Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~3.7~ Dementor

Másnap reggel hamar ébredtünk. Mindketten egykettőre felöltöztünk, és az utolsó dolgokat pakoltuk, mikor  beviharzott az ajtón Ronald. Menet közben rángatta magára a pulóverét, és igencsak feldúltnak tűnt. 

- Minél előbb kiérünk a pályaudvarra, annál jobb - zihálta a barátjának, észre sem véve engem. Gold a csuklómon mérgesen tekergett, átvéve a hangulatomat. - Ott végre megszabadulhatok Percytől. Most azt találta ki, hogy én öntöttem le teával Penelope Clearwater fényképét. Tudod, ő a barátnője. A képe most elbújt a keret mögé, mert szégyelli, hogy felázott az orra...

-  El kell mondanom valamit - fogott bele Harry, mire rá kaptam a tekintetemet. Nem tartottam jó ötletnek, hogy elmondja bárkinek is. Tegnap éjjel sok idő után először, újra egymás mellett aludtunk, hogy megnyugtassuk egymást. 

Ekkor azonban Fred és George rontott be a szobába. Az öccsüket keresték - gratulálni akartak neki, hogy megint sikerült felbosszantania Percyt, majd közre fogtak, és vihogva kísértek le az étkezőbe, hátra hagyva a két fiút.

A reggelizőasztal mellett Mr. Weasley állt és épp kezet fogott Mr Greenglass-al, aki mögött Daphne állt. Mikor meglátott kiugrott az apja mögül, és felém futott. Majdnem elestünk, mikor hozzám ért.

-Szia Daphne! Hogy vagy? 

-Én jól vagyok! Gyönyörű vagy Sierra! Te hogy vagy ? Milyen volt itt tölteni a nyarat? Sok mindent láttál? Meg kell mutatnod miket vettél.-csacsogott a lány. Végig néztem magamon. Madame Malkin nekem ajándékozta a lemaradt anyagokat, amikből készítettem magamnak egy térdig érő szoknyát és hozzá illő blúzt. A bátyámnak is készítettem egy pulóvert, ami valahol a ládája aljában lehetett. A válla felett láttam, hogy a két férfi gondterhelt pillantást váltanak. A két mardekáros csatlakozott hozzánk a reggelihez, majd ezután elköszönve a bár elé sétáltunk. Az ajtótól néhány lépésre sötétzöld autó parkolt, és az utca végén még több ehhez hasonló jármű is érkezett, bizonyára a többiekért .A kocsik volánjánál egy-egy szúrós tekintetű, smaragdzöld bársonyöltönyt viselősofőr ült.

Az utazás a King's Cross pályaudvarra eseménytelenül zajlott. A minisztérium kocsija hétköznapi járműveknek tűntek. Mikor megérkeztünk még húsz percünk volt a vonat indulásáig. A sofőr, kirakodta a csomagtartóból a poggyászokat. Mr Greenglass összezsugorította a ládákat, amiket mosolyogva süllyesztettünk a zsebeinkbe. Hamar elértük a vonatot, így felszállva rá, igencsak sok szabad kabinból választhattunk. Elfoglaltunk egy szimpatikusat, és elkezdtük mesélni egymásnak a nyarunkat. Persze gondosan kihagytam belőle, hogy a Malfoly kúriában töltöttem pár hetet. Daphne épp a nyaralásáról áradozott, amely során Amerikába látogattak, mikor berobbant a kupé ajtaja, és két vigyorgó csoki-barnára sült barátunk rontott be.

-Sierra! Daphne!-kiáltott Blase, majd Theodorral együtt letelepedtek mellénk. Innen már nem volt megállás. Mindenkiből dőlt a szó. A három barátom izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat látott külföldön. Daphne például ellátogatott az amerikai mágiaügyi minisztériumba, és kiokosított minket, hogy ott a varázstalanokat nem Muglinak, hanem Magixnak hívják, és hogy ott is van egy mágikus iskola, az Ivermory. Theodor és Blaise legnagyobb élménye a Bomarzo-i Szent Erdő volt, ahol ősi varázsló szobrokat és építményeket láthattak. Zöme egy-egy varázslény alkotott meg. Annyira bele lendültünk, hogy észre se vettük, hogy a vonat már lassan félúton van az iskola felé. Úgy döntöttem, meglátogatom Fred-et és George-ot, így útnak indultam. Nem messze tőlünk egy kupéban ültek a griffendél kviddicscsapat két lány tagjával, Angelina-val és Alicia-val. 

-Kicsi Potter! Gyere csatlakozz hozzánk-rántott be az ajtón Fred, mire zavaromban elpirultam.

-Nem akarok zavarni -mondtam, mire a lányok, meglepetésemre, mosolyogva biztosítottak, hogy nyugodtan maradjak.