Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~1. 3~Roxfort Expressz

Az utolsó egy hónapunk a Dursley házban nem telt épp zökkenőmentesen. A család vagy nem is vett rólunk tudomást, ami nem is volt olyan nagy baj, vagy nekünk támadtak, mindenféle bolondnak tituláltak. Mára már nem is engedtek minket a konyha közelébe, mivel Dudley nem volt hajlandó megenni azt a reggelit, amit készítettem. Féltek, hogy valamilyen boszorkányságot csinálok. Így hát szinte ki sem mozdultunk a szobánkból. Élvezettel lapozgattam a mágia könyveim, vagy épp a Roxfort Története című könyvet olvasgattam, amit még az Abszol Úton vettem.

-A Roxfortban négy ház van, amik az alapítók neveit viselik. Hubrabug, Hollóhát, Griffendél és a Mardekár. Egy beosztás ceremónia alatt osztanak be minket az egyikbe.

-Igen a fiú is említette, akivel a talárszabászatban találkoztunk. Ő a mardekárba akar kerülni.

Emellett persze minden nap sokat foglalkoztunk a baglyokkal, amiket Hagrid vett nekünk születésnapi ajándékul. Harry egy fehér hóbaglyot kapott, én pedig egy szinte teljesen feketét. Még mindig erősen él bennem az emlék, a vételükről.

,, Zsibongva és izgatottan léptünk be az állatkereskedés ajtaján.

-Jó napot! Miben segíthetek ? - lépett élénk a tulaj, kicsit elhajolva a plafonról lógó kalitkák elől.

-Úgy gondoltuk veszünk egy-egy baglyot ennek a két gézengúznak. - veregette meg a vállunkat Hagrid, miközben ránk mosolygott. A tulaj is elmosolyodott, majd a bolt másik felébe kormányzott minket.

-Erre tessék itt vannak a legszebb és legokosabb baglyok, amiket a közelben lehet venni. Mindegyikük tökéletes kiképzésben részesült. Ez például egy UHU nagyon tehetséges egy madár. Vagy itt van...

-Elnézést, de azok ott miért vannak külön? - szakítottam félbe az eladót, aki a helyiség végébe nézett. Egy hófehér és egy éj fekete bagoly kuksolt ott egy-egy ketrecben.

-Oh igen. Ők egy különleges páros. Mindketten hóbaglyok. Ha nem saját szememmel látom kikelni őket nem is hiszem el. Egy tojásban voltak, de az egyikük kivételes színű lett. Igazi ritkaságok, de kissé csintalanok együtt. Ezért nem veszi meg őket senki, na meg persze azért mert a fekete kissé vad és mindenkit megsebesít aki nem szimpatikus neki. - terelte oda őket a madarakhoz. Elbűvölve figyeltem a kivételes teremtményeket. A fekete ekkor megrázta a tollait és felnézett, egyenesen a szemembe. Sárga íriszei az enyémbe mélyesztette, majd a ketrec széléhez hajolt és kidugta rajta a csőrét. Mivel pont előtte álltam elérhetett volna, de csak nézett rám. Felemeltem a kezem, majd megsimogattam. Olyan aranyos volt, hogy muszáj volt felkuncognom.

-Úgy látom tetszel neki. Tessék, úgy vélem veled boldog lehet. Kedves fiam, találtál magadnak megfelelő madarat? - fordult az eladó most a bátyámhoz.

-Igen, én azt a fehéret szeretném. Hogy hívják?

- Még nincs neve a kislánynak, ahogy a másik kisasszonynak sincs - kacsintott felénk, miközben a kezünkbe adta a kalitkákat.

-Tessék gyerekek, mi elvégezzük a papírokat, ti pedig keressetek nekik neveket.

A bátyám megbabonázva figyelte a madarát.

-Legyen Hedvig. Ne kérdezd nem tudom, honnan jutott eszembe.

-Szerintem illik rá. Én Nyxnek nevezem el. - mondtam, mire rám mosolygott. Boldogan léptünk ki az üzletből. "