Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~3.11~Legendás lények gondozása

Következő csütörtök reggel izgatottan keltem fel. Senkinek sem mondtam el, hogy hol leszek egész nap, csak annyit, hogy Piton professzor engedélyével teszem, így már senki sem kérdezősködött feleslegesen. Persze a tanárok nem igazán örültek ennek a napnak, de elfogadták a helyzetet, azzal a kikötéssel, hogy másnap reggelre az asztalukra teszem a pótlásom. Mindemellett Piton professzor is úgy döntött, hogy minden pénteken délután igényt tart a társaságomra, hogy Ő maga is kikérdezzen, biztosítva, hogy valóban bepótoljam az egy napnyi kihagyást.

Reggeli után izgatottan haladtam végig a harmat miatt nyirkos füvön. Hagrid előző este elküldte nekem a lényt, amivé változnom kell, hogy alaposan felkészülhessek rá. Egy aprólékos rajz volt egy macskaszerű teremtményről mellette jól láthatóan bejelölve, a nagyság, farok hossz, valamint néhány külsődleges instrukció a színéről és a szeméről. 

Órás barátom már a kunyhója előtt várt rám. Mosolyogva integetett nekem.

-Szervusz Sierra! Örülök, hogy ilyen hamar ide tudtál jönni.-mondta, mikor mellé értem. Vigyorogva tekintettem fel rá.

-Örülök, hogy itt lehetek Hagrid professzor.-kacsintottam.-Megkaptam a leveledet, de tudnál még pár szót mondani a  Murmáncról az nagyon jó lenne. Hogy viselkedik egy ilyen lény? 

- Nos, a Murmánc egy kinemesített macskaféle. A világon már szinte mindenhol megtalálható. Sokkal nagyobb az egyszerű macskáknál. Nagyon értelmes és hűséges. A boszorkányok és varázslók szeretik háziállatként tartani, de ez nem mindig egyszerű feladat. Ha a murmánc nem fogadja el a gazdáját erőszakos lesz. 

-Értem, akkor összességében ez a lény nagyon gyanakvó, de akit elfogad azzal kezesbárány.

-Lényegében.-mondta az óriás, én pedig már ki is gondoltam, hogyan is fogok viselkedni a diákokkal. Hagriddal megbeszéltünk, hogy ma, minden évfolyamnak ugyanazt mutatjuk be, majd idővel pedig különbözőeket. Elmélkedésemből az első órát jelző harangszó szakított ki.

-Menj Hagrid, én itt maradok, és átváltozom.-mondtam mosolyogva, mire az óriás még egy hálás pillantást vetett rám, mielőtt eltűnt volna a kastély felé. Itt maradtam a Tiltott Rengeteg magas fái között egyedül. Mélyet lélegeztem, és elképzeltem a nagy gepárd méretű lény foltos bundáját, lompos fülét és oroszlánéhoz hasonló farkát. Mikor végeztem hallottam, ahogy a diákok nagy ricsajjal közelednek. Így macska alakban mindent sokkal jobban hallottam. A látásom is kiélesedett. Szinte láttam a levegőben meglebbenő porszemeket. Érzékeltem, hogy egyre közelebb érnek, így úgy döntöttem még beljebb megyek, hogy ne vegyenek egyből észre. 

Furcsa volt ebben az alakban mozogni. Először majdnem fel is buktam, azután pedig a farkam a lábaim köré tekeredtek. A pillanatnyi problémákon a Dracoval folytatott gyakorlásnak köszönhetően, gyorsan túllendültem. Egy szimpatikus fára másztam, aminek a legalsó ágára feküdtem. Felettébb kényelmes volt így. Amint elhelyezkedtem már meg is érkeztek. Hagrid pontosan alattam állt meg, és kezdetét vette a tanóra.

****

Amint a diákok eltűntek a szemünk elől fáradtan feküdtem le az avarba. Fárasztóbb volt murmáncként viselkedni, mint gondoltam. Éreztem hogy valaki mellém lép, majd végig simít a bundámon. Nem akartam vissza változni, mert tudtam, hogy a folytonos oda-vissza játék sokkal több energiámat emészti fel, mint ha így maradok. Felemeltem a fejem. Hagrid nézett le rám.

-Nagyon ügyes voltál Sierra. Ha nem tudnám, hogy te vagy, azt hinném igazi murmánc vagy.-mosolygott rám, mire a kezéhez simítottam a kezem és dorombolni kezdtem. Óriás barátom öblösen felnevetett. Most már, hogy egy osztály lement, sokkal magabiztosabban indult meg az évfolyamtársaimért.