Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~1.7~repülés

A napok gyorsan teltek. Már azon kaptam magam, hogy eljött az első repülés óránk napja. Izgatottan és egyben hatalmas félelemmel lépkedtem a folyosókon. Egyedül voltam, mert fent hagytam egy könyvet a nagy sietségben.

Éppen beléptem a nagyterembe, mikor Draco, Crack és Monstro ellépnek  a griffendélesek asztalától. Mögöttük még éppen láttam, ahogy Harry és Ron füstölögve, megvető tekintetek kíséretében visszaültek a helyükre.

A bátyám nem vett eszre, vagy ha mégis nem adta jelét.

Már hetek óta nem beszélgettünk egymással. Csak címszavakban, futólag társalogtunk, ami semmit sem jelent.

Tudtam, hogy ha ez így folytatódik olyan messze sodródunk egymástól, mint észak déltől. Még a gondolatot is utáltam.

***

Délután három óra harminc perckor a háztársaimmal együtt a gyönyörű zöld gyepen ültünk és vártuk az óra kezdetét. Derűs volt az ég. A napsugarak kellemesen simogatta az arcomat.

Egyből felkaptam a fejem, mikor a griffendél elsősei odaértek hozzánk.  Valahogy úgy tűnt őket jobban éri a fény.

Lassan felkeltem a földről és már indultam volna Harry felé, mikor megérkezett a repülésoktatónk, Madam Hooch.

A tanárnőnek rövid, szürke haja volt és izzó sárga szeme, mint egy sólyomnak.

- Mire vártok? Mindenki válasszon egy seprűt, és álljon mellé! Gyerünk, mozgás!

- Nyújtsátok ki a kezeteket a seprű fölé - harsogta Madam Hooch -, és mondjátok, hogy"fel"!

Kiválasztottam egyet, mire a társaim mellém álltak. Jobb oldalamon Blase, a másikon Draco helyezkedett el. Nagyot nyeltem. A szőke fiú már a kezében tartotta az ütött kopott seprűt.

-Nyugodj meg, nem lesz semmit baj. Félsz a magasban? - kérdezte a csokoládé bőrű fiú, mire megráztam a fejem.

-Még sosem csináltam ilyet.-suttogtam.

-Nem lesz gond.  Elkapunk ha valami baj történik, igaz? - szólalt meg Draco, mire rá pillantottam. Láttam a szemében, hogy teljesen komolyan gondolja amit mondott.

Hálásan megfogtam a kezeiket, majd elengedve őket a seprű fölé tartottam a kezem.

- Fel! - kiáltottam, mire egyből a kezembe ugrott. Büszkén elmosolyodtam.

Madam Hooch ezután elmagyarázta, hogyan kell biztonságosan megülni a seprűt. Fel és alájárkált a sorok között, és mindenkinek megmutatta a helyes kéztartást.

- Figyelem: sípszóra mindenki erőteljesen rugaszkodjon el a földtől! - parancsolta Madam Hooch. - Fogjátok erősen a seprűt, emelkedjetek fel egy-két méter magasba, azután enyhén előre
dőlve szálljatok le szépen. Sípszóra, három, kettő...

Ebben a pillanatban az egyik griffendéles fiú elrugaszkodott és imbolyogva felemelkedett a levegőben.

-Gyere le, fiam! - kiáltott utána a tanárnő, de a fiú csak röppent felfelé, majd hirtelen megcsúszott és zuhanni kezdett. Neville hason fekve nyöszörögve egy hangos reccsenés kíséretében ért földet.

Madam Hooch éppoly sápadt volt, mint a pórul járt fiú.

- Elkísérem őt a gyengélkedőre. Amíg vissza nem jövök, senki ne nyúljon a seprűjéhez. Aki repülni merészel, az a Roxfortból is repülni fog, mielőtt még annyit mondhatna: kviddics!

Azzal átkarolta a könnyáztatta arcú Neville-t. A fiú törött csuklóját markolva elbicegett a tanárnő oldalán.

Alighogy hallótávolságon kívül értek, Draco harsányan felkacagott. Összeráncolt szemöldökkel néztem a fiúra. Ez a hang valahogy... Nem volt igazi. Eröltetett volt. Láttam, hogy Blase es Theo összenéznek és egy néma diskurzus után bólintottak.

- Láttátok azt a bamba képét?-folytatta a fiú.

A többi mardekáros is nevetni kezdett, és be kellett vallanom szegény tényleg nagyon szerencsétlen képet vágott, ami bizonyos szinten vicces volt.

- Dugulj be, Malfoy! - csattant fel Parvati Patil. A lány, barna haját hosszú lófarokba fogta, a szeme dühösen csillogott.

- Áóh, kiállsz a kis Longbottom mellett? - szólt bele Pansy, ami kissé meglepett. Bár úgy véltem nem áll messze ez a viselkedés a személyiségétől.
-Nem is tudtam, hogy így rajongsz a hájas bőgőmasinákért, Parvati.

- Nocsak! - a fiú pár lépéssel odébb felkapott valamit a fűből. - Itt az a vacak, amit a nagymamája küldött Longbottom-nak.

A magasba emelte a gömböt,ami megcsillant a napfényben.

- Add ide, Malfoy - szólt halkan Harry.
A többiek nyomban elhallgattak, és figyelték a jelenetet. Éreztem, hogy a szemem duplájára tágul. Draco elvigyorodott.

- Itt hagyom valahol, ahol Longbottom könnyen megtalálja. Mondjuk... egy fán.

-Draco...-szóltam, mire a fiú egy pillanatig visszanézett rám a válla felett. Szürke szeme felvillant, majd kialudt.

- Add ide! - kiáltott rá Harry, de a szőke egy szempillantás alatt felpattant a seprűjére, és felszállt a magasba.

Nem hazudott: tényleg ügyesen bánt a seprűnyéllel. Egy tölgyfa koronája mellett lebegve lekiáltott Harrynek.

- Gyere, és vedd el!

Harry megmarkolta a seprűjét.

- Ne! - sikoltott Hermione Granger. - Madam Hooch megtiltotta! Meg fognak büntetni minket miattad!

Harry azonban nem törődött vele. Lába közé kapta a seprűt, elrugaszkodott a talajtól, és már suhant is a magasba. Haja és fekete talárja lobogott a szélben.  A szám elé kaptam a kezem.

A két fiú odafent igazán heves beszélgetést folytattak, így eltökéltem magam.  Felpattantam a seprűre, és melléjük száguldottam.

- Add ide - szólt Harry -, különben lelöklek arról a seprűről.

- Igazán? - a szőke fiú vigyorogni próbált, de én láttam az idegességet mögötte.

-Hagyjátok abba, kérlek - értem fel melléjük, mire a szőkeség felém kapta a fejét. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor Harry kilőtt felé.

Draconak épphogy csak sikerült kitérnie az útjából. Harry hirtelen fordulatot tett, és biztos kézzel megállította a seprűt.

Odalent néhányan tapsoltak.

-Harry!! - sikoltottam, a hirtelen levegő áramlás meglökte a seprűm.

- Hát akkor kapd el, ha tudod! - kiáltotta a háztársam, azzal feldobta a nefeleddgömböt a magasba.

Harry elsüvített mellettem, közben vállával meglökött. Veszélyesen kidőltem. Felsikoltottam, mikor a kezem megcsúszott, és zuhanni kezdtem. A talaj közeledett, mikor az egyik karomnál Draco elkapott.

-A próbálj meg megkapaszkodni a seprűben - adta ki az utasítás, én pedig tettem amit mondott. Lassan ereszkedni kezdett.

Amint a földre értünk a lábam felmondta a szolgálatot és a földre estem. Ebben a pillanatban Harry elegánsan  landolt a füvön, a kezében fogva a gömböt. Éreztem, hogy Draco átkarolja a vállam, és óvatosan talpra állít. Senki sem figyelt ránk, a kis csapatunkon kívül, akik most körém gyűltek. Mindenki Harry ünnepelte, a mardekárosok pedig bosszankodva figyelték a sikerét.

- HARRY POTTER!-hasított át a területen egy éles hang.

McGalagony professzor rohant a csoport felé. Nyeltem egy nagyot. Féltem, hogy a kis produkcióm után Dracot is megbüntetik, de a professzor minden bizonnyal észre sem vett minket.

- Soha... amióta itt tanítok, soha.... Hogy merészelt... Kitörhette volna a nyakát...

- Nem ő kezdte, tanárnő.

- Hallgasson, Patil kisasszony!

- Dehát Malfoy...

- Nem érdekel, Mr. Weasley. Potter, azonnal velem jön! - Harry némán engedelmeskedett.

Ahogy elindult a kastély felé csörtető McGalagony nyomában még egyszer visszanézett. Összeakadt a pillantásunk, majd a fűzöld íriszei az engem ölelő karokra siklottak, majd eltűnt a szemem elől.