Lassan azonban vissza kellett csöppenjünk a mindennapokba. Házikat írtunk és készültünk az óráinkra. 

Közeledett a következő kviddics meccs, ezúttal a Hubrabug és a Griffendél között. Kissé aggódtam a bátyám miatt, mivel a mérkőzés közeledtével egyre sápadtabb lett. 

A játék előtti napon már nem bírtam tovább. Kiváltam a mardekárosok gyűrűjéből és határozottan indultam meg a hármas felé. A szemem sarkából láttam, hogy Draco és Blase aztán Fred és George is felém indul, nem tudhatták, hogy a mosolymentes arcom milyen érzelmeket takarnak.

Nem foglalkoztam velük. Elérve a kis társaságot megragadtam a fekete hajú szemüveges fiú karját, mire meglepetten fordult felém.

-Harry, mi a baj? Történt valami ? Beteg vagy? Valami aggaszt? Az edzéseitek miatt sokat voltál kint a hidegben, mi van ha...-kezdtem, mire elnevette magát és fél karral, azzal, amit épp nem szorítottam eszeveszetten, átölelt.

-Nem, nem vagyok beteg. Csak aggódom a meccs miatt.

-A meccs miatt? De hát az előzőn is olyan jól játszottál...

-Te nem tudod?-vágott közbe Hermione, mire kibontakozva a testvérem öleléséből, a lány felé fordultam.  

-Miről nem tudok?-ráncoltam össze a szemöldököm, mire Harry megbökte a homlokom közepét, mint mindig, ha úgy gondolja túl morcos képet vágok és szemem kezd elsötétülni. Csak grimaszoltam egyet és elhajoltam.

-A következő meccsen Piton professzor lesz a bíró-jelentette ki a lány, mire az arcomra először meglepetés, majd megértés tükröződött. Mi tagadás Harry és a professzor nem ápolnak épp felhőtlen viszonyt egymással.

-Áh, így már mindent értek, de hidd el Harry, a professzor nem...

-Hát persze, az előző meccsen sem igaz? - vágott közbe Ronald, mire rá meredtem.

-Mitől beszélsz?

-Arról, hogy Piton le akarta rázni a seprűről Harryt.

-Nem... Az nem lehetett. A professzor nem tenne...

-Egy mardekárossal nem, de egy griffendélessel...- mondta gúnyosan a vörös hajú fiúk, mire nem tudtam mit mondani. Egészen biztos voltam benne, hogy téved.

Hermione és Harry nem szóltak semmit, amiből arra következtettem, hogy ők is így gondolják, mint a barátjuk.

A szemem le sem vettem a rágalmazó fiúról aki a reakciómra a füle hegyéig vörösödött. Villámló tekintettel tartottam a szemkontaktust, míg meg nem fordultam, és el nem viharzottam az ellenkező irányba.

Daphne, Pansy és Eoise körém gyűltek, mikor a közelükbe értem.

Blase és Theodor a lányok gyűrűjén kívül sorfalat álltak a griffendélesek előtt, akik próbáltak a közelben maradni.

Draco mellém lépett. Felnéztem rá. Szürke szemeiben düh és aggodalom keveredett.

Egy pillanatig semmi sem történt, majd egyszerűen megragadta a vállam és fél karral átölelve elvezetett onnan.