Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~1.10~büntetés

Péntek reggel izgatottan, bár kissé bosszúsan vártam a bájitaltant. Egyik kedvenc tantárgyam révén szerettem volna, ha minél hamarabb elkezdődik, azonban az igazságtalan büntetés miatt mégis ódzkodtam tőle.

-Mi a baj Sie? - nézett rám a mellettem ülő Daphne fáradtan, összehúzott szemmel. Látta, hogy valami nem stimmel, hisz nem izegtem-mozogtam arra várva , hogy mikor lép be a házvezető tanár azt jelezve, hogy kezdők a tanítás.

-Én... Ajj Daphne, ezt senki sem tudja de... Büntetést kaptam Pitontól.

-Pont tőle? Miért? - nézett rám meglepetten, de diszkréten ő is lehalkította a hangját.

-Véletlen neki mentem a folyosón, de bocsánatot is kértem.

-Mi lesz a büntid?

-Nem tudom, ide kell jönnöm 7-re.-sóhajtottam, és a karomra fektettem a fejem, hogy elrejtésem a szégyentől halvány rózsaszín arcomat.

-Akkor mutasd meg neki, hogy te vagy az évfolyam legjobb bájitalosa. Ne büntetésnek fogd fel, hanem esélynek, hogy bizonyíts. - mondta mire elgondolkodtam. Piton professzor minden alkalmat megragad , hogy a bátyámat szekálja a csekély bájital tudása miatt. Így valóban bizonyíthatnám, hogy én igenis tudok valamit.

-Igazad van. Köszönöm - mosolyodtam el szélesen, kihúzva magam. A lány csak bólintott, majd a pad alatt meg szorítva a kezem ő is kiegyenesedett, hogy az érkező tanárra nézhessen.

***

A további órák kissé kábulatban teltek. Testileg minden órát végig ültem, de lélekben messze jártam. Sorra vettem az összes bájitalt, alapanyagot és felhasználási módot, amit ismertem es igyekeztem többet is elsajátítani a szünetekben.

-Te mit csinálsz? - kérdezte Theo mikor a bájitalokról olvastam, így gyakorlatilag vezetnie kellett, nehogy neki menjek valakinek a folyosón.

-Próbálok kicsit felkészülni.

-De mégis mire? - csatlakozott a beszélgetéshez a másik oldalamon felbukkanó tejföl-szőke Draco.

-Piton Professzor büntetést osztott ki nekem a minap, mert véletlenül nekimentem a folyosón-sóhajtottam. A két fiú harsányan felnevetett, míg én elpirulva morcosan vártam a vidámságuk véget, ami valahogy nem akart elmúlni.

-Jól van, elég lesz ! Ennyire azért nem vicces! -szóltam közbe, de meg sem hallottak -Most komolyan! Nem vicces!

-Te tényleg ezért kaptál büntetést? Legalább tettél volna a valamit amiért tényleg büntetés jár!

-Hát... - kezdtem, mire mindketten kíváncsian közelebb hajoltak. Felnevettem.

-Lehet, hogy besegítettem pár csínyben a minap... - nevettem fel, mikor rosszallóan összeráncolták a szemöldöküket.

-Mond már el!

-Mindjárt látni fogjátok! - vonultam el mellettük Sötét varázslatok kivédése órára.

Amint beléptem feltűnt, hogy a levegő sokkal tisztább, így, hogy eltűntek a büdös foghagyma füzérek. Másodjára az tűnt fel, hogy a professzor sehol sincs.

A diákok (ilyenkor a hollóhátasokkal vagyunk együtt) tanácstalanul pillantgattak körbe. Az utolsó tanuló belépésekor az ajtó csattanva bezáródott, majd feltűnt Mogus professzor az asztala mögül kikukkantva.

-J-jó napot k-kívánok! E-elnézést a-a bonyodalomért. M-mint l-látjátok a f-füzéreim. - dadogta, majd egy hatalmas faragott keresztet maga előtt tolva előmászott az asztala mögül.