Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~3.17~ Bál II. - tervek

Külső szemszög

Siklottak a táncparketten, mintha oda teremtették volna őket. A lány kék szoknyája csak úgy suhant mögöttük. Tökéletesek voltak. Olyan összhangban mozogtak, amit talán képzett táncosoknak is nehezen sikerülhetett. A résztvevők csak nézték a két párt, akik tökéletesen egyszerre mozogtak a zene ütemére. A fekete és a fehér szélsőségei, olyan lágyan olvadtak össze, mintha egymásnak teremtették volna őket. 

Pansy Parkinson a bálterem egyik szélén állt a legjobb barátnőjével Eloise-zal. Mindketten fekete ruhát viseltek, vörös stólával. Elgondolkodva nézték a párost. Nem értették, hogyan tehettek szert, ilyen gyorsan, ekkora összhangra.Egy dologban azonban biztosak voltak. Alábecsülték Sierra Pottert. Azt gondolták, hogy a muglik között felnőtt, félvér lány nem illik közéjük, de az elmúlt egy-másfél évben egyre jobban belátták, tévedtek. Mindketten bánták, hogy nem adtak esélyt a bizonyításra, a hajdani barátnőjüknek.

Nem messze tőlük Blase, Theo és Daphne, egy-egy pohár puncsos poharat tartva vigyorogtak a táncolókra. Felettébb elégedettek voltak magukkal, ahogy látták, hogyan bűvölik el a vendégeket a barátjaik. Az eddig kicsit szkeptikusnak látszódó társaság lenyűgözötten figyelte őket.

-Látjátok! Mondtam, hogy úgy fog táncolni, mintha oda teremtették volna.

- Én utálok táncolni, de látva őket, kedvet kaptam hozzá.-morogta Theo, majd a szőke lány felé nyújtotta a kezét.-Szabad?

Daphe halványan elpirult, majd letette a poharát a mellettük lévő díszes asztalra, és elfogadta a fiú felé nyújtott jobbját. Ők voltak az elsők, akik becsatlakoztak közéjük. Hamarosan többen is követték a példájukat.

Sierra és Draco nem is figyeltek a körülöttük zajló eseményekre, csak arra, hogy hirtelen véget ér a zene. Mindketten pislogtak párat, hogy összeszedjék magunkat, majd egymás kezét fogva sétáltak le a parkettről, a kijelölt asztalokhoz. Egymás mellé ültek le, de ezentúl nem szóltak egymáshoz. Mindketten elmerültek a gondolataikban.

A vacsora ínycsiklandozó volt. A család új házimanója nagyon kitett magáért. Sierra csak ritkán látta a manót, akkor is épp dudorászva takarított az egyik teremben, majd mikor meglátta, meghajolt és gyorsan eltűnt. A lány még a nevét sem tudta.

Mikor véget ért az étkezés, sokan a parkettre mentek, vagy kisebb csoportosulásokban beszélgetni kezdtek. Draco is eltűnt valamerre, így a Potter lány egyedül maradt az asztalnál. Hirtelen valaki megkocogtatta a vállát.

-Madmaselle. Szabad egy táncra?-hangzott a francia kérdés, mire a fekete hajú lány felnézett rá. A szeme sarkából körül nézett , hátha valaki más is felkéri, de egy barátját sem látta a közelben, így hát mosolyogva nyújtotta a kezét a srácnak.

-Persze.

Ahogy végigvonultak a parkett felé, sokan megálltak, és megbámulták őket. Sierra már kezdte azt gondolni, hogy ő az est csodabogara, azért nézik ennyien. Bár családja híres volt, eddig mindig a bátyjának járt ki a figyelem, így kezdett kissé feszültté válni.

-Valami baj van, Madmaselle?-kérdezte a fiú, mikor elindult a dallam.

-Semmi komoly, Monseiur -válaszolta mosolyogva, de ez a mosoly nem ért el a szeméig, bár ezt a fiatalember nem tudta megállapítani. A lány arca számára egyszerre volt nyitott könyv és lezárt széf.

-Kérlek, szólíts Jerome-nak. -mondta, miközben táncolni kezdtek.

-Akkor te engem Sierrának

-Si'rra-botlott bele a nyelve, mire felnevetett. Akármennyire rámenős , aranyosnak találta, hogy próbálkozik a kedvében járni. Valamelyest még imponálónak is érezte, hogy egy helyes, mert ez bizony tagadhatatlan volt, udvarol neki. Mégsem érezte, hogy szeretne adni egy esélyt ennek az új ismeretségnek.