Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~2.4~ Narcissa Malfoy

Két nap telt el, mióta a rögtönzött levelemet odaadtam Nyxnek. Csak remélni tudtam, hogy valahogy megoldódik a helyzetem.

Vernon bácsi és Petúnia néni reggelijét készítettem, mikor is csengettek.

A nagybátyám elmormolt egy szitkot, majd letéve az újságot, amit eddig olvasott, rám ripakodott.

-Indíts! Nézd meg ki az! -csak a szememet forgattam. Az asztal közepére tettem az elkészített ételt és egy mély sóhajtást követően kinyitottam.

Mikor megláttam, ki áll a bejárat előtt egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni a döbbenettől és a megkönnyebbüléstől.

Az ajtóban egy magas, földig érő fekete talárt viselő férfi állt. Fekete haja az álla alá ért, ugyanilyen színű szeme kitartóan fürkészett. Perselus Piton. Mellette egy magas nő szegezte rám szürke szemeit, amelyek valahonnan nagy ismerősek voltak. Csinos, ugyanakkor elegáns ruhát viselt. Hosszú szőke haját bonyolult kontyba csavarta.

-Jó napot kívánok!

-Miss Potter! Bemutatom Mrs. Narcissa Malfoyt, Draco édesanyját. A fiú mind a kettőnket értesített a helyzetről, így úgy határoztunk, hogy a legjobb döntés az lenne, ha Mrs Malfoy elkísér.

-Jöjjenek be. Mrs Malfoy, kínos, hogy épp ilyen körülmények között találkozunk. - mondtam a koszos ruháimra utalva és beengedtem őket az előszobába.

-Szólíts csak Narcissanak.

-Mit csinálsz már te mihaszna! -döcögött ki a konyhából ordítva a vörös fejű bácsikám, majd hirtelen fal fehérré dermedve megállt. Nem mert megszólalni, ahogy meglátta a két varázslót, akik méltóságteljesen álltak egymás mellett. Petúnia néni ezt a pillanatot választotta, hogy eljöjjön a lépcsőn.

-Mi történik Vernon? Mit csinált már megint az a.... -kérdezte, de ő is megdermedt.

-Perselus Piton vagyok, Miss Potter házvezető tanára! Azért jöttem, hogy elvigyem az iskolába!-mondta higgadtan. Pár pillanattal később Mrs Malfoy lépett előre. Arcát mintha jégből faragták volna ki.

-A nevem Narcissa Malfoy! Azért vagyok itt, hogy figyelmeztessem önöket, hogy a Mágiaügyi Minisztérium Családügyi és Gyámhatósági főosztálya értesíteni kívánja a mugli minisztériumot, arról, hogy megtagadják unokahúguk oktatását és hátráltatják tanulmányai folytatásában. Mindazonáltal abban esetben, ha Potter kisasszony jelentkezik az intézmény igazgatójánál és megkezdi tanulmányait, ezen eshetőség elkerülhető.

A két gyámom nem mondott semmit. Némák maradtak. Petúnia néni most, valahogy másnak tűnt. Kihúzta magát, megkeményítette vonásait. Hirtelen a gardrób szekrényhez lépett és kinyitotta. Értettem a néma parancsot és pakolni kezdtem.

Pár pillanaton belül, miután összeszedtem a holmimat, egy szép autóban ültünk. Narcissa mellettem, majd a professzor foglalt helyet. Az ablakon bámultam ki. A szívemet ellepte a boldogság.

-Mis Potter ezt...-kezdte a professzor, de megakadt. Rá néztem, majd realizálódott bennem mit láthatnak, bár ez még mindig furcsa volt nekem.

-Elnézést, én sem tudom. Egyszer csak megtörténik. Nem tudom irányítani.

-Ez metamorf mágia, ha jól sejtem.

-Metamorf mágia? - kaptam a nőre a tekintetem.

-A metamorf varázsló, vagy boszorkány, aki saját akaratából változtatja meg a külsejét, és ehhez nincs szüksége sem főzetekre, sem pedig varázsigére.

-Saját akaratomból?-ízlelgettem a szót.

-Sok gyakorlással és tanulással menni fog. Ez egy nagyon ritka adottság kedvesem!-mosolygott rám az asszony, mire én is megeresztettem egy mosolyt.

****

Az Abszol Úton most nem volt akkora nyüzsgés, mint amikor utoljára jártam erre. Immár az új fekete taláromban sétáltam az utcán, mivel igencsak furcsán szemléltek a mugli ruházatom láttán.

-Most pedig beszerezzük a könyveit!-adta ki az utasítást a tanárom. Így is tettünk. Bementünk az üzletbe és megvettük amit kellett. Mikor fizetésre került a sor a boltos elé tettem a galleonokat, mikor megláttam egy poros régi kötésű könyvet a feje mellett.

-Elnézést! - szólítottam meg a férfit, mire rám kapta a tekintetét.

-Tessék?

-Az a könyv... A metamorf mágiáról szól, igazam van? - mutattam a kötetre.

-Oh igen! Ez egy régi könyv, eddig sajnos senkit sem érdekelt, mivel ez egy igen ritka képesség.

-Engem érdekelne, ha eladó, természetesen.

-Hát persze, hogy eladó! Már rég óta porosodik nálam. Fél áron neked adom.

-Nagyon szépen köszönöm! Mennyi lesz?

-2 galleon kis hölgy. - mondta, mire elé csúsztattam a pénzt. Boldogan öleltem magamhoz a vaskos kötetet.

-Tessék kedvesem! - nyújtott felém Mrs. Malfoy egy viszonylag kicsi fekete bőrből készült háti táskát.

-Ez egy sárkánybőr táska! Tágító és könnyítő bűbáj van rajta, így mindent bele tudsz tenni, amit vettél.

-Köszönöm, de nem fogadhatom el...

-Dehogynem kedvesem. Ezt Draco szerezte be még a nyár elején - suttogta az utolsó mondatot olyan halkan, hogy alig hallottam meg.

Nem sokkal később a nő elköszönt tőlünk és egy halk pukkanást követően egyszerűen eltűnt. Meglepetten kaptam rá a tekintetem a házvezetőmre.

-Mégis hogyan?

-Hoppanált. Ez egy különleges utazási forma, amivel eljuthat egyik helyről a másikra. Rendkívül nagy koncentrációt igényel. - oktatott ki a professzor, mire rájöttem, hogy rengeteg dolog van amit még nem tudok a varázsvilágról. Gyorsan eltette a könyveim és a többi dolgom a táskámba, majd a hátamra vettem. Mrs Malfoynak igaza volt. A táska olyan könnyű volt, mintha üres lenne. Mikor végeztem a tanárom felé fordultam aki most kinyújtotta felém a karját.

-Kapaszkodj erősen, hoppanálni fogunk Roxmotsba, onnan pedig gyalog kell tovább mennünk. Az első alkalom mindig kellemetlen. - tette hozzá, mikor megragadtam a karját. A következő pillanatban csak a sötétséget láttam egy nagyon kellemetlen húzó érzés mellett. A következő pillanatban már a faluban álltunk. Levegő után kapkodtam.

-Mehetünk? - nézett rám a tanár, mire bólintottam. Megigazítottam a táskám pántját, majd a professzor nyomába szegődtem.